Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Airbus - a kezdetek 2.

Törölt felhasználó
2010. 01. 10. 09:09 | Megjelent: 595x
A másnapi szeánsz felettébb csábítónak ígérkezett, néhány dolgot azonban át kellett gondolnom.
Kezdővel van dolgom, nem húzhatom rögtön deresre – pedig mennyire hogy azt kellett volna tennem(!) – és a szöges korbácsot is alighanem kicsit későbbre kell halasztanom …

Az ismerkedő beszélgetés során, ha mindent nem is, néhány dolgot azért tisztáztunk. Meg kellett nyugtatnom az aggódó kis lelkét.

- De ugye, nem lesz velem rögtön elsőre nagyon kegyetlen?!
- Nem, nem, legyen egészen nyugodt! Biztosan nem fogom levágni azt a csinos kis fejét … hm … vagy ha igen, akkor sem rozsdás késsel teszem! Van bennem humánum!

Jót nevetett és a szeme – már akkor is(!) – huncutul csillogott.

Kedvcsinálónak küldtem neki egy emil-t. „Nem forgatókönyv, csak egy kis fantázia …”

„A csengő hangja halk, nyivákoló volt, mintha azonosult volna az őt megnyomó nő rettegésével.
Igen, V rettegett, rémült volt, ám izgatott és kíváncsi is. Teljesen újonc volt a BDSM területén és most ott állt a kínok és gyönyörök ajtaja előtt, egy teljesen ismeretlen világ kapujában és a keze, mintha csak önállósította volna magát, látszólag agya utasítása nélkül nyomta meg a gombot. A csengő halk, mintegy bocsánatkérő hangja légvédelmi szirénaként visszhangzott a fülében és saját bátorságától – vagy nevezzük inkább botorságnak?! – megrettenve megfordult a fejében, hogy elszalad, ám ebben a pillanatban feltárult az ajtó.
V torka mintegy varázsütésre, puskapor-szárazzá vált. Üdvözlésre nyitotta a száját, de nem jött ki rajta hang.
A férfi megragadta a blúzát és egyetlen hang nélkül berántotta az előszobába. Keményen, már-már durván odanyomta a falhoz, miközben a másik kezével villámgyorsan becsukta és kulcsra zárta az ajtót.

- Ki küldött?
- Hol a fegyvered?
- Van rajtad magnó?
- Vagy mikrofon?! – záporoztak rá a kérdések.

Teljesen összezavarodott. Nem értette, mi történik. A férfit alig ismerte ugyan, de az eddigi találkozásaikon halk volt, udvarias, türelmes és megértő.
Az, aki most fenyegetően rámeredt és érthetetlen kérdések özönét zúdította a nyakába - mintha nem is lett volna azonos a másikkal, akit eddig megismert.

- Hallgatsz?! Bűnös vagy!
- Ide a fegyvert és a magnót, te ribanc!
- Nem adod?! Majd megkeresem én – de jaj neked, ha megtalálom!

A kosztümkabátját lerántotta róla, majd a fejére húzta és az ujjait megkötötte a nyakán. Szerencsére nem szorosan, de látni semmit sem látott. Érezte, amit a férfi erős keze széttépi mellén a blúzt és a cérna recsegését hallva kitalálta, hogy csak a gombok szakadnak le sorban.

- Micsoda szerencse, hogy van nálam varró készlet – futott át az agyán, aztán rájött, teljesen szürreális helyzetében aligha a gombok jelentik a legnagyobb problémát.

Meztelen hasát megcsapta az előszoba hűvös levegője és érezte, amint a matató ujjak végig siklanak az egész felsőtestén – aztán reccs, a melltartó is a veszteséglistára került. Bár nem látta, de tökéletesen érezte, hogy lemeztelenített mellbimbói hegyes dárdaként merednek előre. Két kemény ujj szorítását érezte a jobbon. Az érzés kezdetben furcsa módon kéjes volt, aztán a gyönyör ködén tűhegyesen keresztülsütött a fájdalom.
Fojtottan felnyögött. Miközben a kegyetlen ujjak durván összeszorították és megcsavarták az eddig csak gyengéd simogatáshoz szokott cicit, a fájdalom és a kiszolgáltatottság érzése ellenére – vagy talán éppen ezért?! – a gyönyör eddig nem ismert hulláma söpört végig a testén a köldökétől a puncijáig. Érezte, amint tágul és nedvesedik.

- Úristen! Mi lesz, ha ott is megmotoz?! – futott át az agyán

Ám mire végig gondolta volna, milyen kínos lesz, ha ez az ellenséges idegen szembesül izgalma nyilvánvaló jeleivel – a férfi már lerántotta róla a szoknyát és a bugyinak sem kegyelmezett.
A cicijét gyötrő két ujj egyre kegyetlenebbül tette a dolgát. A férfi most a lábát, a combját és a fenekét vizsgálta végig, aztán bekövetkezett az, amitől rettegett. A kutató kéz az ágyékához ért és durván belemarkolt. Az érzés merőben ismeretlen volt. Fájdalmas, de ugyanakkor kellemes is, aztán a férfi ujja becsúszott a nedvesen tüzelő nyílásba.

- Kéjvágyó kis szuka! – hördült fel a férfi – idejössz, hogy lebuktass és lucskos a pinád?!
- Kérem Uram! Higgye el, nem akarok Magának semmi rosszat! Én vagyok az Vanda, hát nem emlékszik?
- Vanda egy büszke nő volt, nem egy sárló szuka! Te csak egy hasonmás lehetsz!
- Mit tettetek vele? Megöltétek, nyomorultak?!
- De hát ÉN vagyok az! – V majdnem sírva fakadt.
- Mindjárt meglátjuk, ki kicsoda! Ha te valóban Vanda vagy, tudni fogod a választ a kérdéseimre – ha nem, készülj a legrosszabbakra!

A férfi bevonszolta a szobába. Lerángatta róla ruhája maradékát is, aztán bőr bilincseket csatolt a csuklójára és a bokájára. Egy fotelra térdeltette nagy terpeszben, melle a támlán feküdt, bokáit és csuklóit a fotel lábaihoz kötözte. Ott térdelt, széttárt lábbal, teljesen kitárulkozva és moccanni sem tudott.
Tekintete az ágyra esett, ahol mindenféle szerszámok hevertek, akkurátusan kikészítve.

A férfi odalépett és a kezébe vett egy korbácsot …”


Este még megnéztem az emil-fiókomat. Mit tesz Isten, levél érkezett Tőle … nem részletezem, de a történelmi hűség kedvéért egy rövid idézet ide kívánkozik.

„ … Maga gonoszkodik velem :))) végtelenségig felhúz a történeteivel. Főleg, ha ennyire személyre szabott, mint ez. Nem ismer, mégis teljesen tisztában van az agyamban futkározó gondolataimmal, vágyaimmal, érzéseimmel és nem utolsó sorban a félelmeimmel…
Igen, szeretem és vágyom rá (szerintem elég jól tűröm is), hogy a "függőleges, mosolygós számat" ne csak simogassa, hanem durván szorítsa meg, ujjaival hatoljon belém, sőt, ha kedve úgy tartja büntesse meg ...”

Ez volt a második – intő – jel! Egész éjjel nem tudtam (hason) aludni!

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.