Korpásod varázsa

Korpásod buja varázsa,
Faszomat benyelő garázsa.
Tejkávé barna rózsád ölei tartva,
Kéjesen cuppan a duzzadó makkra.

Garázsod ajtaján ujjak kopogtatnak,
Kezdetben csak egy, majd hármat beraknak.
Tágul már a korpás, becsúszik már négy is,
Betolom az öklöm, s juttatlak az égig.

Ki-be jár az öklöm a táguló garázsban,
Feltolom alkarom, s lesz részed varázsban.
Üvölt már a torkod, öklözöm a lyukad,
S ezután farkamból ondóözön fakad.

Megtelik garázsod, úszik a ragacsban,
S a garázs mélyén, újfent ondóbomba robban.
Nyeli a sok ondót, a geciben tocsog,
Garázsod nyílásából, gecifolyam buzog.

Elalélva lassan tökeimig csúszol,
Kitágult garázsod a faszomnak pózol.
Megfeszíti végül, s elereszti szépen,
Máma ez a korpás kikészült már éppen.