lelki alázás művészete

Talán nála jobb lelki alázót, zsarolót sose fogok megismerni. Hogy mennyire tudatos volt, az nem is igazán fontos.
Én döntöttem úgy, hogy hagyom magam, én mentem bele a játékba. Megtanultam tőle a magam kárán.

Sok múlik azon, mennyire hagyja magát a másik. Egy tudatos, normális pszichével rendelkező embert nehezebb betörni, ilyen esetben jobban kell odafigyelni, hogy ne húzódjon el a történet vagy nehogy megunja magát és lelépjen. Nem muszáj az egész életét kontrollálni, ha megszerzi a hatalmat az elme felett, akkor már az jó kiindulópont. Fontos, hogy szeressük azt akit alázunk. Ha érzi, hogy szeretve van, ő se akar csak úgy lelépni. Fontos, adjunk élményt, érzést is. Jó ötlet, ha érzékeltetjük vele, hogy számunkra amit nyújt, az nem elég. Hogy így nem jó, változzon és úgy lehet jobb lesz neki is, nekem is. Egy-két konkrétumot adni támpontként, a többit sejtetni csak. Ha nem tudja, hogy miben kéne változni, csak annyit fog tenni, hogy figyel és alkalmazkodik. De persze nem elég ez a részéről. És mivel egy megfoghatatlan dologban úgyse fog tudni változni, így csak teperni fog, hogy minél jobban megfeleljen nekem. Túlzott és sok kritikát nem szabad hozzávágni, mert megsértenénk. Nem szabad, hogy lássa, hogy mocskos undorító g.c. vagyok, aki más ember érzelmeivel játszik, az ilyet sehol nem szeretik. Inkább sajnáltassuk magunk módjával és dicsérjük meg mikor kedvesen próbál jobb kedvre deríteni. A dominanciát ki tudjuk fejezni úgy is, ha terelgetjük arra, hogy ő nem ember, nem emberként viselkedik, a párkapcsolat az nem így működik. Ha határozattan és kedvesen közöljük ezt, akkor könnyebben elhiheti. Ebben az esetben viszont bizonyítani is kell, hogy valóban tudjuk, hogy mi hogy működik, azaz mesélni kell előző kapcsolatokról, eseményekről. Ha netalán valaki fel akarja ébreszteni ebből az állapotból és ő hajlana is erre, akkor azonnal beszélni kell vele. És elmondani milyen kis buta volt, hogy nem szólt, hogy valami nem jó neki. Természetesen megígérni a változást és megemelni a szeretet dózist. De ilyen esetekben már közel vég. Ha tudjuk, ki kell használni, hogy az utolsókat rúgja, azzal nem szabad időt fecsérelni, hogy visszahódítsuk az ágyat. Jönni fog másik. Ha vacillál, hogy menjen vagy sem, olyankor dobjuk ki. Magyarázat nélkül, de éreztetve, hogy szeretjük őt. Így tudunk még kínlódást okozni, ezzel meghosszabbítva a kapcsolatot. Ha szégyenérzetet keltünk, a feloldozás miatt még visszajöhet. A legfontosabb, hogy ne érezzünk lelkiismeret furdalást, mert kiesünk a szerepből. De miért is éreznénk? A szerelemben nincs játék és nincs hazugság. És még bele se mentünk úgy igazán.