Fantáziák 12.

Elérkezett a reggel. A srác felébredt, barátnője még mindig rajta feküdt, ahogyan akkor, amikor elaludt. Elmosolyodott, beszívta a lány hajának finom illatát, majd bele is túrt a selymes hajkoronába, simogatni kezdte. Ettől a lány is hamarosan felébredt. Ahogy megmozdult, meglepetten vette tudomásul, hogy teste szabad volt. Csuklóján alig látszott már a kötél nyoma.
Megcsókolta a fiút, aki viszonozta ezt. A lány kezdett izgalomba jönni. De ekkor eszébe jutott, mit mondott neki barátja az éjjel.
"Reggel kemény kiképzés vár rád"

Ugyan nem tudta, hogy ez mit takar, de nem merte megkockáztatni, hogy tovább megy a játékban, és esetleg két kemény kiképzést fog emiatt kapni. Úgyhogy kötelességtudóan felkelt, meztelenül megállva az ágy mellett.
- Készítek reggelit, jó?
- Köszönöm, drágám! - válaszolt a srác, de gondolatban ismét felrémlett benne, hogy hihetetlen szerencséje van ezzel a lánnyal.

Ő maga is felkelt, felöltözött, aztán kiment a konyhába segíteni a lánynak a készülődésben, hiszen a szexuális játékaikon kívül alapvetően nem akarta kihasználni a lányt, mert nagyon megszerette a megismerkedésük óta eltelt néhány hónap során. Az viszont tetszett neki barátnőjében, hogy magától élvezte az alázatosságot, például szándékosan nem öltözött fel, várta a fiú erre vonatkozó utasítását. A srác alig tudott az ételre figyelni, hiszen szemei folyton elkalandoztak. De végül csak elfogyott a finom táplálék.

- Most már felöltözhetsz - engedélyezte a fiú. - Túrázós ruhát vegyél - tette hozzá.
Nemsokára elindultak, egy hátizsákban vitték a szükséges felszerelést, elemózsiát. A kertek alatt átvágtak az erdő széléig. A srác mutatta az irányt. Körülbelül egy félóra séta után megálltak egy domb tövében, ahol elágazott az út.
- Innentől fogva már nem fogunk élő emberrel találkozni. Úgyhogy nyújtsd előre a kezeid! - parancsolta.
A lány már megszokta, hogy nem szegülhet ellen valamiféle büntetés kockázata nélkül, ráadásul nem is tudott volna mihez kezdeni az ismeretlen környéken, így megtette, amit kértek tőle. A pasi keresztezte a lány két karját, majd a csuklóinál alaposan egymáshoz kötözte őket. A kötél hosszú szárát saját kezére csavarta, aztán megindult előre, a fölfele vezető szűk ösvényen, barátnője pedig mintegy pórázon vezetve követte őt. Amikor a fiú nem nézett hátra, csavargatta-feszegette csuklóit, de nem sikerült szabadulnia, így igyekezett lépést tartani az ütemes tempót diktáló fiúval, különben azt kockáztatta, hogy a kötélnél fogva megrántsák. Eléggé kifulladt, mire felértek a domb tetejére.
- Ilyen az, amikor rohansz a városban, pedig sétálni is lehetne... - jegyezte meg a srác első találkozásukra utalva.
A lány megszeppenve hallgatott, tudta, vigyáznia kell, ha a fiú még ilyen régi balfogásokért is megbüntetheti.

Tovább indultak. Egy szélesebb út vezetett keresztbe, ezen indultak el egy darabig, de az út a semmiben végződött. A srác letért az útról, átvágott a bozóton, aztán már az alacsonyabbra nőtt, göcsörtös, girbe-gurba törzsű fák között botorkáltak, látszólag céltalanul. Eléggé bizarr látványt nyújtottak a furcsára nőtt fák, félelmetes volt a lábuk alatt elroppanó korhadt ágak hangja, mindent avar és mohos kövek borítottak. Látszott, hogy ember nemigen szokott errefelé tévedni.
Végre kibukkantak a fák közül. Sziklák peremén álltak meg. Alant egy völgy terült el, erdővel beborítva. A távolban látszottak a falu szélső házai. Gyönyörű panoráma tárult a párocska szemei elé. A lány bele is feledkezett.
- Ne aggódj, lesz még időd nézelődni! - mondta barátja, miközben egy fához kötözte a lány kezeit összefűző kötél másik végét. - Csak azért, nehogy elszökj közben. - mosolygott rá a fiú, miközben a fák közé ment, mintha keresne valamit.
Ez így is volt, két, körülbelül karvastagságú, több méter hosszú ágdarabbal tért vissza. A magukkal hozott pokrócot leterítette az egyik szélső fa alá, ahonnan valóban szép kilátás nyílt a tájra. Viszont a két hosszú botot is ráfektette párhuzamosan. A lány eközben a fejét törte, hogy mire kellhetnek azok az ágak, de egyelőre nem jött rá.

