Bérfiúk III/3

Kimentünk a fürdőbe. Tejesítettük az úr parancsát. Fel frissítettük magunkat, megfésülködtünk.
Én vissza mentem a szalonba. A többiek a folyosón várták az érkező vendégeket.
Uram elé álltam s ő rám szólt:
- Gyere közelebb! Hadd lássam, hogy jól döntöttem-e, amikor téged választottalak szolgámul...
Odaléptem egészen közel hozzá. Megsimította sportnadrágom elejét, majd lehúzta rólam. Elégedetten megszemlélte altestemet, és meg is simította.
- Jól választottam. Kellemesen nézel ki meztelenül is. Add ide a kezedet! Érezd, hogy már a látványodtól is el kezdtem keményedni...
És tényleg, nadrágján keresztül éreztem, hogy tekintélyes méretű szerszáma egészen kemény már.
Ebben a pillanatban megszólalt a csengő. Uram odalépett az ablakhoz, és kinézett a függönyön keresztül. Megnyomott egy gombot, mire a külső kapu kitárult. Egy taxi gördült be, amiből a villa előtt három úr szállt ki. A taxi kitolatott, s az urak az ajtóhoz jöttek, ami azonnal kitárult előttük.
Uram nyomában én is kimentem a folyosóra
Láttuk, hogy az ajtó mellett három szolgatársam segíti le az urakról a kabátot. Zsolti azonnal kiszúrta a legalacsonyabb, kopaszodó úriembert. Annak segítette le a kabátját. Feri és Tibi is megtalálta a maga emberét.
A gazda szívélyesen üdvözölte az érkezőket. Ránk mutatva mondta, hogy mi leszünk a szolgáik egész végig, az este folyamán.
Bekísértük az urakat a szalonba. Ők körülülték a dohányzóasztalt.
Mindegyikünk a saját urától megkérdezte, hogy milyen itallal kínálhatjuk?
Magukra hagytuk őket. A konyhában négy tálcát vettünk elő, és mindegyikünk elkészítette a megrendelt italt a hozzávaló pohárral együtt.
Bekopogtunk a szalonba, s letettük uraink elé az italt, majd csendben távoztunk.
A konyhában első dolgom az volt, hogy a fagyasztóból kivettem a galuskát, és betettem a mikróba. Majd elővettem a a pörköltet, és feltettem a gáztűzhelyre.
Hadd melegedjen.
Utána mindegyikünk egy tányért készített az asztalra, és feltette rá a dekorációt.
Mivel más munkánk nem volt, körbeültük a konyhaasztalt. Beszélgetéssel múlattuk az időt. Természetesen Zsolti mellém ült, és azonnal a kezem után nyúlt. Egymás között megbeszéltük, hogy ki milyennek látja urát.
Én elégedett voltam. Kellemesnek találtam. Egyáltalán nem bántam, hogy engem választott.
Zsolti sem duzzogott. Mondta: Ha kellemesen elszórakozik vele, akkor jól fogja magát érezni az este folyamán.
Ferinek egy magas, szemüveges aktakukac kinézetű jutott. Nem volt róla nagy véleménye.
Tibinek egy vidám, mosolygós, középtermetű lett a főnöke. A fiú mondta, hogy kedveli a vidám embereket.
Úgy látszik, mind a négyen elégedettek voltunk egyenlőre a főnökünkkel.
A szalonból csengőszót halottunk. Kopogtam, és beléptünk az ajtón mind a négyen. Uram ránk parancsolt, hogy kínáljunk újra italokat. Körülbelül egy fél óra múlva szóljunk, ha tálaljuk a vacsorát.
Teljesítettük a parancsot. Mindegyik úrnak felfrissítettük az italát, és nekiláttunk a vacsora készítésének.
Pont egy fél óra múlva bekopogtam a szalonba, és hívtam az urakat vacsorázni az ebédlőbe.
Mindegyik vendég úr széke mögött állt a szolgája. Én is a házigazda székéke mögé álltam. Az urunk alá toltuk a székeket. Megkérdeztük, hogy a vacsora mellé milyen italt kívánnak.
Kimentünk a konyhába, és azonnal hoztuk a tányérokat. Jó étvágyat kívántunk, és némán állva maradtunk urunk mögött.
