Bimbócsipesz és cellux

Gyönyörű zsarnokom megint meglátogatott. Már előző nap felhívott és onnantól, hogy meghallottam a hangját máris izgalom fodrozódott bennem és alig vártam, hogy újra eljátszadozzon velem.
Amikor megláttam a folyosón és ajtót nyitottam neki percekig meg sem tudtam szólalni, annyira szívdöglesztően nézett ki. ‘Valahonnan” jött, ezért hosszú, fekete kabátot és öltönyt, nyakkendőt viselt. Amúgy is gyengéim az öltönyös pasik, de nála ehhez még hozzájött természetesen elegáns stílusa és gyönyörű teste, arca. Legszívesebben arra kértem volna, hogy csak ácsorogjon a szoba közepén, ruhástól és csodálhassam. De, persze, tudtam, hogy nem ezért jött.
Kipakolta a játékszereket az ágyra és amíg elment zuhanyozni én azon elmélkedtem, hogy ez már a harmadik alkalom, vajon ma milyen újdonsággal lep meg? Vele sosem beszéltünk meg előre forgatókönyvet, most is csak annyit kért, hogy legyen nálam gyertya – múltkor nem volt kéznél – mert tudja, hogy arra nagyon gerjedek. Mivel már jó ideje nem volt részem efféle játékban, ezért úgy döntöttem, hagyom neki, tegyen velem, amit csak akar és a lehető legkevesebbet fogok “nyafogni”.
Aztán, amikor leült az ágy szélére, letérdeltetett maga elé, majd egy fogas csipesszel szorította össze a bimbóimat, akkor kezdtem ezt az elhatározásomat megbánni és már ott tartottam, hogy kimondom a biztonsági szót, ami véget vet, de egyszerűen nem jutott eszembe. A fájdalom olyan váratlan és intenzív volt, hogy a leggyengédebb érintésére is összerándultam és elhúzódtam. Nem erőltette, hagyta, hogy egy kicsit hozzászokjak a fájdalomhoz és amikor az első hullám elült és újra tudtam értelmesen gondolkozni, akkor jöttem rá, hogy nem is beszéltünk meg biztonsági szót. Persze, ettől még, ha azt mondom neki, vegye le, akkor biztosan megteszi, de vele annyira biztonságban érzem magam, hogy mindig hagyom, feszegesse a határaimat. Így aztán befogtam, összeszorítottam az ajkaimat és próbáltam elviselni, amit rám mér.
Az egyetlen dolog, amivel képtelen voltam visszafogni magam, hogy folyton be akartam kapni meredező szerszámát. Mivel elfelejtettem engedélyt kérni rá, ezért egy büntetést ígért be, de akkor, abban a pillanatban nem törődtem ezzel, csak érezni akartam a farkát a számban, az ízét, az illatát, a nyomást, ahogy a szájpadlásomra szorul a makkja miközben próbálom tövig bekapni. Imádom, ahogy közben sóhajtozik, mintha egy pillanatra megfeledkezne arról, hogy kínozni szándékozott engem és egyszerűen csak átadja magát a földöntúli élvezetnek, amit a szám okoz a szerszámával.
Azzal folytattuk, hogy a fogazott csipesz mellé oldalt feltett két-két ruhacsipeszt is, amiknek a csípése az erőteljesen sajgó fájdalom mellett szinte nem is tűnt fel. Művével elégedetten került a hátam mögé és egy műanyag bottal kezdte ütni a mellemet. Csípett, égetett és úgy éreztem minden pillanatban, hogy ez volt az utolsó, nem bírom tovább, de közben mégis, valahol agyam legmélyén élveztem az egészet. Amikor néha szünetet tartott, akkor mögém térdelt és gyengéd csókokkal halmozta el a nyakamat, az arcomat, a mellemet, aztán a csipesszel együtt bekapta a bimbómat és bármennyire is hihetetlennek tűnt még számomra is, de a fejemben azonnal szétrobbant az orgazmus. A fájdalom annyira előkészítette a terepet a gyönyörnek, hogy csak egy utolsó lökésre várt, hogy átbillenhessen. Ez az egyik oka, amiért nagyon szeretem a BDSM-et, hogy ennyire intenzív és váratlan élményeket tud kihozni az emberből.
