átadás3.

Mire feleszmélek már egyedül vagyok, a koszos szalma ott bűzölög mellettem, az óriás zavarában ott hagyta. Üresnek és könnyűnek érzem magam, nincs energiám gondolkozni, a hajótest belsejének ezt a szakaszát már négyzetmiliméterenként ismerem. Hirtelen zajt hallok, közeledő dübörgő léptek, majd a vaskos faajtó kivágódik. Az óriás kezében egy fémflaska , egy vödör gőzölgő víz. visszahelyezi a szabad kezemre a bilincset, és állva a hajótesthez tol. A flaskából a fejemen keresztül a testemre önti a vizet, ormótlan ujjaival zabolátlanul dörzsöli le a testemről a mocskot, mely alattam már barna kis patakban hömpölyög. ÉLvezi a helyzetet, mintha satuban lenne a testem, erősen fog, és durván mosdat, élvezi, a szemében különös kifejezés ül, egyre sötétedik. Megfordít, és hátul is lemos, a vÍzhez durva kefét használ, sikít a bőröm tőle, de a viszonylagos tisztaság ami célként kitűzhető az feledteti a ezt. Eloldoz, és egy fa bakot tesz maga elé.Egy lavórt tesz a bak mellé, amibe friss vizet hoz, és egy darab háziszappant.A nadrágja zsebébe nyúl és egy borotvát húz elő. A bakra ültet és durván előrenyomja a fejemet a lábaim közé. Belemarkol a hajamba, és már érzem a hűvös fémet a tarkómon. Rettegek az érzéstől, a szemeimből könny patakzik, felemeli a fejem és egyesével az ölembe ,
hullajtja a szőke hajtincseimet. Hisztérikus nevetésben tör ki közben, a szájáből bűz terjeng, a hiányos fogsorával, mintegy rémisztő szörny magasodik felém. Kopaszra borotvál, a szappan habja csípi a szememet,ekkor eloldozza az egyik kezemet, és a fejemre teszi. Ismerkedek az érzéssel...........félve futtatgatom az ujjaimat, mintha zongoráznék a bőrömön. leöblíti a maradék habot, majd a testemet megszabadítja a ráhullott hajtól, és a padlóra lök. Magamra maradok..............csupaszon, teljesen pőrén, úgy érzem mintha a hajammal a maradék védőpáncélom is odalett volna. De legalább tiszta vagyok.....tiszta és kétségbeesett. Megvettek a piacon, mégis magamra vagyok hagyatva, hiányzik az emberi szó. A szemeimmel a testemet pásztázom, sokat fogytam, a kis pocakom behorpadt, a bordáim érezhetően előkerültek, a melleim súlyos teherként ülnek a testemen, gyenge vagyok. napok óta a kenyérrel küzdök, szinte csak vizet fogyasztok. Napfényt sem láttam mióta, az egyetlen kapcsolatom az óriás, akitől mélyen undorodom. Egy durvaszövésű pokróc van a szalmára dobva, a láncaim nincsenek rajtam, csak a bilincsek maradtak a csuklómon, bokámon, és visszakerült a nyakörvem, mely a kopasz tarkómon díszeleg visszavonhatatlanul. A pokrócba belefészkelődök mint egy kiscica, szinte beleájulok, úgy alszom el
Másnap, hrmadnap, negyednap, ....megint egy újabb korbácsolás,szinte hiányozna,ha elmaradna hisz ad egyfajta ritmust a napjaimnak.
Sokáig ringatom magam minden alkalom után, próbálok megnyugvást keresni, és aludni. A bilincsek helyén már kisebesedett a csuklóm és bokám, sokszor fáj minden apró rezdülés is. Enyhe apátiába süllyedtem, az ingerszegény környezet, a tisztálkodás hiánya folyamatosan ront a helyzeten. Nem ehhez szoktam hozzá, ugyan rabszolganő voltam , de pompás környezetben éltem mindig. Nehéz selymekhez szokott a testem, jóféle fürdőkhöz, persze a megmaradt nyomok árulkodnak arról, hogy a kín és a kéj egybeforrva jeleket rajzolt rá, de sosem nélkülöztem. Mikor meghalt a gazdám, a feleségének az első dolga volt, hogy eladjon, mint a ház leggyűlöltebb darabját. Hisztérikus kacajjal hajtatott ki a rabszolgapiacra, és hatalmas összegért szabadult meg tőlem. Így kerültem az Idegenhez akiről semmit sem tudok, akit hetek óta nem láttam, aki kifizetett értem egy vagyont és száműzött egy hajó fenekébe. Kínomban a padló porába rajzolgattam különféle ábrákat, így aludtam el, elgyötörten és szennyesen.Ekkor még nem sejtettem, hogy utazásom utolsó napjához értem, utolsó éjszakámat töltöm úszó börtönömben.