Köszönöm, Uram!

Ülök az autóban egy parkolóban és várok. Te késel, ahogyan mindig. Nem is tudom, talán nem érdekellek ezért van, vagy ez is a dominanciád része?
Aztán megszólal végre a telefon. Te hívsz. Azt mondod menjek és vásároljak be, mert ma végre én fogok főzni Neked 
Végre megérkezel. Beülök az autóba, ajándékot is kapok, mint kiderül ma elhalmozol, mert később is vár még rám néhány apróság.
Irány a vadászház, kb félóra az autóban, amikor csak rám figyelsz, beszélgetünk, bár én rettegek, hiszen tudom büntetés vár ma rám. Eleinte nem is nagyon merek megszólalni, nem akarom tetézni a már amúgy is igen jelentős mennyiségűre duzzadt büntetésemet.
Többször rám is szólsz, mire azért a varázs, hogy veled lehetek, feledteti velem, hogy mi vár rám. Beszélgetünk. Megmutatom mit hoztam magammal. A megbeszélteknek megfelelően, harisnyát, kötényt, krémeket a fenekemre. Szeretnéd látni. Megkérsz mutassam meg. Feltérdelek az ülésre, hogy megkeressem.
Közben felhúzod a szoknyám, bugyi természetesen nincs rajtam. Nem tudom mit gondolhatnak azok akik szembe jönnek és látják a pucér fenekem? Zavarban vagyok, amit Te élvezel, és tovább húzod az idegeim, mélyen az ülés mögött kutatok, mert ide raktam a táskát mikor beültem.
Visszaülök. Te szétterpeszted a lábaim és megsimogatod az ölem. Én csak reménykedhetek, hogy nem veszed észre, hogy mennyire felizgatott az iménti jelenet. Pedig nagyon zavarban voltam, szégyellős vagyok, de tetszik, ahogy elviszel a határaim szélére, és ezt élvezettel teszed. Odaérünk. Kiszállsz, hogy kinyisd a kaput. Engem is kiszállítasz, hogy szedjek vesszőt. Már el is felejtettem, hogy ezt beszéltük meg már, megismerkedem a vesszővel. Előző alkalommal, a szíjjal ismertettél meg.
Elmegyek az erdőbe, hogy hozzak megfelelőt. Elég hosszasan keresgélek. Gyermekoromból még vannak emlékeim a vesszőről és valahogy nem voltunk barátok. Igaz, hogy november van, de még kellemes az idő, a föld még elég puha, így a magas sarkúban nem túl kellemes a séta. Te többször rám nézel az udvarból, hogy nem akarok-e még visszamenni? Így gyorsan keresek egy megfelelő vesszőt és már megyek is.
Bemegyek, megmutatom szerzeményem. Néhányszor a megsuhogtatod a levegőben. Elégedett vagy vele.
Most jön a kellemetlen része, felszólítasz, hogy vetkőzzek le. Most látsz először meztelenül. Ahogy veszem le a ruháimat érzem, úgy leszek egyre pirosabb a szégyentől. Mikor végzek odahívsz és tetőtől talpig végigszemlélsz. Elég alapos vagy 
Végre elmehetek zuhanyozni. Pár pillanatig nem érzem magamon a tekinteted. Mikor felbukkansz a fürdőszoba ajtajában, igyekszem leplezni zavaromat, remélem sikerül. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szégyellős leszek, és félek majd megmutatni magam.
Végzek, visszamegyünk a szobába. Lopva merek csak Rád nézni. Pedig nem először találkozunk, de mégis ebben a helyzetben először vagyok Veled. Azonban meg kell állapítanom, hogy talán még jobban tetszel így ebben a helyzetben, mint az étteremben.
Elég hamar térdre kényszerítesz és már a számban is van férfiasságod. Élvezem, érzem, ahogy elönt a forróság.
Persze, gyorsan véget vetsz élvezetemnek. Közlöd, hogy vegyem fel a harisnyám és a kötényt, ebben fogom megkapni a büntetésem.
El kell mondanom mivel és mennyit is kapok, na meg azt is miért. Eszembe jut, hogy miért is kapok most. Szégyellem magam. Te feküdtél lábra sem bírtál állni, én meg egy nyomorult e-mailt nem voltam képes írni Neked. Megérdemlem, amit kapok tudom, és azt is, hogy szigorú leszel. Meg is kell, hogy kérjelek erre.
A büntetésem: 25 kézzel, 20 szíjjal és 15 vesszővel. Az első 25 a térdeden fekve kapom meg. Ezzel elég hamar végzel is, és ismét a számba kapom a farkad. Kissé megnyugszom, bár az előttem álló büntetés egyre inkább összenyom. Szeretnék hamar túlesni rajta. Persze, Neked eszed ágában sincs elkapkodni a dolgot.