Mivel még nem nyöszörögtem elég meggyőzően, ezért újra odaült az ágy szélére, majd kezébe vett két-két kampót, amit felfűzött a csipesz végére. Aztán kiválasztott egy-egy súlyt én pedig szűkölni kezdtem. Emlékeztem arra, amikor az első cicicsipeszt felrakták rám, azon is voltak súlyok, az agyam megőrizte a kín mértékét és már előre rettegtem, hogy még ennél is sokkal jobban fog fájni. Szólni azonban nem akartam, nehogy elrontsam az örömét, mert egész idő alatt olyan kedves, már-már rajongó volt velem, hogy én is boldoggá akartam őt tenni. Amúgy is, akárhányszor belenéztem delejes szemébe, vagy elgyönyörködtem az arcában máris megfeledkeztem a fájdalomról. Szóval, csak vettem egy mély levegőt és összeszorított fogakkal kibírtam, amikor egy-egy, majd mégegyszer egy-egy súlyt tett a kampókra, amik még jobban lehúzták a bimbómat szorító csipeszeket. A kezem hátra volt bilincselve, szóval ha akartam volna se tudok hozzányúlni, csak ökölbe szorítottam mind a kettőt és próbáltam tudatosan elkülöníteni a különböző fájdalmakat, hátha akkor nem érzem olyan égetőnek. Aztán, ahogy simogatott közben és becézgetett a testem hozzászokott az érzéshez és már ugyanakkora lett bennem a vágy, az élvezet, mint a kín.
Persze, a legrosszabb pillanat az, amikor leveszi rólam. Néhány újabb ütés és egy kis orális játék után megszabadított egyenként a mellemet béklyóba fogó szerszámoktól, utoljára hagyta a fogazott csipeszeket, tudta, hogy azok fájnak a legjobban. Rám parancsolt, hogy nem adhatok ki egyetlen hangot sem amikor leemelni őket rólam, így megpróbáltam valami másra gondolni, aztán már vége is volt. A durva fém fogakat gyorsan felváltotta a puha, forró nyelve és olyan gyengéden izgatott, hogy megint nem bírtam magammal és egy hördüléssel elélveztem.
Következő lépésként egy széles, kartondobozok csomagolásához használt celluxszal összekötözte a két kezemet a fejem felett, miközben az ágyon feküdtem a hasamon. Aztán a két bokámat is egymáshoz ragasztotta, majd közölte, hogy most pedig büntetés következik, amiért olyan engedetlen voltam. A párnát az arcom elé tette, hogy legyen mibe ordítanom, miközben elviselem a csapásokat.
A fenekemmel kezdte, először gyors, folyamatos, egyre erősödő ütéseket mért rám, ami az első néhánynál még kellemes is volt, de aztán átment viszketőbe és nagyon szívesen megmozdultam volna, de az agyam nem engedte a testemnek, hogy reagáljon. Azt akartam, hogy fájjon. Végig, a fenekem tetejétől egészen a bokámig megbotozott, néha kisebb, néha nagyobb ütésekkel, miközben én a párnát majdnem darabokra haraptam. Agyam egyik használaton kívüli szögletében a 12 év rabszolgaság korbácsolós jelenete futott le újra és újra. Rájöttem, hogy nem is igazán az ütések fájnak, hanem a tehetetlenség, hogy nem reagálhatok rá semmit. De, mivel én akartam ezt magamnak és tudtam, hogy szükségem van rá, ezért próbáltam elviselni bármekkora fájdalmat is mér rám az én gyönyörű zsarnokom.
Kellőképp kiélte magát rajtam és látta, hogy teljesen kimerültem, ezért tartottunk egy kis szünetet, amit beszélgetéssel töltöttünk. Nem csak a kinézete, de a beszédmodora is megragadó, igazi karizmatikus személyiség. Aztán végre újra szophattam, beleadtam mindent, hogy legalább akkora élvezetet okozzak neki, mint ő nekem. Miközben a farka a torkomba csúszott egyre mélyebben és mélyebben a fenekemet ütötte és tudtam, hogy ez csak fokozza az izgalmát. Vártam, hogy beteríti a számat, az arcomat, a mellemet, mindegy, csak büszke akartam lenni arra, hogy megint sikerült elélveztetnem.
Aztán gyors zuhany és öltözés, mert megint elszaladt az idő és amikor ott állt előttem újra talpig öltönyben megint csak elámultam azon, mennyire szép ember. Szeretettel öleltem és csókoltam meg az ajtóban, útjára bocsátottam én pedig elégedetten sétáltam vissza a szobámba és rogytam le az ágyra mosolyogva.