Egy átlagos nap..

Egész nap a városban voltam, intéztem az ügyeimet. Nemrég értem haza fáradtan, kicsit idegesen, mert felhúztak az egyik szolgáltatónál. Bekapcsoltam a gépet, s leveleimet nézegettem. Csöngetnek. Kimegyek az ajtóhoz. Nyitom, s ott áll hűséges szolgám lehajtott fejjel. Nyitva hagyom az ajtót, s elindulok vissza a számítógéphez, mert egyik barátnőm levelét olvastam ,s igen érdekelt mi lesz a vége. Ő tudja a dolgát . Elpakolja a dolgokat, amiket a megkapott bevásárlólista alapján beszerzett, levetkőzik meztelenre, felcsatolja a nyakörvet, felveszi a maszkot, s a piros bugyiját:). Ezután rendbe rakja a konyhát, s ha végzett térdelve várja, hogy köszönthessen.
Barátnőm levele kicsit feldobott, de még mindig feszült vagyok. (Nem lesz ma könnyű dolga) .
Kilépek, csettintek. Azonnal lábam elé mászik, s arcával a hideg kövön meghunyászkodva vár.
„Üdvözölhetsz te szánalmas féreg!”
Fejét felemeli, s ajkát finoman lábfejemhez érinti, s szenvedélyesen megcsókolja. Imádom ,feltölt ez az odaadás, s ahogy látom szánalmas lényét a kis bugyijában felvidít.
„Elég! Helyedre!” - s elrúgom magamtól.
„Nézzük, hogy teljesítetted a feladatod.” körbejárok, csak tűsarkam koppanását hallja. Benézek a hűtőbe, konyhapultra. Úgy néz ki minden rendbe, de hoppá!
„Ez itt micsoda!?” - ripakodok rá, s mutatok az asztalon ottfelejtett kávéscsészére.
„Ide azonnal!!!”
Odakúszik, feltérdel, s riadtan néz a bögrére. Tudja, hogy ezért büntetés jár, s látom a félelmet a szembe, de nem érdekel, sőt....
Két hatalmas pofont kap, s lenyomom a fejét a hideg kőre.
„Hasra, s ott maradsz, fejed a földre nyomod” s hogy nyomatékosítsam cipőm talpával mint a csikket odapasszírozom.
„Bocsánat, bocsánat” - rebegi elcsukló hangon, s látom minden testében reszket.
„Kussoljál, ki engedte meg hogy szólni merj!!” kiáltok rá, s egy nagyot rúgok az oldalába.
Elhallgat, nem lát semmit.
Lassan körbejárom, tűsarkam ott kopog a füle mellett , nem tudja mi fog történni. (Ez az egyik kedvencem). Bemegyek a szobába kicsit leülök, de úgy hogy lássam. Pár perc eltelik így, s látom fészkelődik, hideg lehet kő..
Biztos azt hiszi nem látom:)
„Nem mozogsz!!”
Összerezzen, s mozdulni sem mer. Nem tudom mire számít, de kicsit még hagyom ebben a bizonytalanságban.
Előveszek egy újságot, s olvasni kezdek, teljesen belemerülök egy érdeke cikkbe. Ő ott fekszik, s még mindig remeg.
"Na, eleget pihentél! " -s felállok. Lassan a szekrényhez megyek, s leveszem a lovaglópácát, a bilincset, a szájpecket, s elindulok lassan felé......