Ha lány lehetnék 3.

A pincében a ketrecbe zárva, sorsomra várva azzal múlattam az időt, hogy megpróbáltam kitalálni, Uram és Úrnőm melyik izgató kínzóeszközt fogják rajtam kipróbálni az itt fellelhető kínálat bőségéből, természetesen amikor csak kedvük tartja. Végül a folytatás teljesen másként alakult, mint amit akár csak el tudtam volna képzelni.
Nem tudom, pontosan mennyi idő telt el, de biztosan jó pár óra, mire újra hallottam az ajtó nyitását, és Uram jelent meg. Leült velem szembe egy székre, és hosszú eszmefuttatásba fogott.
- Beszélgettünk rólad a feleségemmel, Zsuzsa úrnővel - fogott hozzá. - Mindketten úgy véljük, hogy használható ribanc vagy. Engedelmes, alázatos, bevállalós, gyors felfogású, csinos, ráadásul jól viseled a kiképzést, láthatólag még élvezed is. Mindez nagyon tetszik nekünk. Viszont most döntened kell. Azon ritka alkalmak egyike ez, amikor te választhatsz, hogy mit szeretnél. Csinálhatjuk úgy, mint eddig, hogy néha találkozunk, elszórakozunk veled egy kicsit, aztán hazamész a következő alkalomig élni a megszokott hétköznapi életed. Vagy dönthetsz úgy is, hogy teljesen a kezünkbe adod magad. Ha ezt választod, most hazaengedünk, te pedig elintézed, hogy felmondasz a munkahelyeden, és felkészíted a családod, barátaid, hogy hosszabb ideig nem fognak látni, és nehéz lesz még telefonon is elérniük. Itt maradsz, állandó szolgálatra. Hogy az pontosan mi lesz, csakis a mi kényünkön-kedvünkön múlik. Hidd el, van még mit tanulnod, a rabszolgává nevelés elég hosszú folyamat is lehet. Ha kifogástalanul viselkedsz, néha jutalomként találkozhatsz például korábbi életed fontos személyeivel. Nos?
Uram kérdőn nézett rám. Akkor is úgy éreztem volna, hogy szinte megröntgenez pillantásával, ha nem lettem volna meztelenül kiláncolva egy ketrechez. Amit mondott, nagyon meglepett, és kissé meg is ijesztett. Mennyire vállalhatom be azt, hogy tulajdonképpen örökre itt maradjak bezárva? Egy kisebbfajta kastélyban ugyan, ami szexuális játékszerekkel izgatóan csodálatosan fel van szerelve, de feladva minden mást. Aztán az is eszembe jutott, hogy a munkámért nem lenne kár, nem csinálok semmi olyat, amivel "megválthatnám a világot", sőt még csak olyat sem, amit különösebben hasznosnak gondolnék az emberiség fejlődése szempontjából. A családom nem túl nagy, egyébként sem találkozunk túl gyakran, ugyanez igaz a baráti körömre is. Viszont éreztem, hogy puncim nedvesedik a gondolatra, hogy bármikor arra használhatnak, amire csak akarnak. A perverzebb énem győzött.
- Szeretnék itt maradni - jelentettem ki.
- Rendben - Uram szája sarkában mosoly jelent meg.
Kiengedett a ketrecből, hagyta, hogy lezuhanyozzak, felöltözzek, aztán kikísért a kertkapuig.
- Ha elintézted a dolgaid, ugyanitt jelentkezz. Addig még meggondolhatod magad, de amint újra belépsz ide, a sorsod megpecsételődött - figyelmeztetett búcsúzásként.
Annyira nem ijedtem meg, sántikálva (fájt a fenekem a durva dugástól), de sietve indultam a buszmegálló felé. Néhány nap alatt elintéztem mindent, amit Uram kért, folyamatos izgalomban, nedves puncival vártam, hogy végre újra megjelenhessek Uram házánál.
Hamarosan erre is sor került. Becsöngettem, Uram hamarosan elém jött, behívott. Nem sokat teketóriázott.
- Ha tényleg készen állsz, vetkőzz le!
