Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Vadászat

Törölt felhasználó
2010. 01. 19. 22:30 | Megjelent: 809x
Vadászat:
A lány nesztelenül suhant az erőben, biztonsággal mozgott hisz ismerte a fákat, ösvényeket. Rövid csizmát, szoros nadrágot viselt, bőr ingén keresztbe vetve lógott készenléti tegeze. Övén tőr, a kezében fogta felajzott íját. Prédáját fürkészte, egy kecses sutát. Az őz egy vízmosásban legelészet, békésen a zöld között, vadásza feljebb állt a parton a bozótos rejtekében. Az állat felkapta a fejét gyanakvóan körbekémlelt, remegő cimpákkal szimatolta a levegő. Nem volt esélye, mert a lány szélárnyékban állt, kezét nagyon lassan a tegeze felé csúsztatta óvatosan előhúzott egy szálkás hegyű nyílvesszőt.
Nem tudhatta, hogy a domboldalban feljebb két izzón figyelő szempár őt nézte ki zsákmánynak.
Az állat gyanútlanul tovább evett, a lány az idegre helyezte a vesszőt és megfeszítette az íját, ezt a pillanatot szerette a legjobban a lövés előtti másodpercet, mikor minden lelassul, az idő borostyánba fagy, a tér és idő összeolvad. A vessző halk pendüléssel hagyta el az ideget remegve szelte át a távolságot és tompa csattanással becsapódott a suta oldalába, Az állat megugrott, aztán remegő lábbakkal összerogyott. Tökéletes találat volt. A vadásza sajnálat kicsit áldozatát, de tudta halála nem volt hiábavaló, hisz minden porcikáját hasznosítja, számára az életet jelenti.
Könnyedén szökdelve lefutott a vízmosásba a halott őzhöz. Nem vette észre az őt követő fától fáig suhanó árnyat, aki egyre közelebb és közelebb került hozzá. Már ott guggolt ahonnan a ő a lövést leadta és csendben figyelte a ténykedését.
A lányt elfoglalta, hogy a tetemet előkészítse szállításra, tegezébe helyezet fegyverét és a fűbe fektette, előrehajolt, a fenekén megfeszült a nadrág keze fürgén dolgozott.
A férfi érezte elérkezett az idő, amilyen csendben csak tudott lefelé osont a vízmosásban, most ő volt a vadász és a lány a préda. Övéről egy vékony bőrszíjat oldott le és kezében tartva közelített a munkájával elfogat nő felé.
Az utolsó lépés előtt a lány megérezte a veszélyt, felegyenesedett kezében megvillant a kése. A férfit nem lepte, meg készült rá, a szíjat két keze között kifeszítette, aztán egy gyors mozdulattal rácsavarta a lány felé szúró kezére ezzel csapdába ejtette, és egy pillanat alatt a háta csavarta. A tőr ártalmatlanul a földre esett.
A lány tompán felkiáltott és vergődött a szorításban, a támadó sokkal erősebb volt, könnyedén tartotta és lassan mind két kezét belekényszerítette a béklyóba.
A lány nem adta könnyen a szabadságát, harcolt, rúgott megtett mindent, hogy kiszabaduljon, hirtelen előre és lefelé taszították, térdre esett és innen pillanatok alatt a fűben hasalt, hátán mázsás súlyként érezte a vadásza súlyát. Feje oldalra fordult és pont a halott őz párás szemébe nézett, ekkor lett úrrá rajta a rettegés.
Hátracsavart kezeit feljebb kényszerítették, vállába belehasított a fájdalom érezte, hogy a nyakára egy vastag bőrszíj, talán egy öv tekeredik, és a nyakát a kezeivel összeköti. Nem mert tovább ficánkolni, mert azonnal fulladozni kezdett csendben feküdt. A férfi ekkor tompán felnevetett tetszett neki a lány kiszolgáltatottsága és csendes megadása. Lassan a hátára fordította, a combjain, csípőjén ülve leszorította. Áldozatta homorított, hisz a kezein kellett feküdjön, az ingét elől majd kibökték hegyes mellei.
A lány most láthatta először támadóját, egy magas sötéthajú, szigorú tekintetű férfit, széles vállain sötétbarna ing feszült, hosszú izmos karjaival fogva tartotta, keze nagy volt, és erős. Combjain érezte az őt szorító lábak nem mindennapi erejét, mozdulni sem tudott. A félelem mérges kígyóként kúszott fel a torkán, újra vergődni próbált. Érezte, hogy a férfi durván a mellébe markol és visszalöki, leszorítja a földre, ráhajol, és a fülébe súgja.
- Nyughass már, kicsi rabom. Nem engedlek, ezen túl engem fogsz szolgálni!
A leszorított lányon eluralkodik a pánik, nem gondolkodik, mérlegel, küzd: hiábavalóan forgolódva, nyöszörögve, szinte eszét veszetve. Ekkor csattan az első pofon a feje oldalra bicsaklik, nem adja fel, jön a következő, mind két arca ég, döbbenten néz fel támadójára. Lassan visszatérnek, az érzékei a válla kegyetlenül fáj, a torka elszorulva, kapkod a levegő után.
Ura érzékeli a változást, lassan a melléhez nyúl megszorítja, várja a reakciót, de ő csendben fekszik tovább, nem néz legyőzőjére.
A férfi egy hirtelen mozdulattal széttépi, elől az ingét tenyerével beborítja a meztelen kebleket, aztán hüvelyk és mutató ujja közé fogva, a mellbimbót veszi kezelésbe. A lány háta ívben megfeszül. Maga sem érti, de hirtelen az éles fájdalom ellenére, vágy önti el az ölét.
A férfi egyik kezével tovább kínozza, a mellbimbóját másikkal megszorítja az arcát és kényszeríti, hogy ránézzen. Sötét vágytól égő szempárt lát. Érzi, ahogy az erős ujjak lassan a szájába nyomodnak, önkénytelenül felnyög.
Ekkor a férfi hirtelen elengedi, lassan leszáll róla, és felrántja a földről. Támolyogva próbálja megtartani az egyensúlyát. Ura elővesz egy kötelet és a nyakán lévő övre köti ezzel rabláncra fűzve őt.
Kurtán oda szól: Velem jössz - és elindul a kötelet fogva, hátra sem nézve ...

Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.