Nekrológ

Lásd világ a fekete hangszerem
Mivel haragosan játszok
Élj bűvöletébe, míg a sötét terem
Minden tükrében nem látszok
Kiáltsd nevem te gyarló világ
S az ekhójába majd élek
Sóhajtsd nevem te szép virág
Hogy többé sose féljek

Gyűlölj engem, mert ebből táplálkozik énem
Ha felírták már nevem, csak akkor lehet végem
Ha majd jöttömet citerával, dobbal várják
A síromra az ibolyát csak akkor dobják
Mert a szavak miket a szószéken idézek
Nem csak engem, de másokat igéztek
De hogy mutathatom meg, hogy igazat beszélek
Ha nem bizonyíthatják az elmúlt röpke évek
De hogy figyelnének fel, halk hangom szavára
Ha nem döntök a jámbor, tudatlan javára

Lásd világ fekete hangszerem
Mivel oly hamisan játszok
Haragítsd meg eltört szívem
Mitől keményebbnek látszok
Suttogd nevem te élő világ
Melyben nincsen nekem részem
Hallgasd versem te apró virág
Míg művem nem lesz készen…