Anna 3.

Hamar elröppent az idő az első randin. Úgy beszélgettek, mintha mindig is ismerték volna egymást. Nem élcelődtek, mély lelki dolgokról beszélgettek a parkban, egy padon ülve. Kezdett rájuk sötétedni, így Zoltán elkísérte Annát egy buszmegállóba. Amíg vártak a buszra, megbeszélték, hogy két nap múlva ismét találkoznak. Két puszival köszöntek el egymástól, amikor a busz a megállóba gördült.
Anna hazáig vigyorgott, közben újra végiggondolta a találkozót. Még haza sem ért, jött az sms Zoltántól, amelyben arra kérte őt a férfi, hogy üzenjen, ha rendben hazaért. Így is tett.
Intenzív két hét következett. Kávézás, sétálás, közös ebéd, kirándulás, mozi és sok-sok beszélgetés. Anna úgy érezte, révbe érhet végre. Zoltán figyelmes, kedves, humoros férfi volt. Anna jól érezte magát az oldalán. Egyre kíváncsibb lett. Igen, arra is, vajon hogyan fogja érezni magát akkor, ha átadja magát a férfinak. Aki nem sürgette. Azt mondta, ő ráér, kívárja amíg Anna úgy érzi, megbízik benne.
2 hét után Anna azt érezte, készen áll. Éppen együtt sétáltak, amikor Anna, összeszedve a bátorságát, megkérdezte a férfit, mikor aludhat nála? Zoltán mosolyogni kezdett, de azért rákérdezett, biztosan ezt szeretné e? Anna igen-nel felelt. Zoltán válaszul magához húzta, és olyan szenvedélyesen csókolta meg, hogy Anna lába remegni kezdett. Megbeszélték, másnap este Zoltán elmegy Annáért.
Anna izgatottan készült, szép és kívánatos akart lenni. Izgatottan várta az este 7 órát, tudta, hogy most dőlhet el minden.
7 előtt pár perccel parkolt le Zoltán a ház előtt. Anna az ablakban állva vett pár mély levegőt és kapkodva rohant le a lépcsőn. Zoltán az autóból kiszállva várta, megölelte a lányt, és kinyitotta neki az ajtót. Anna izgult, de Zoltán iparkodott megnevettetni őt, ami hamar sikerült is. Zoltán a város szélén lakott, Anna mégis úgy érezte, egy pillanat alatt odaértek. Zoltán az első emeleten lakott. Mire felértek a lépcsőn, Anna lába rogyadozott az idegességtől. Az ajtó előtt állva Zoltán ismét megkérdezte Annát, biztosan szeretné e. Anna biztos volt benne, de csak egy bátortalan igen-t tudott kipréselni a száján. Zoltán kinyitotta az ajtót és beinvitálta a lányt.
A lakás nem volt túl nagy, de mégis tágasnak tűnt. Rendezett, barátságos és tiszta volt és Anna rögtön észrevette, női kéznek semmi nyoma. Amolyan agglegény lakás volt, kevés bútorral, ahol minden a praktikusságról árulkodott. A férfi hellyel kínálta a nappaliban. Anna a kanapéra telepedett le, miközben mindent aprólékosan szemügyre vett. Zoltán mellé ült, és beszélgetni kezdtek, mindenféléről. Anna oldódni kezdett, a görcs a gyomrából elillant lassan. Mire észrevette, felszabadult volt, nevetgélt és azt érezte, igen, megfogta az isten lábát. Zoltán többször megcsókolta és megölelte a lányt. 1-2 óra elteltével megkérdezte, kér e valamit inni. Anna vizet kért. Zoltán kiment a konyhába, majd visszatért egy üveg pezsgővel. Azt mondta Annának, hogy a kollégáktól kapta és ugyan nem szokott inni, de most koccintana Annával arra, hogy egymásra találtak. Anna csak fél pohárral kért. Zoltán viccesen megjegyezte, nem is tervezett fél pohárnál többet inni önmaga sem. Visszament a konyhába, Anna hallotta, ahogyan poharakkal csörömpöl majd hallotta a dugó pukkanását. Zoltán a kezében két fél pohár pezsgővel tért vissza, az egyiket átnyújtotta Annának. Koccintottak a találkozásukra és szenvedélyes csókot váltottak, közben Zoltán keze erőteljesen Anna hajába túrt. A lány lábai remegni kezdtek ettől és kezdett felizgulni. Amikor Zoltán elengedte, ivott két kortyot a pohárból, majd a poharat letéve pimasz mosolygásba kezdett. Zoltán rávillantotta a szürke szemeit, kiitta a fél pohár pezsgőt és ő is letette a poharat. Nem ült le Anna mellé, hanem a kanapéval szemben lévő fotelba ült le és nézni kezdte a lányt. Anna zavarba jött a férfi nézésétől. Nem is mert ránézni, bámulni kezdte a lábfejét. Magán érezte a férfi tekintetét, érezte, hogy a vára elesett, végre!

folyt.köv.