Átváltozás cselédlánnyá---vallomás

Amikor S először keresett meg, félénk szavaiból és megadó tekintetéből éreztem, hogy képes lesz finom alázatra, és előbb utóbb használható him cselédlányt faraghatok belőle.
A bdsm-el való viszonyát, vallomását majdnem szó szerint itt adom közre.

”Gyermekkorom óta furcsa a nőkhöz való viszonyom. Amikor kiskoromban néztem őket az utcán, arra gondoltam, bárcsak szatén zsákba tennének és elrabolnának. Én pedig sorsomba beletörődve vártam volna, hogy azt tegyenek velem, amihez csak kedvük van.

Amióta szexuálisan érett lettem, azóta érzem azt, hogy a szokásostól eltérő, idegen és deviáns gondolatok járnak a fejemben a nőkkel kapcsolatban. Akkoriban még nem volt Internet, ezért azt sem tudhattam, hogy amit érzek, az nem egyedi vagy különleges; ma mar tudom, hogy a világon több millió férfi társam van, akik ugyanerre vágynak, akik szintén arról ábrándoznak, hogy domináns nők sorsukat kézbe vegyék, használják és leigázzák őket.

Csak lassan, fokozatosan tudatosult bennem, hogy ez nem szégyen. Ez egy olyan érzés, amit nem kell titkolnom, amit nem kell elfojtanom. Ha elfogadom magam ezzel együtt, végtelen boldogság várhat rám.
A legnehezebb számomra azon érzés feldolgozása volt, ami kezdetben idegen és mégis nagyon vonzó a számomra: hogy női ruhába bújjak, és így szolgáljak fölöttem álló, csodálatos Úrnőket. Vettem hát egy lakk szobalány ruhát, melyet magamra öltve azt éreztem, hogy valaki más lehetek, hogy így vagyok önmagam.

Most sminkben, parókában, harisnyában, lakk ruhában, tűsarkú csizmában térdelek Ön előtt, Úrnőm. Fejem lehajtom, nem merek a szemébe nézni, mert tudom: büntetés jár érte. A csizmájára szegezem a tekintetem, várom a parancsot. Csönd van. A kandalló tüzének halk pattogását csak egyre szaporább légzésem töri meg. Izgatott vagyok. Ezt a pillanatot várom minden héten, ezzel a gondolattal hajtom álomra a fejem minden nap.

Pedig most büntetés vár rám. Úrnőm vásárlással bízott meg, és nem elég, hogy elkéstem, még a listát is elvesztettem. Amikor beléptem, boldogság és páni felelem kavargott bennem: de nincs visszaút. Alázattal, csendben, felkészülve térdeltem Úrnőm elé, beletörődve abba, hogy aznap este kavargó érzésekkel, fájdalmasan sajgó fenékkel fogok ágyba kerülni.

Úrnőm nem szól egy szót sem, de érzem, hogy engem néz. Gyönyörködik alázatos kis szolga ribancában, és azon tűnődik, milyen büntetés lenne kellő hatással rám.
Hosszú másodpercek telnek el, mire a parancsot kapom:
- Hozd a felcsatolóst, kis ribanc!
Én engedelmes szolgától elvárható módon ugrok, és Úrnőm kezébe helyezem.
- Most gondoskodom róla, hogy legközelebb ne veszits el semmit.
Hallom, ahogy Úrnőm feszes bőrszoknyáján igazgatja a dildót.
- Gyere Petra, ma megtanulsz szépen, odaadóan szopni!
Azzal belemarkol hajamba, és magához húz. Kellemes illata elbódít, ezt az illatot érzem akkor is, ha Ő nincs a közelemben. Belém vésődött, rabul ejtett, nem menekülhetek ettől az illattól. Kezdésként kapok pár pofont, hogy ellazuljak. Aztán nyugodtan hagyja, amikor bőrkesztyűs ujjait kezdem szopni. A bőr illata fenséges, imádom, és ezt Úrnőm is tudja. Öklendezek, amint mélyen a torkomba nyomja, és közben könnyezek. Ő felnevet. Élvezi, pajzán mosoly ül ki az arcára, mely az egész rituálé alatt ott marad. Imádom ezt a mosolyt, mert tudom, hogy tetszik neki, amit lát, élvezi, szinte orgazmusig elvezi, és én ettől leszek izgatott.

Az ujjáról gyengéd mozdulattal átvezet a műfarokra, mely türelmetlenül ágaskodik combjai között. Finoman, gyengéden kezdem szopni, Ő kezével segít a mozdulatsorban. Türelmes, alapos.
Beleadok mindent, élvezettel vetem rá magam a rugalmas peniszre, mintha mindig is erre vágytam volna. Lehet, hogy tényleg erre vágytam? Tetszik a helyzet, a szerepek most a helyükön vannak.
Úrnőm keményebb szopásra sarkall, a fejemet egyre lejjebb nyomja, az sem érdekli, hogy öklendezésem fulladozásba fordul. Még az orromat is befogja, miközben lovagló ostorával hirtelen fájdalmas csikokat kapok a hátamra. Lehord mindennek, megaláz, a sárba tipor.

Negyed óra mélytorkos, kemény szopás után elfolyt sminkkel emelem föl fejem, szinte sírva nézek Úrnőm szemébe. És közben boldog vagyok, mert végre oda kerültem, ahol az igazi helyem van: Úrnőm lábai előtt, térdelve, szajha cselédlányként, végletekig megalázva.
Átváltozva.”