Fantáziák 8.

Egy kellemes hétvégi reggelen a srác az immár Széll Kálmán térnek nevezett helyszínen a metrókijárattal szemben álló óraoszlop mellett várakozott.
Végre a lány is megjelent a metrókijáratnál. Barátja elindult felé, átölelte, megcsókolta, utána kézenfogva indultak el a Normafára irányuló busz megállója felé. Beszélgettek, hogy mi minden történt velük legutóbbi találkozásuk óta, de gondolatban már mindketten jóval előrébb jártak.
Megérkeztek a felső végállomáshoz. Elindultak az Erzsébet-kilátó felé, először ezt a nevezetességet tekintették meg, illetve az onnan a szemük elé táruló város csodálatos panorámáját. Mondhatni, szándékosan kínozták magukat. Következőként elhagyták az emberek által beépített vidéket, bevették magukat az erdőbe.

Csodálatos kora-őszi időjárás volt, sütött a Nap, de már nem árasztott elviselhetetlen hőséget, hűvös szellő zizegtette a néhol már barnásvörösesbe forduló lombkoronát, üdítő volt a természet festői látványa mellé a természet zenéjét befogadni, nem is nagyon szólt a páros, csak meditatív hangulatba kerülve, nézelődve sétáltak előre, nem is igazán figyelve rá, merre. Néha persze egymásra pillantottak, elmosolyodtak, egymás kezét végig el nem engedve.

Egy óra elteltével már jól eltévelyedtek minden emberjárta útvonalról, mondhatni, "lementek a térképről" is. Elhatározták, hogy lepihennek kicsit. A srác készült, leterített egy pokrócot egy apró füves tisztás szélén, ahol leültek, aztán hanyatt feküdtek a földön, ami még kellemesen meleg volt, annak ellenére, hogy a hűvös szellő kicsit néha libabőrössé tette csupasz karjaikat. Csak ketten voltak, csak feküdtek ott és nem szóltak, hallgatták az erdő hangjait, nézték a kék égbolton úszó felhővonulatokat.

A lány becsukta a szemét és érezte hogy társa feszült, érezte hogy akarja őt. Azon gondolkozott, vajon a srác mire készül, és hogy mikor teszi meg? Ekkor megérezte a kezét az arcán, de mire kinyitotta a szemét, barátja már vadul csókolta is, a következő pillanatban pedig már félig rajta fekve a karjait a feje fölött lefogta. A lányt félelemmel vegyes kéj járta át, tiltakozni akart, de nem tudott megmozdulni, a teste nem engedelmeskedett, csak tehetetlenül feküdt. Tudta, hogy mozdulnia kell, különben a fiú azt tesz vele, amit csak akar, mégsem tudott tenni semmit. Aztán valahogy mégis erőt vett magán, és megpróbált kiszabadulni, de a szorítás egyre erősebb lett, ugyanakkor a srác súlya is teljesen rá nehezedett. Ahogy ficánkolt, érezte, hogy a fiú egyre inkább izgalomba jön. Ez így is volt, a srác nem sokáig tudott ellenállni szerelme bűvös vonzerejének, erotikus kisugárzásának. Még akkor is folyton csak a lányra gondolt, amikor egyedül volt, hát még akkor, amikor valóban találkoztak is!

A srác készült erre a találkozásra, nem véletlenül terítette a pokrócot egy vékony törzsű, fiatal fa mellé sem. A lány kezeit a fa mögött kulcsolta össze, egyik kezével szorosan tartotta, másik kezével pedig zsebéből előkotort egy gyorskötözőnek, vagy kötegelőnek nevezett műanyagszálat, amellyel körbetekerte barátnője csuklóit, csak annyira szorította meg az eszközt, hogy a lány ne tudjon szabadulni, de azért ne vágjon csuklóiba az ideiglenes bilincs. Ekkor a lány már nem szabadulhatott, a srácnak viszont mindkét keze szabaddá vált, amit ki is használt. Miközben vadul csókolta a lányt, becsúsztatta kezét a blúza alá, és élvezettel simogatta-markolászta barátnője egyre keményebbé váló formás kis cicijeit. A lány még vonaglott, de egyre kevésbé volt ereje ellenállni a kéjes kísértésnek, gyakorta felnyögött a srác mozdulatainak hatására.

A pasi felhúzta a lány blúzát, és ezután ajkaival puszilgatta a csábító ciciket, cirógatta-csiklandozta ujjaival a lány hasát, oldalát. A fiatal nő már remegett az izgalomtól, amikor a srác kigombolta és lehúzta a lány nadrágját. Befeküdt lábai közé, és megcsókolta a lány benedvesedett punciját, majd elkezdte nyalni az édes csemegét. A lány nagyokat sóhajtott, perceken belül már szaporán szedte a levegőt, végül teste összerándult, és egy óriási nyögés kíséretében nagyot élvezett. De barátja nem hagyta pihenni, tovább nyaldosta, mígnem a lány újra élvezett. Ekkor már a srác sem bírt magával, ő is nekivetkőzött, és behatolt szerelme lábai közé, aki már nem is próbált ellenállni. A fiú kemény mozdulatokkal döfködte szerelmét, aminek meg is lett az eredménye, a lány újra elélvezett, de a srác sem bírta sokáig, az izgató látvány hatására hamarosan megérezte, hogy közeleg a vég. Kirántotta farkát a lányból, pont jókor ahhoz, hogy a kilövellő fehér folyadék egy szép ívben beterítse barátnője hasát, de még az arcára is jusson belőle.

A fiú lihegve a lány mellé feküdt, nézték a fa ágai között átszűrődő kék égen úszó felhőket, pihentek-pihegtek. Néhány perc elteltével a srác eloldozta barátnőjét, mielőtt felöltöztek és továbbindultak volna, még percekig csókolóztak. Igazán kellemes élmény volt a vasárnapi kirándulás a Budai hegyekbe...