Rámutatsz a nagy fa asztalra. Én kissé kelletlenül, de azért elég engedelmesen mászok fel rá. A bokámra és a csuklómra kötél kerül, így kötözöl hozzá az asztalhoz. Ez az én kérésem volt, mert félek, nem bírom ki, hogy fenekelés közben ne mozduljak el, és nem akarok engedetlen lenni.
Mikor készen vagy, végigsimogatod a fenekem, ez némi bátorságot önt belém. Félek a szíjtól, mert bár nem vagyunk régi ismerősök - alig egy hete ismertem meg milyen a szíj csókja a popsimon – nagyon félek tőle. Erős kezedben hihetetlen fájdalmat okoz és ráadásul a fenekemen elviselhetetlenül hangos.
Valószínűleg érzed, hogy félek, mert odajössz és a számba adod ismét a farkad, de mielőtt igazán élvezhetném, ott is hagysz.
A hátsó felem mellé állsz, megsimogatsz a szíjjal is. Hangosan kell számolnom hol is tartunk, 20 lesz. Megkapom az első:
Egy.
Hatalmasat csattan a szíj e fenekemen. Kitölt a fájdalom. Már most a sírás kerülget, de még tartom magam. Hiszen elmondtad, nem akarod, hogy sírjak.
Kettő.
Ez így megy 10-ig, ott kapok egy kis pihenőt. Eloldozol, lemászom, megsimogatod a fenekem ami felforrósodott már a kapott fenekeléstől. Benyúlsz a lábak közé, ami meglepő, hogy meglehetősen nedves vagyok. Az asztalra hajolok, alig bírok magammal, annyira jól esik, hogy bennem járnak ujjaid. Elsöprő erővel teszel magadévá. Persze most is figyelsz arra, hogy mikor már kellőképpen élvezem, abba is hagyd. Visszamászok az asztalra, visszakerülnek a kötelek. Kezdődik a második felvonás 
Ismét hatalmas csattanás és a már ismerős fájdalom. Nem sírok. Amit persze a 3. ütés után már nem tudok visszatartani. Legszívesebben könyörögnék, hogy elég volt. Nem teszem, csak egyre hangosabban sírok. Megkérdezed, hogy tartsunk-e pihenőt.
Nem. Túl akarok lenni rajta.
Így folytatod, egyre jobban sírok. Már elviselhetetlennek tűnik a fájdalom. Végre:
Húsz. Köszönöm!
El sem hiszem, hogy vége. Ismét megkapom a férfiasságod a számba, majd a puncimba is. Még sírok, de igazán élvezem ami történik. Most kicsit hosszabban használsz. Biztosan élvezném nagyom ami történik, de még hátra van a 15 a vesszővel. Mikor ez eszembe jut, nem is tudom, hogy érzem magam. Reménykedem, hátha megkönyörülsz, és nem kapom meg. Bár, könyörögni nem merek. Inkább élvezem, amit teszel velem. Mélyen, erősen használsz. Én már rég nem sírok..
Elérkezettnek látod az időt, a vesszőre. Persze, ezt is számolnom kell. Kegyetlen vagy. Utálok számolni. Így minden egyes ütést egyenként érzek és még koncentrálom is kell rájuk. Egy kis simi a vesszővel és csatt:
Egy.
Elviselhetetlenül mar a fenekembe a vessző, még így, hogy harisnya van rajtam, mert ezt Te így szereted.
Hagyod, hogy teljesen átjárjon és elmúljon a fájdalom. Majd jön a következő:
Kettő.
Nem hittem volna, hogy ennyire fog fájni. Biztos vagyok benne, hogy ezeket közel sem erőből kapom. Mégis. Nagyon csíp, mar.
Három.
Már sírok ismét. Minden egyes ütés után, megvárod míg elmúlik a fájdalom, érdekes, mert több hullámban érkezik a vessző nyomán.
Vonaglok már, ráz a sírás. Mikor végre elérkezünk az utolsóhoz:
Tizenöt. Köszönöm!
Megsimogatsz. Eloldozol. Leülsz, hátradőlsz és félreérthetetlenül tudtomra adod mit vársz most tőlem. Odamegyek eléd térdelek. A számba veszem a farkad és elkezdelek szopni. Így sírva, kényeztetlek. Szépen lassan megnyugszom. Hihetetlen béke és vágy költözik most már a fájdalom helyére. Boldog vagyok. Hálás NEKED azért, mert megtetted velem. Megbüntettél a hibámért, és most megkapom a feloldozást is végre.
A popsim még sajog, szép hurkák húzódnak végig rajta keresztbe. Használsz és én élvezem. Minden egyes mozdulatnál érzem ismét a fájdalmat, amit a popsimnak köszönhetek. De boldog vagyok. Most valószínűleg a legboldogabb a bolygón.
Köszönöm, Uram!