A várban. (folytatás) 12

Még mielőtt becsuktuk volna magunk után az ajtót, láttam hogy az úrfik átkarolják egymást és ledőlnek a baldachinos ágyra. Így bízhattunk benne, hogy nem lesz a továbbiakban szükségük ránk.
Már az eddigiekben is meztelenek voltunk, s azonnal ledőltünk kuckómban a hencseremre. Átöleltük egymást, és végre csak azzal foglalkozhattunk, amit már elég régen nagyon vártunk. Mind a ketten eléggé fel voltunk izgulva az eddigiektől... Takaró nélkül feküdtünk szorosan átölelve a másikat.
Nem kellett sokat foglalkozni egymással, s mind a ketten nagyon kemények lettünk.
Összeérintettük a szánkat, és nagyon sokáig így maradtunk. Közben a kezünkkel szorgalmasan foglalkoztunk egymás altestével.
- Én még rajtad kívül senkivel nem voltam így. - mondtam.
- Én sem. Az uram mindig csak azzal törődik, hogy neki jó legyen. Azért is vártam már annyira a látogatást.
- A múltkori együttlétünk nagyon élvezetes volt. Valószínűnek tartom, hogy a gazdám sejti, hogy mi is történt közöttünk, de nem szólt róla.
- Az én báróm részletesen kikérdezett, és nekem válaszolni kellett mindenre. Megfenyegetett, hogy ha nem leszek őszinte, akkor nagyon nagy büntetést kapok. De úgy érzem, hogy azóta sokkal jobban kedvel. Sokszor emlegette a látogatásokat. És már-már nagyon szeretett volna meghívás nélkül átjönni, visszaadni a vizitet. De szerencsére a te gazdád elküldte a meghívólevelet, s átjöttünk.
- Amióta eljöttünk tőletek, a gazdám nagyon vágyakozott a te urad után. Én tanácsoltam neki, hogy küldjön meghívólevelet. Különben én is nagyon vágytam utánad. De amikor jöttünk hazafelé gazdám olyant tett, amire én nem is számítottam. Megcsókolta az arcomat többször is. És azóta látom rajta, hogy még jobban kedvel.
Nagyon erősen átöleltük újból egymást. Éreztem, hogy Józsi erősen az én altestemhez nyomja nagyon kemény farkát. Nagyon kellemes érzés volt.
- Én nem bízom sajnos abban, hogy az urainknak nem lesz ránk még az éjszaka folyamán szükségük. Úgyhogy ne vigyük túlzásba a játékot!
- Szerintem is vissza fognak hívni bennünket. De azért ne hagyjuk ki ezt a lehetőséget.

Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el, de egymás karjában nagyon jól éreztük magunkat. Néha a szoba felé hallgatóztunk, és hallottuk, hogy még ők is ébren vannak.
Az üvegajtón keresztül kiszűrődött az asztalon álló gyertya fénye. Hirtelen árnyék vetődött az ajtóra, és abban a pillanatban már mozdult is a kilincs.
Az én gazdám állt a nyitott ajtóban meztelenül jól megkeményedve. Ránk nézett, és láttam rajta, hogy egyáltalán nem csodálkozik a látványon...
- Örülök, hogy ti is jól érzitek egymást. De most gyertek be hozzánk.
Felkeltünk mind a ketten. Uramnak megakadt a szeme mindkettőnk altestén, ami nem hagyott kétséget arról, hogy kellemesen töltöttük az eddigi időt.
Egy kicsit elpirulva léptünk be utána a szobába.
Láttuk, hogy az ifjú báró még mindig az ágyban fekszik. Hosszú haja nagyon zilált volt. És az arcán látszott, hogy eddig sem unatkozott.
Minden szégyenkezés nélkül felült, és az asztalhoz lépett. Félreérhetetlenül az üres poharakra mutatott...
Mi azonnal értettük, hogy mit akar. Gazdám is elém tolta a poharát. Mind a kettőbe öntöttünk.
Gazdám hozatott még két poharat, és nekünk is ivást engedélyezett.
Kellemesen simogatta torkomat a jóféle nedű.
De tudtam, hogy nem ezért hívtak be minket.
Az úrfik leültek az asztal elé, és minket maguk elé térdeltettek. Nekem a vendég elé kellett térdelnem, Józsinak az én gazdám elé... Egyáltalán nem csodálkoztunk ezen. Tettük a dolgunkat. A vendégúrfi közben simogatja a fejemet. Ez örömmel töltött el. Úgy látszik ő is kedvel engem.
Éreztem rajta, hogy nem unatkozott eddig sem. Nagyon közel jutott már a csúcshoz.
Oldalt sandítottam, s láttam, hogy Józsi is kivívja gazdám elégedettségét.
- Most hagyjátok abba - szólt ránk gazdám.
- Más tervünk van veletek ma éjszakára. Mivel a nyilazás döntetlen lett, így abban állapodtunk meg, hogy most ti fogtok versenyezni egymással.
- A következő lesz a játék: Egymást kell szájjal izgatnotok. Mind a kettőtöknek hátra lesz kötve a keze, nehogy azzal segítsetek egy kicsit. A sorrendet mi állapítjuk meg kockázással.
Az órát mi figyeljük. Az nyer, aki gyorsabban tudja elkészíteni a másikat.
Utána a nyertes gazdája használ mindkettőtöket egy ideig.