Magister Elegantiarum

Sikolts lator! Bárd alatt a fejed
Kiáltsd bitang a világnak
Mit szíved rég rejteget
Comme il faut vagy látom
Ez vette az eszed
De ne aggódj barátom
Majd újra helyre teszed
Értelmiség vagyunk!
Zúgja már a tömeg
Áltudással, álbeszéddel,
Álbaráti szöveg
Tükrözik a balta éle
Látod benne magad?
Gondolatod minden súlya
E percben reád szakad
Szabadságot kiabálsz
De elveszett az éned
Láncon fogott kóbor ebként
Más életét éled
Valld be ki vagy, te gyáva ember
Hallasd végre hangod
Vagy viseld tovább palástodat
De eltöröm a lantod!

Sikoltana kérem, de úri vér van benne
Nem lehetne, hogy az úr őt mégis elengedje
Büntetné csak azért, mert elfogadást akar
Ha értelmiség értelmiség, akármit is takar