Anna 4.

Anna úgy érezte, elhagyja az ereje. A gyomra összeugrott, az érzékelése tompulni kezdett. Forogni kezdett a szoba. Úgy érezte rosszul van. Ijedten nézett a férfira, majd az asztalon lévő negyed pohár pezsgőre. A férfi mosolya még szélesebbé vált...de tekintete szürkéből mintha feketévé változott volna. Rémisztővé vált, de Anna nem tudta eldönteni, jól látja e. Már biztos volt benne, rosszul van. Nem értette, két korty pezsgőtől? Ránézett a férfira és megkérte vigye haza, nem érzi jól magát. A férfi nem szólt hozzá, csak mosolyogva nézte. Anna megijedt a tekintetétől. Megismételte a kérését. A férfi némán rázta meg a fejét, hogy nem. A lány felpattant...volna a kanapéról, de nem engedelmeskedtek a lábai, mintha megszűnt volna az összeköttetés az agya és a lábai között. A rémület minden porcikáját átjárta. Pánikolva igyekezett felállni, hogy hazamenjen, de az igyekezete csak oda jutatta, hogy lecsúszott a kanapéról a szőnyegre, mint egy rongybábu. Könyörögni kezdett a férfinak, hogy segítsen neki hazamenni. De hiába, a férfi sátáni mosollyal nézte őt, majd felállt, kiment a konyhába, visszatért a pezsgősüveggel és az üvegből kezdte inni a pezsgőt közben visszahuppant a fotelba. Anna kétségbeesetten nyúlt a táskájáért, hogy telefonáljon valakinek...de hiába. Az erőtlen kezét alig tudta felemelni. Sírva kérte a férfit, hogy engedje el. A férfi a mutatóujját a szája elé tette, jelezve, hogy hallgasson el. Anna tett egy utolsó, kétségbeesett próbálkozást arra, hogy felálljon, de nem ment. Annyit ért el, hogy a hátát támasztó kanapétól távolabb került, ezzel elveszítette a támaszát és így tehetetlenül dőlt el az oldalára. Rájött, hogy nem tehet semmit. Rájött, hogy a férfi viszont azt tesz vele, amit akar. Az ereje és a büszkesége végleg elhagyta, csak csendes sírásra futotta. Látta, amint a férfi kimegy a konyhába és visszatér egy sörrel a kezében. Mosolyogva, de némán magasodott Anna fölé, majd a lány hóna alá nyúlva visszahúzta őt a kanapéra. Anna úgy dőlt az oldalára, mint egy zsák krumpli. A félelem addigra úgy eluralkodott rajta, hogy már sírni sem mert. Csendben várta a sorsát. A férfi beleivott a sörébe, letette a dobozt az asztalra. Elkezdte vetkőztetni Annát, lerángatta róla a nadrágot és a bugyit. A lány reménytelen kísérletet tett arra, hogy összezárja a combjait, de hiába. A férfi az üres pezsgősüveg nyakát a méhszájáig nyomta a hüvelyébe, Anna erőtlenül sikoltott fel a fájdalomtól. A férfi fogta a sörét, visszaült a fotelba és bekapcsolta a tv-t. Focimeccset nézett, a hangerőt hangosra állítva. Anna látta, hogy fél szemmel őt nézi, közben azt érezte, belebolondul a félelembe. A férfi sűrűn látogatta a konyhát, újabb és újabb söröket döntött magába. Aztán egyszer csak felpattant, Annát lerángatta a kanapéról, a lány nagyot nyekkent a szőnyegen, beütötte az oldalát és a fejét, a férfi pedig átrángatta a fotelhoz, ellenőrizte, hogy a pezsgős üveg a lány hüvelyéből mennyire csúszott ki. A lány az oldalán feküdt, a férfi a csípőjére tette fel az egyik lábát. Anna tudta, a férfi meg is ölheti őt. De már azt sem bánta volna, csak szabaduljon meg valahogyan az iszonyú félelemtől. Órák teltek el így. A férfi egyszer csak horkolni kezdett. Anna csak feküdt, levegőt venni is alig mert, nehogy a férfi felébredjen. Közben végiggondolta, mi történt vele. Tudta, hogy két korty pezsgő nem árt meg neki annyira, hogy ilyen állapotba kerüljön. Rájött, hogy a férfi valamit belekevert a poharába. Bízott benne, hogy a hatás elmúlik, mielőtt a férfi felébred. Aztán mintha ő is elszendergett volna...
Iszonyú fejfájásra és hányingerre ébredt. A férfi lába eltűnt róla. A hangokból ítélve a fürdőszobában volt. Anna úgy érezte, most kell eltűnnie. A lába között lévő pezsgősüveget kihúzta a hüvelyéből és elgurította. Próbált felállni, de megszédült, a fotelba kapaszkodott meg. Mozogtak a lábai, de a hasogató fejfájás és szédülés miatt nem tudott felegyenesedni. A férfi közben kijött a fürdőszobából, letusolva, megborotválkozva, felöltözve. Annához dobta a lány bugyiját és nadrágját. A lány nagy nehezen felöltözött. A férfi még mindig némán a kezébe adta a táskáját és kitessékelte a lakásból. Anna lebotladozott a lépcsőn, elbotorkált az első buszmegállóig, és eldöntötte, felszáll az első buszra, ami mindegy hová megy, csak innen el.

Hazaérve a zuhany alatt szörnyű meglepetés érte. A forró víz a feneke egy pontján iszonyú fájdalmat okozott. A tükör mutatta meg, nem emlékszik mindenre. Fájdalmas, kör alakú sebet látott. Egy égetett sebet. Egy szivar nyomát.

-vége-