Úgy éreztem, készen állok, így ledobtam gönceim, és meztelenül, kihúzott háttal álltam meg előtte. Uram egy széles, fényesre polírozott acél nyakörvet vett elő, melyet összezárt és összecsavarozott nyakamon. Amint kész lett, odanyúltam, meghúzogattam, feszegettem, de meg se moccant, nagyon masszív darab volt. Egy szintén erősen hozzá rögzített fémkarika volt rajta. Ehhez hozzálakatolt egy vasláncot.
- Négykézláb kövess! - parancsolta.
Letérdeltem, négykézlábra ereszkedtem, és így mentem Uram után. A kertbe vezetett, egy vastag, lombos fa tövébe, ahol egy kutyaház állt. A láncom másik végét az ólhoz rögzített fémkarikához lakatolta. Távolabb lépett, csípőre tett kézzel szemlélte művét. Utasításra vártam.
- Rabszolgaként meg kell tanulnod teljes átadással beleélned magad más, alantasabb létformák mindennapi életébe. Mostantól a kutyánk vagy, amíg máshogy nem döntünk. Ha meglátunk két lábra állni, meghallunk emberi szót kiejteni, biztos lehetsz benne, hogy legalább kétszer annyi ideig maradsz így, mint egyébként terveztük.
Utána hátat fordított, és elment. Megértettem, amit mondott, de kicsit csalódott voltam, másfajta játékokra vágytam. De már nem tehettem semmit, én adtam a kezükbe magam. Hát próbáltam igyekezni, hogy minél gyorsabban letudjam kiképzésem eme részét.
Nem mertem felállni, így négykézláb jártam be a területem, ami nem volt túl nagy. A kutyaól épp csak akkora volt, hogy összekuporodva elfértem benne, viszont masszívan meg volt építve, mert amikor próbaként párszor megrántottam a láncom, az ól tökéletesen stabil maradt. Hamar beláttam, hogy elszökni esélyem sem lenne, tehát marad a jól viselkedés. A lánc körülbelül 3 méter hosszú lehetett, a nagy fa lomkoronája alól ki sem ért.
Lefeküdtem a fűbe, és vártam. Uram legközelebb estefelé került elő. Néhány dolgot hozott nekem. Egy tálat vízzel, egyet valami ételmaradékkal töltve, egyet pedig, amibe a szükségem végezhetem. Azt hiszem, ez utóbbi volt minden kiváltságom egy kutyához képest, hogy kaptam egy rendszeresen ürített bilit és egy tekercs WC-papírt a nagydolgom végzéséhez. Mindegyik edénybe az volt belegravírozva, hogy "Csilla Ribi". A nevem.
Miután Uram ideadta a vacsorát, megborzolta a hajam, ahogy a kutyáknak szokás, aztán bement a házba. Ismét egyedül maradtam. Továbbra is négykézláb odamentem a kajástálhoz, és megvizsgáltam a tartalmát. Valami szendvicsféle maradéka lehetett levesmaradékba dobálva. Alapvetően moslék. Nem túlzottan fűlött a fogam ahhoz, hogy megegyem, de mivel egész nap nem kaptam enni, nagyon éhes voltam, úgyhogy idővel mégiscsak megtettem. Arra is ügyeltem, hogy a kezem ne használjam ehhez, ha netán figyelnének a házból. A vizet is a nyelvemmel lefetyeltem ki.
Nyár volt, nem volt hideg az éjszaka, de azért hűvös, főleg meztelenül. Így behúzódtam az ólba, ahol észrevettem, hogy a padlót két durva pokróccal takarták le, így az egyiket tudtam takarónak használni. Sokáig nem tudtam elaludni, kényelmetlen is volt, gondolkodtam is.
Eszembe jutott, tényleg mekkora egy perverz ribanc vagyok, hogy önszántamból lettem láncra vert kutya, de amikor kezemmel megtapogattam a hűvös, masszív fémből készült nyakörvem, megrángattam a hozzá lakatolt láncot, hallottam csörgését, teljesen benedvesedtem, felizgultam. Egyik kezemmel apró melleim simogatva, a másikkal a puncim dörgölve maszturbáltam, mígnem remegve el nem élveztem. Sikítani nem mertem, nehogy Gazdámék meghallják.
"Nem is olyan rossz ez" - gondoltam, majd a következő napra kíváncsian elnyomott az álom.