Kölcsönfiúk 8

A múltkori vendégség óta - ha lehet - még jobban megkedveltem lakóimat. De észre vettem, hogy ez kölcsönös.
Már elég hosszú idő telt el a félévből.
Minden ment a maga megszokott rendjében. A két fiú kevés időt töltött itthon. Csak késő délután érkeztek általában haza. Ha nyitva volt az átjáró ajtaja beköszöntek, és mentek tanulni a szobájukba.
A szombatokat töltötték a társaságomban. Ilyenkor együtt étkeztünk. Hozattunk ételfutárral, de Tomi szívesen főzött valami egyszerű nagyon finom ételt.
Mivel igényelték a heti egyszeri elfenekelést, délután arra is sort kerítettünk. Ők elmesélték, hogy mi történt velük a hét folyamán, és miért igénylik a kifenekelést. S megszabták, hogy ezért mennyit érdemelnek. Ilyenkor amíg a konyhaasztal mellett beszélgettünk, elfogyott néhány pohár bor is.
De mindig láttam rajtuk, hogy már mennének le a garázs melletti kis helységbe, ahol a deres áll. Én pedig készakarva húztam az időt, nyújtva a felkészülési időt.
Láttam rajtuk, hogy szeretnének minél előbb túl lenni rajta.

Egy novemberi szombaton - amikor bejöttek hozzám - azt ajánlottam, hogy menjünk el egy étterembe. Meghívom őket, mert ünnepelni szeretnék. És mivel nagyon megkedveltem őket - velük...
Kérdezték, hogy mit akarok megünnepelni? Mondtam nekik, hogy a héten volt a születésnapom. Kicsit zavarba jöttek és szabadkoztak, hogy ők nem tudták ezt.
Mondtam, hogy egyáltalán nem érdekes, hiszen egyáltalán nem kellett nekik tudni.
Kértem őket, hogy délre legyenek indulásra készen.
Gyalog fogunk menni, mert itt van a szomszéd utcában az étterem. És nem az igazi, ha egyikünk - aki vezet - nem iszik meg semmit az én egészségemre.
Különben mind a két fiúnak van jogosítványa, de még eddig soha nem vettem igénybe az ilyen segítségüket.

Délben halkan bekopogtak az ajtómon. Már én is útra készen voltam.
Hamar elértünk a kis, családias étterembe.
Előre odatelefonáltam, s lefoglaltam kedvenc asztalomat az étterem sarkában.
A pincér derűs arccal fogadott. Jól ismertük egymást, hiszen hétköznapokon rendszeresen ide jártok ebédelni. Tudtam, hogy nagyon jól, háziasan főznek.
Az asztal közepére vázába virágot tettek. Tudták, hogy ünnepelni fogunk. Azonnal hozta a pincér az étlapokat. Megkértem a fiúkat, hogy az étlap bal oldalát nézzék, a jobboldalra /az árakra/ ne figyeljenek.
Kiválasztottuk az ételeket. Azért a fiúk - figyelmeztetésem ellenére - nézték az árakat is... A pincérfiú felvette a rendelést, majd kértem, hogy hozzon valami finom pálinkát az étkezés elé. Elmondta a választékot, s mi kiválasztottuk a kínálatból a nekünk tetszőt.
Amikor már előttünk volt az étvágycsináló, a két fiú felállt. Így köszöntöttek meg. Halkan megköszönték, hogy megismerhettek engem, s közölték, hogy az igazi köszöntés még csak otthon fog következni.
Én mosolyogva fogadtam a köszöntés, és azonnal megértettem, hogy ők mire is gondolnak. Tamás természetesen nagyon elpirult. Péter pedig a szemembe nézett, s a mosolyában félreérthetetlen kihívás volt.
Ebéd közben halkan beszélgettünk teljesen közömbös dolgokról.
Megkérdeztem tőlük, hogy mit innának szívesen az ebéd mellé. Mindketten sörre szavaztak. Így én is sört kértem magamnak.
De az ebéd vége felé megleptem őket egy bejelentéssel.
- Ma estére vendégeim jönnek. Nem úgy lesz a "műsor", ahogy ti elképzelték.
- A múltkori urak jönnek? - kérdezte azonnal Péter.
- Nem. Most egészen más beállítottságú vendégeink lesznek. Lehet, hogy nektek nem fognak annyira "bejönni", mint a múltkoriak. De azért nem fogtok Ti sem unatkozni. Észre vettem mindkettőtökön, hogy szorult belétek egy kis dom hajlam is...
Érdeklődő szemmel lesték a szavaimat.
- Kik jönnek? És mit szeretnél, ha este történne?
- Három olyan korú sub fiú fog érkezni, mint amilyenek ti vagytok. Én nagyon jól ismerem őket, nem először járnak nálam. Ők tudták, hogy a születésnapom van, s köszönteni jönnek. Természetesen nem fog elmaradni a "játék" sem.
Asztalt bontottam, s mindhárman elindultunk hazafelé.
Otthon meghagytam nekik, hogy dőljenek le egy kis délutáni pihenésre. Estére legyenek frissek és üdék.
Mielőtt beléptem a szobámba a két fiú átölelt, és megköszöntött.
Én is ledőltem egy kicsit. Tudtam, hogy hosszú lesz az este, az éjszaka.

Hat órakor halkan kopogtak az ajtómon. Péter, és Tamás léptek be hozzám meztelenül. Leültek az ágyam szélére, és megsimogattak. Kérdezték, hogy mikorra várhatóak a vendégek.
Mondtam nekik, hogy csak nyolckor fognak érkezni.
- Akkor még van éppen elég időnk arra, hogy megfürdessünk, felöltöztessünk. - mondta Péter.
Lehúzták rólam a takarót, segítettek felkelni.
Kivezetek a fürdőszobába, ahol már várt a finom illatos fürdővíz. Bekenték a testemet tusfürdővel, majd át is masszíroztak. Nagyon kellemes érzés volt, hogy két ilyen remek fiú foglalkozik velem. Persze a fiúk ügyeltek arra, hogy az altestemet se felejtsék ki a jóból.
Amikor kiszálltam a kádból, puha frottírral végigdörzsöltek. Majd a fürdőben lévő masszírozó asztalra fektettek, és négykezes masszázs következett. Illatos olajjal kenték le a testemet. Csodálatos érzés volt. Nagyon megkeményedtem, de még időben leállítottam a fiúkat. Nem akartam eljutni még ilyen korán a csúcsra.
Amikor végeztek a kezelésemmel megkérdezték, hogy hogyan öltözzenek estére. Mondtam nekik, hogy farmer és póló legyen rajtuk.
Még mielőtt a szobájukba mentek volna mondtam nekik, hogy gondolkodjanak azon miként képzelik el az estét.
Elképzelésüket még a vendégfiúk érkezése előtt mondják el, mert nekem az a fontos, hogy minden résztvevő azt kapja a bulitól, amit vár és élvez.