Kapitány..folytatás5..rész

Az orvos egy idős,piszkos ruhába öltözött kopaszodó kis gömböc emberke volt.
Bizalmatlanul néztem rá.Ez fog engem megvizsgálni?
A Kapitány látta,hogy az orvost fürkészem és egy emberével forró vizet hozatott.
Ügyelt arra,hogy jó alaposan mossa meg a kezét és kesztyűt is húzzon.
-Ne féljen kisasszonyka,pár perc az egész.Tessék szépen hanyatt feküdni és a lábait szétnyitni.Nem mozog..szépen ellazul.-mormogta mosolyogva az orvos.
Félve a Kapitányra nézett.
-Csinálja a dolgát,én innen ki nem megyek-szólt a hajó ura.
Nagyon jól láttam a Kapitány szemében,hogy jobb ha engedelmeskedem
így tettem amit a gömböc emberke mondott.
Belemártotta valami zsíros anyagba két ujját és óvatosan belém nyúlt.A másik kezével a hasamat tapogatta.
Nem fájt,csak kicsit kellemetlen volt.
-Meg is vagyunk-csúszott ki belőlem.
-Na,mondja,érintetlen???-mordult rá a Kapitány.
Az orvos ránézett az ideges férfira és bólintott.
-Igen Uram!A kisasszony szűz!Férfi ott még nem érintette,a hártya
ép.
-Rendben van,kimehet-intett a Kapitány és a kis emberke eldöcögött.
-Igazat mondtál-dörrent rám.
Szúrós szemmel néztem vissza.
-Én megmondtam!
A Kapitány szeme villant egyet.
-Te nem tanulsz semmit???-ordított rám és elővett nagy darab kötelet.Négy részre vágta, és a mindkét kezemet és mind két lábamat oda-oda kötötte az ágy négy oszlopához.
Ki voltam terítve és ki voltam szolgáltatva a férfinak.
Félni kezdtem.
-Meg kell,hogy büntesselek,mert úgy látom másképp nem megy.
Le kapott egy hatalmas égő gyertyát a gyertyatartóról ami megvilágította a szobát és a lábam közé térdelt vele.

A forró viasz első cseppje a hasamra esett.Felkiáltottam.
A férfi nem állt meg,feljebb csúszott a mellemig.
Nagyon-nagyon lassan elkezdte csepegtetni az érzékeny bőrre a forró viaszt.
Rángatóztam,visítottam,de nem érdekelte.Mikor már a mellbimbóimat égette,sikítottam.
Hihetetlen nyugodt hangon kérdezte.
-Jól fogsz viselkedni?Engedelmeskedni fogsz minden parancsomnak?
A fájdalomtól és a félelemtől hevesen bólogattam.
-Ez nem elég vadmacskám...Mondd szépen:Uram!Minden parancsának engedelmeskedem,mától fogva!
A viasz csöpögése nem maradt abba.
-Uram...Minden parancsának engedelmeskedni fogok!-üvöltöttem.
A csöpögtetés gyorsabb lett.
-Valamit kifelejtettél.
-Máááától fogva-jutott eszembe egy kis idő eltelte után.
Ahogy ezt kimondtam,a forró fájdalom megszűnt.
Abba hagyta.Visszatette a gyertyatartóba és újra fölém magasodott.
Zsibbadt mindkét mellem,a bimbókat már nem is éreztem.
A megkönnyebbüléstől zokogni kezdtem.
A Kapitány megsimogatta az arcomat.
-Muszáj volt megbüntetnem téged.Remélem értettél belőle?
Sírva bólogattam.
-Igen Uram.
-Helyes,kis vadócom-mondta halkan és lassan szedegetni kezdte rólam a megszáradt viaszt.
(Folyt.köv)