A múlt arca

Egymás testét ölelve,
Sétáltunk az éjben,
Csendesen gyönyörködtünk
Egymás sötét lelkében.

Nekünk suttogott a szél,
Velünk mozdultak az árnyak,
Szemedben láttam lelked tükrét,
S benne minden vágyat.

Uralma alá hajtott,
Mit oly régóta tagadtál,
Mert megszegted az esküt,
Mit Pandórának fogadtál.

Hagytad, hogy kinyissam,
A tiltott szelencét,
Elpusztítva benned minden jót,
Minden erényt.

Magadhoz vontál,
S követelted ami járt,
Követelted saját lényem
Börtönének kulcsát.

Testem immár lángokban áll
Táncot jár benned a vágy s diadal,
Bár dacolnék, hiába már,
Nem szállok szembe akaratoddal.