A srác hamarosan visszatért hozzá, eloldozta teljesen, és ráparancsolt, hogy vetkőzzön le. A lány engedelmeskedett.
- Most pedig négykézláb helyezkedj el a pokrócon!
A lány ezt is megtette, barátja ekkor mellé térdelt, és megalázó módon elkezdte megkötözni. Az egyik bothoz sorrendben hozzákötözte a lány bal csuklóját, baj könyökét, bal térdét, bal bokáját. A másik ághoz ugyanígy a másik oldalát. A fadarabok túlnyúltak a lány lábain, így esélye sem lett volna felállni, szinte semmilyen mozdulatot sem tudott tenni, maximum a fenekét mozgatni előre-hátra. Viszont a fejét felemelve valóban az erdő csodás látványában lehetett része. A pasi a lány dereka köré is kötelet erősített, melynek másik végét a fölöttük lévő fa egyik ágához rögzítette, hogy barátnője a fenekét se tudja elhúzni. A fiú távolabb lépett, megszemlélte művét, igazán vágykeltő, csábító volt a természet gyönyörű háttere előtt négykézláb, kiszolgáltatva heverő, még gyönyörűbb lány. A srác érezte, ahogy elönti a vágy, de még türtőztette magát, gondolkodott, milyen játékot is eszeljen ki a lánynak, aki szintén egyre jobban felizgult kiszolgáltatott, megalázó helyzetén, és már alig várta, hogy végre csináljanak valamit egyre lucskosabb puncijával...

A srác csak állt, és gyönyörködött, barátnője pedig egyre türelmetlenebbül nézett a fiú irányába, amennyire a kötél engedte, előre-hátra mozgatta csípőjét, igyekezett csábosan rebegtetni szempilláit, hamiskásan-pajzánul mosolyogni, mielőbb cselekvésre bírva a srácot. Ezt a fiú is észrevette, de szándékosan - és látszólag - közömbös maradt. Elszakította tekintetét a lányról, és néhány percre a tájba feledkezett, aztán odasétált szerelméhez, leült mellé, és mintha csak valami hétköznapibb szituációban volnának, elkezdett bókolni.
- Tudtad te, hogy milyen gyönyörű szemeid vannak? - kérdezte a lánytól, de az esetleges választ meg sem várva, azonnal folytatta. - Attól függően, hogy épp mosolyogsz vagy komolyan figyelsz, tündöklően ragyognak, vagy olyasmit tükröznek, mintha megértetted volna az emberi lét minden rejtelmét. Hajad selymes, lágyan csillog a napfényben, öröm belesimítani, mint ahogy bársonyos bőröd is cirógatni. Ha a nagybetűs Szépséget egy szóval akarnám kifejezni, csak annyit mondanék: Te! És az ajkaid, hol csókra csábítanak, hol a huncut mosolyoddal pajzánkodni hívnak...

A lány már nem bírta tovább a verbális kínzást, hiszen meglehetősen furcsa volt a szituáció, hogy olyankor mondja a fiú ezeket a romantikus szavakat, amikor eközben meztelenül, kiszolgáltatottan, vágytól fűtve remeg az izgalomtól mellette.
- Akkor miért nem jössz, és teszel végre a magadévá! - nyögte ki a lány. - Nem bírom tovább! - könyörgött szinte.
A fiú rámosolygott, és végre fizikálisan is megérintette. Kezével végigsimított haján, nyakán, végig a hátán, fenekén, combjain, aztán csókokkal halmozta el a lány testét, egyelőre kerülve a legérzékenyebb részeket. A lány egyre jobban kínlódott. Barátja mellétérdelt, két oldalról átkarolta, mellei alá nyúlt, és finoman simogatni kezdte a formás és csábító testrészt. A lány halkan sóhajtozott, nyögdécselt, fenekét mozgatta figyelemfelkeltésként.
Ez nem kerülte el a srác tekintetét sem. Egyik kezével meg is simogatta. Majd váratlanul rácsapott egyet. A nő felsikkantott közben átfutott agyán, hogy ezt biztos azért kapta, mert félbeszakította a fiú eszmefuttatását. Talán így is volt, mivel a fiú tovább folytatta a fenekelést. A huszadik ütésnél a lány már hangosabban sikított, a fiú pedig még az eddigieknél is jobban felizgult ettől.

