Liz és Marie játéka

Liz leheletkönnyedén végigsimította a pálca hegyét Marie testén. Beletúrt vele a hajába, végighúzta a gerince mentén, követte a popsijának szép ívét és végigfuttatta a lábán is. Játékosan meg is csiklandozta vele a talpát, Marie pedig halkan felkuncogott. Aztán ugyanezt vissza, kis kitérőt téve a lány két lába közti hasadékba. A várakozás felcsigázta mindkettejüket, Marie elernyedt, Liz egyenletesen lélegzett. Most nagyon kellett figyelnie. Icipicit ráütött Marie popsijára majd megint simogatta. Megönt picit ütött, megint simogatott. Így emelte szépen, okosan a kedvesét egy olyan világ felé, amely nagyon sok ember számára ismeretlen, félelmetes, perverz, beteges, érthetetlen, de néhányuk számára csodálatos és ragyogó. Liz megállította a pálcát Marie feneke tájékán, és lassú köröket rajzolt vele, majd picit erősebben ráütött. Marie sóhajtott. Megint erősebben ütött, aztán megint. A következő csapásnál pedig hallotta a pálca suhogását és a csattanást, ahogy a bőrhöz ért. Marie izmai összerándultak, várta a következő ütést. Lassan oldódott fel, sok időbe telt, mire eljutott odáig, hogy ne koncentráljon igazából semmire. Hogy megértse a fájdalom nem akadály, hanem egy lehetőség melyben elmerülhet. Ami segít neki előre jutni. Ami ahhoz kell, hogy teljesen rábízza magát a domme-ra.
Liz folytatta a csapásokat hol finomabban, hol erősebben, néha egy kis simogatást is közbeiktatott és újabb területeket hódított meg a pálcával. A combokat, a vádlit, a hátát és pár ütés erejéig a talpát. Addig emelte az ütések erősségét, amíg még érezte Marie-ben a szubot, amíg a hangja kéjes maradt. Nem akarta hallani ahogy kínjában kiált. Nem ez volt a cél. Persze a nádpálca fájdalmat okoz. De Liz tudta meddig mehet, amíg ez a fájdalom Marie számára édes marad. Egyetlen hajszálnyival is erősebb csapás kiszakítja a lányt a szubtérből ahogy nevezni szokta és elveszíti őt. Igen, a bizalom, óriási felelősség. Nagyon halványan felrémlett előtte egy másik női arc, egy régi arc, melyet könnyek áztattak és egy tekintet mely csalódottan és félelemmel nézett rá, a pálcát tartó domme-ra. Liz elhessegette a gondolatot, most nem volt ennek itt helye. Marie-nek szüksége van rá. Egyenletes ritmusban csapkodni kezdte a lány fenekét a pálcával, gondosan kimért erőfeszítéssel, Marie nyöszörgött, aztán Liz eldobta a pálcát, villámgyorsan elhelyezkedett a lány remegő lábai között három ujjal egyszerre hatolt Marie nedves hüvelyébe. Ki és be mozgatta az ujjait, tenyerével kenve szét gyönyörének nedveit mindenhol ahol csak érte, megmarkolta a piros csíkokkal lángoló popsit, és Marie elvesztette a kontrollt. Sikoltott...