Airbus - a kezdetek 2.

A másnapi szeánsz felettébb csábítónak ígérkezett, néhány dolgot azonban át kellett gondolnom.
Kezdővel van dolgom, nem húzhatom rögtön deresre – pedig mennyire hogy azt kellett volna tennem(!) – és a szöges korbácsot is alighanem kicsit későbbre kell halasztanom …

Az ismerkedő beszélgetés során, ha mindent nem is, néhány dolgot azért tisztáztunk. Meg kellett nyugtatnom az aggódó kis lelkét.

- De ugye, nem lesz velem rögtön elsőre nagyon kegyetlen?!
- Nem, nem, legyen egészen nyugodt! Biztosan nem fogom levágni azt a csinos kis fejét … hm … vagy ha igen, akkor sem rozsdás késsel teszem! Van bennem humánum!

Jót nevetett és a szeme – már akkor is(!) – huncutul csillogott.

Kedvcsinálónak küldtem neki egy emil-t. „Nem forgatókönyv, csak egy kis fantázia …”

„A csengő hangja halk, nyivákoló volt, mintha azonosult volna az őt megnyomó nő rettegésével.
Igen, V rettegett, rémült volt, ám izgatott és kíváncsi is. Teljesen újonc volt a BDSM területén és most ott állt a kínok és gyönyörök ajtaja előtt, egy teljesen ismeretlen világ kapujában és a keze, mintha csak önállósította volna magát, látszólag agya utasítása nélkül nyomta meg a gombot. A csengő halk, mintegy bocsánatkérő hangja légvédelmi szirénaként visszhangzott a fülében és saját bátorságától – vagy nevezzük inkább botorságnak?! – megrettenve megfordult a fejében, hogy elszalad, ám ebben a pillanatban feltárult az ajtó.
V torka mintegy varázsütésre, puskapor-szárazzá vált. Üdvözlésre nyitotta a száját, de nem jött ki rajta hang.
A férfi megragadta a blúzát és egyetlen hang nélkül berántotta az előszobába. Keményen, már-már durván odanyomta a falhoz, miközben a másik kezével villámgyorsan becsukta és kulcsra zárta az ajtót.

- Ki küldött?
- Hol a fegyvered?
- Van rajtad magnó?
- Vagy mikrofon?! – záporoztak rá a kérdések.

Teljesen összezavarodott. Nem értette, mi történik. A férfit alig ismerte ugyan, de az eddigi találkozásaikon halk volt, udvarias, türelmes és megértő.
Az, aki most fenyegetően rámeredt és érthetetlen kérdések özönét zúdította a nyakába - mintha nem is lett volna azonos a másikkal, akit eddig megismert.

- Hallgatsz?! Bűnös vagy!
- Ide a fegyvert és a magnót, te ribanc!
- Nem adod?! Majd megkeresem én – de jaj neked, ha megtalálom!

A kosztümkabátját lerántotta róla, majd a fejére húzta és az ujjait megkötötte a nyakán. Szerencsére nem szorosan, de látni semmit sem látott. Érezte, amit a férfi erős keze széttépi mellén a blúzt és a cérna recsegését hallva kitalálta, hogy csak a gombok szakadnak le sorban.

- Micsoda szerencse, hogy van nálam varró készlet – futott át az agyán, aztán rájött, teljesen szürreális helyzetében aligha a gombok jelentik a legnagyobb problémát.

Meztelen hasát megcsapta az előszoba hűvös levegője és érezte, amint a matató ujjak végig siklanak az egész felsőtestén – aztán reccs, a melltartó is a veszteséglistára került. Bár nem látta, de tökéletesen érezte, hogy lemeztelenített mellbimbói hegyes dárdaként merednek előre. Két kemény ujj szorítását érezte a jobbon. Az érzés kezdetben furcsa módon kéjes volt, aztán a gyönyör ködén tűhegyesen keresztülsütött a fájdalom.
Fojtottan felnyögött. Miközben a kegyetlen ujjak durván összeszorították és megcsavarták az eddig csak gyengéd simogatáshoz szokott cicit, a fájdalom és a kiszolgáltatottság érzése ellenére – vagy talán éppen ezért?! – a gyönyör eddig nem ismert hulláma söpört végig a testén a köldökétől a puncijáig. Érezte, amint tágul és nedvesedik.

- Úristen! Mi lesz, ha ott is megmotoz?! – futott át az agyán

Ám mire végig gondolta volna, milyen kínos lesz, ha ez az ellenséges idegen szembesül izgalma nyilvánvaló jeleivel – a férfi már lerántotta róla a szoknyát és a bugyinak sem kegyelmezett.
A cicijét gyötrő két ujj egyre kegyetlenebbül tette a dolgát. A férfi most a lábát, a combját és a fenekét vizsgálta végig, aztán bekövetkezett az, amitől rettegett. A kutató kéz az ágyékához ért és durván belemarkolt. Az érzés merőben ismeretlen volt. Fájdalmas, de ugyanakkor kellemes is, aztán a férfi ujja becsúszott a nedvesen tüzelő nyílásba.

- Kéjvágyó kis szuka! – hördült fel a férfi – idejössz, hogy lebuktass és lucskos a pinád?!
- Kérem Uram! Higgye el, nem akarok Magának semmi rosszat! Én vagyok az Vanda, hát nem emlékszik?
- Vanda egy büszke nő volt, nem egy sárló szuka! Te csak egy hasonmás lehetsz!
- Mit tettetek vele? Megöltétek, nyomorultak?!
- De hát ÉN vagyok az! – V majdnem sírva fakadt.
- Mindjárt meglátjuk, ki kicsoda! Ha te valóban Vanda vagy, tudni fogod a választ a kérdéseimre – ha nem, készülj a legrosszabbakra!

A férfi bevonszolta a szobába. Lerángatta róla ruhája maradékát is, aztán bőr bilincseket csatolt a csuklójára és a bokájára. Egy fotelra térdeltette nagy terpeszben, melle a támlán feküdt, bokáit és csuklóit a fotel lábaihoz kötözte. Ott térdelt, széttárt lábbal, teljesen kitárulkozva és moccanni sem tudott.
Tekintete az ágyra esett, ahol mindenféle szerszámok hevertek, akkurátusan kikészítve.

A férfi odalépett és a kezébe vett egy korbácsot …”


Este még megnéztem az emil-fiókomat. Mit tesz Isten, levél érkezett Tőle … nem részletezem, de a történelmi hűség kedvéért egy rövid idézet ide kívánkozik.

„ … Maga gonoszkodik velem :))) végtelenségig felhúz a történeteivel. Főleg, ha ennyire személyre szabott, mint ez. Nem ismer, mégis teljesen tisztában van az agyamban futkározó gondolataimmal, vágyaimmal, érzéseimmel és nem utolsó sorban a félelmeimmel…
Igen, szeretem és vágyom rá (szerintem elég jól tűröm is), hogy a "függőleges, mosolygós számat" ne csak simogassa, hanem durván szorítsa meg, ujjaival hatoljon belém, sőt, ha kedve úgy tartja büntesse meg ...”

Ez volt a második – intő – jel! Egész éjjel nem tudtam (hason) aludni!