Már ő sem tudta türtőztetni magát, levette nadrágját, a lány mögé térdelt, és keményen álló farkát tövig döfte a sikamlós punciba.
- Ahhh! - sóhajtottak mindketten egyszerre a régóta várt kéjes jó érzéstől.
A srác megfogta szerelme derekát, és ütemesen magához rántotta a lányt, mindketten élvezték a kemény, egyre gyorsuló mozdulatokat, egyre hangosabban sóhajtoztak, nyögtek, de mivel semmi sem tarthat örökké, a fiú hamarosan szinte megdermedt az élvezettől, csak annyi ideje maradt, hogy kihúzza szerszámát a lányból, és már elő is lövellt belőle a sűrű fehér folyadék, egyenesen barátnője fenekére, de jutott belőle valamennyi a hátára is. A sperma lassan csurgott le a lány combján, ez csiklandozta-irritálta is érzékszerveit, mocorgott, rángatózott, de nem tudott odanyúlni, hogy letörölje.

A fiú nézte egy ideig a lány kínlódását, közben kicsit kifújta magát. Mivel azonban barátnője még nem jutott el a csúcsig, kézzel folytatta a kényeztetését. Egyik kezével a hasa alá nyúlt, simogatva a feszes pocakot, a másik kezével pedig a punciját kezdte simogatni, dörzsölgetni, egyik ujjával a csiklóját is masszírozva. A lány élvezte a bánásmódot, érezte, hogy ő sem fogja már sokáig bírni, nem is tévedett, néhány perc múlva ökölbe szorított kezekkel, testét megfeszítve felsikoltott, nyögdécselt, meg-megremegett, de nem tudta elhúzni magát barátja kezei elől, így a fiú jóvoltából az orgazmus további néhány hulláma is átsöpört testén, a végén már annyira kimerült, hogy fejét is letette a pokrócra, csak a kötél által tartott dereka és feneke emelkedett a magasba.

A srác végre engedte pihenni, a lány kielégülten szuszogott, már azt sem érezte, hogy csiklandozná, vagy húzná a bőrét a combjára lassan rászáradó fehér folyadék. A fiú gyönyörködött a látványban, és újra bizsergést érzett ágyéka környékén. Nem is teketóriázott sokat, ismét a lány mögé térdelt, és belé hatolt. A lány már annyira kimerült volt, hogy alig bírt reagálni, de szeretett volna a srác kedvében járni, így feneke ütemes előre-hátra mozgatásával segített gyorsan a csúcsra juttatni. A fiú most nem várt az utolsó pillanatig, hamarabb kihúzta farkát a lány puncijából, aztán szembetérdelt barátnőjével. A lány tudta, mire vágyik párja, felemelte fejét, és bekapta a szerszámot, fejének mozdulataira nyelvével is rásegített, így hamarosan megérezte, ahogy a fiú teste megfeszül, majd forró folyadék önti el száját. A srác szinte hörgött az élvezettől, ahogy kihúzta farkát a lány szájából, és leült pihenni, remegő tagjainak szükségük is volt erre. A fiatal nő elégedetten mosolygott, szája sarkából fehér folyadékcsík csurgott le álláig, ahol nagyobb cseppbe gyűlt. A fiú teljesen extázisba került ettől az összképtől, de már megmozdulni sem bírt az igénybevételtől.

Csak miután kicsit magához tért, oldozta el lassan a lányt. Háttal a pokrócra feküdtek, a lány feje barátja vállán pihent, szorosan egymáshoz bújva gyönyörködtek a kék égbolt előtt tovaúszó felhőkben. Nem szóltak, felesleges volt, ahogy egymáshoz értek, egymás kezét fogták, az minden szónál többet fejezett ki.
Késő délután lett, mire visszaértek a házhoz. Sajnos gyorsan eltelt ez a hétvége, csomagolni, indulni kellett vissza. Viszont felejthetetlen élményekkel, örök emlékekkel gazdagodtak. Azt pedig erősen remélték, hogy lesz még folytatás...