Vacsora közben az urak kellemesen beszélgettek mindenféléről.
De azért észrevettem, hogy egyre gyakrabban néznek felénk.
Uram sört ivott, és gyakran töltette tele a poharát. Ilyenkor mindig úgy helyezkedett, hogy "véletlenül" hozzám érjen.
A többi úron is láttam, hogy nem idegenkednek szolgájuk lábának, testének megérintésétől.
Amikor a tányérok kiürültek, kivittük azokat a konyhába. Az urakat átkísértük a szalonba, ahol rágyújtottak. Mi mellettük álltunk, és vártuk a parancsukat.
Uram szólalt meg:
- Ezeket a fiúkat ma estére én béreltem ki magunknak. tudom, hogy nem szégyenlősek.
Maga mellé intett, és megsimította a nadrágom elejét, majd meg is markolta dákómat, mintegy mutatva a többieknek, hogy megteheti velem ezt. Megfogta két oldalt a sportnadrágot, és lerántotta rólam.
A másik három úrnak fennakadt a szeme egy pillalantra, de nem gondolkodtak sokáig. Ők is elkezdtek játszadozni a saját szolgájukkal.
Nem sokat kellett várni, és már mind a négyen meztelenek voltunk.
A foteljükben ülő urak, mind jobban belemerültek a velünk való játszadozásba.
Uram jó példával járt elől. Ő már nem csak a kezét használta, hanem hamarosan a száját is. Nagyon jó technikája volt. Pillanatokon belül kőkeményen állt a lőcsöm. De a többiek is hamar elértek engem.
Oldalt néztem, és láttam, hogy Zsolti gazdája keményen belemarkol a fiú fenekébe.
Valamit a fülébe súg, és kivezeti a szobából. Kérdően néztem uramra... De ő csak intett, hogy minden rendben.
Hamarosan nagy sóhajtozások törték meg az eddigi csendet. A fiúk sorban érték el a csúcspontot velem együtt. Egyik úr sem engedte, hogy szolgája elpazarolja a magját. Mindegyik örömmel habzsolta.
Uram ezután letérdeltetett maga elé. Elővetette velem a már kemény hancúrját, és a számba nyomta. Kezét a fejemre tette, és diktálta vele a ritmust.
Nem tartott sokáig a játék. Éreztem, hogy már a csúcs közelében van. Telenyomta a számat, és utána még az ölében tartotta a fejemet jó ideig.
Nem ellenkeztem, nagyon kellemesen éreztem ott magamat.
De láttam, illetve érzékeltem, hogy a többi szolga is kitartóan serénykedik még mindig, de hamarosan célt értek.
Nyílt a szalon ajtaja. Zsolti lépett be rajta, nyomában gazdája. Látszott mindkettőjükön, hogy meg vannak elégedve az eddig külön eltöltött idővel.
Zsolti óvatosan felém fordította a fenekét, amin jól kivehetően piros csíkok voltak láthatók. De mosolygott, és nekem ez volt a fontos. Tehát nem történt semmi olyan, ami ellenére lett volna.
Uram kiküldött minket zuhanyozni.
Ő még a vendégekkel kiürítette az utolsó italt. Megérkezett a vendégekért a taxi.
Amikor végeztünk a zuhanyzással, behívott minket a szalonba. Újra maga elé állított mindannyiunkat. Végignézett a négy meztelen fiún.
- Nem csalódtam bennetek. Mindegyik - ahogy én látom - becsületesen teljesítette a munkáját. Innátok valamit?
- Igen. Egy-két korty jól esne - válaszoltam én.
- Menjél ki, és mindenkinek hozzál italt! Nekem is!
Amikor visszajöttem az italokkal, koccintott velünk. Még egyszer megköszönte a munkánkat. Mondta, hogy öltözzünk fel, és elmehetünk.
Mi Zsoltival természetesen egy felé mentünk. Óvatosan átfogtam a vállát, majd lejjebb csúszott a kezem. Amikor a fenekéhez értem, felszisszent...
- Azért feljössz hozzám?
- Természetesen. Egy ilyen kis fenekelés nem tarthat vissza tőled...
Egymás vállát átfogva értünk a lakásom elé...