Liz és Marie és az öklözés

iz megmarkolta a piros csíkokkal lángoló popsit, széthúzta és gyönyörködve nézte Marie ánuszát. Az lüktetett és várt. Gyengéden megsimogatta körülötte, Marie próbált felfelé pucsítani a popsijával. Liz vastagon bekente a kezét síkosítóval, gondosan minden ujját külön, külön, a kézfejét, a tenyerét egészen csuklóig. Aztán egyik kezét kedvese keresztcsontján nyugtatva, a másikat a popsijához illesztette és amikor Marie már szenvedett a várakozástól, finoman beledugta egy ujját. Ki és be mozgatta, aztán két ujjal helyettesítette. Majd hárommal. Az ánusz egyre készségesebben tágult, egyre többet akart és egyre könnyebben befogadta Liz kezét. Már négy ujjnál tartott, mikor Marie újra kontrollt vesztett és türelmetlenül Liz felé tolta a popsiját. Liz mosolygott. Kedvese néha oly türelmetlen volt. Mégsem ismert nála odaadóbb szubmisszív lányt. Mindent odaadott amit csak tudott és minden alkalommal még többet is. A kettejük gyönyöre mindig egy volt, sohasem önös vagy páratlan. Mindig egy felé néztek és Marie-t oly könnyű volt vezetni. Csukott szemmel követte a domme lányt. Most is ahogy kétségbeesetten felsikoltott, már azt akarta. Csuklóig érezni kedvesét a testében. Ez volt a mindene, szerette, imádta, extázisba esett tőle. A közelség sokkalta hangsúlyosabb volt így kettejük között, mint férfi és nő hagyományos egyesülésénél. És Liz imádta az izzadó, vonagló Marie látványát, és imádta nézni, ahogy keze csuklóig merül benne. Kent még bőséggel a kezére a síkosítóból, ujjait összeszorította és egyszerre mind a négy ujjával és tenyerébe simuló hüvelykujjával a lány fenekébe hatolt. A kézfej kiszélesedő részénél lassabban nyomta, aztán amikor ellenállás nélkül áthaladt a záróizmokon, csuklóig betolta a kezét. És Marie üdvözülten felsóhajtott és elernyedt, mintha elájult volna. Egy darabig csendben, mozdulatlanul így maradtak. Csak a popsi és benne a szerető kéz lüktetett együtt, mint egymáshoz igazított órák ketyegése. Ezek azok a pillanatok voltak amik mintha sosem érnének véget. Marie pihegett, Liz is felengedett kissé és csak élvezte a percet. Aztán picit mozgatni kezdte a kezét, ritmikusan, pulzálva. Marie feneke felvette a ritmust és egyre artikulátlanabb hangon nyögött. Liz tudta, hogy ha kedvese most felnyitná a szemét, csak a fehérjét látná. Írisze eltűnik ilyenkor, mintha egy másik világot nézne. Tudta ha szólna hozná, nem reagálna. Ez az az állapot volt, amit már nem lehet ebben a világban tudatosan kontrollálni. Ehhez kell a domme és ehhez kell örök társa a szub. Csakis ketten együtt képesek ide eljutni. Csakis ketten együtt képesek létrehozni azt az állapotot amit BDSM-nek hívunk. És ketten együtt élik át azt a megrázó és minden egyebet elsöprő orgazmust, amire még nem születtek szavak.