Fantáziák 5.

Hétvége volt, a városban alig volt élet a hétköznapokon megszokotthoz képest. Éppen ezért a lány azonnal észrevette a buszmegállóban várakozó fiút, amint leszállt a buszról. A srác is éber volt, azonnal odalépett a szépséges lányhoz, megcsókolta, majd kézenfogva átvezette a túloldalra, egy másik busz megállójába. Erre szálltak föl, 10 perc utazás után egy meglehetősen furcsa helyre érkeztek. Két külvárosi kerület között van egy sáv, ahol távvezetékek futnak, ezek néhány százméteres körzetében bokrokkal, fákkal felvert pusztaság terül el, ezt egy kisebbfajta ipari övezet követi hatalmas, bekerített telephelyekkel. Hétvégén, munkaszüneti napon több perc is beletelhet, mire egy-egy autó elmegy az úton.

A srác bevezette barátnőjét az egyik telephely kapuján, itt sem lehetett az unottan intő őrön kívül egyetlen élő embert sem felfedezni, meglehetősen félelmetes volt a csend, a kihaltság, mintha rajtuk kívül mindenkit evakuáltak volna a környékről. Csak a szellő kavarta fel időnként az út betonlapjaira ülepedett port. A telepen belül kisebb lekerített részek kaptak helyet, ezt kisebb cégek bérelték a telek tulajdonosától. A srác elővett egy kulcsot, kinyitotta a lakatot a kapun, bementek, aztán visszazárta. Egy földszintes, hosszú, hullámlemezből készült raktárépülethez sétáltak, a srácnak ide is volt kulcsa. Benyitott, betessékelte barátnőjét, majd magukra zárta az ajtót.
- Itt dolgoztam korábban - magyarázta a srác. - Sikerült kikönyörögnöm az új vezetőségtől, hogy bejöhessek hétvégén "nosztalgiázni" kicsit - vigyorodott el.
A lány szétnézett a félhomályos helyiségben. Minden dobozokkal, ládákkal volt telepakolva, olyannyira szükség volt a helyre, hogy vasoszlopokon támaszkodó fémszerkezetes galériával terjeszkedtek felfelé. Igazából semmiféle látnivaló nem volt.
- Miért hoztál ide? - kérdezte bátortalanul a fiatal nő.
- Mert itt akárhogy sikoltozol is, senki sem fogja meghallani...

A lány nyelt egyet. Látta, hogy az ablakokon, az ajtón rács van, ráadásul barátja be is kulcsolta maguk után. Tudta, hogy a fiú igazat beszél, és hogy semmi esélye sem lenne elmenekülni. Megadóan vetkőzni kezdett.
- Te gondolatolvasó vagy! - kacsintott rá a srác, akinek vágyai egyre inkább felkorbácsolódtak, ahogy a lány kecses, formás idomai előbukkantak ruházata alól.

A pasi nem sokat teketóriázott. Széles bőrpántot erősített a lány csuklóira, bokáira, mert nem akarta puszta kötéllel kikötözni, hogy ne vágjon annyira a lány húsába a madzag, hiszen most kemény igénybevételt tervezett.
A srác a bőrpántokhoz erősítette a köteleket. Először a lány egyik karját kötözte fel a galériát tartó fémszerkezethez, majd a másik karját. Utána az egyik lábát húzta fel, majd a másikat. A lány háttal felfelé lógott a levegőben szétterpesztett karokkal és lábakkal. Valahogy sikerült úgy eltalálni a magasságot, hogy a lány ágyéka barátjának csípőmagasságába kerüljön...

- Mivel engedelmes kislány voltál, most csak kis verést kapsz - közölte a srác.
Azzal közelebb lépet, és tenyérrel rácsapott barátnője fenekére. A csattanás visszhangzott a kihalt csarnokban. A lány összerándult a hirtelen fájdalomtól, egy kicsit feljebb húzta testét, de nagyon fárasztó volt ebben a helyzetben megtartania magát, így hamarosan elernyesztette izmait.
- Visszaszámlálás indul húsztól - mondta a srác, és újra ütött.
- Húsz - nyögte felszisszenve a lány, és bár fájt, amit kapott, de egyre inkább eluralkodott rajta perverz énje, aki élvezte a megaláztatást, kínzást, erőszakolást. Érezte, hogy egyre inkább bizsereg ott alul.

A fenekelés folytatódott.
- Nulla - egy sikítást követően ért a számsor végére a lány, és végre elernyedhetett, nem kellett több ütéstől tartania.
A fiú mosolyogva nézte a lány kipirosodott fenekét, hallgatta megkönnyebbült lihegését. De eszében sem volt hosszabb pihenőt engedélyezni neki. Belépett két lába közé, kezeivel előrenyúlt, és megmarkolta rabnője tenyérbeillő melleit, melyeket simogatni, masszírozni kezdett. A lány kéjesen felnyögött. A srác folytatta a kényeztetést, és amikor megfelelőnek érezte a pillanatot, hátulról tövig nyomta farkát a lányba. A fiatal nő már olyannyira nedves volt, hogy ez semmiféle akadályba nem ütközött. A pasi erős mozdulatokkal húzta maga felé a lányt, mindketten hangosakat nyögtek a kéjtől.

A srác annyira beindult a lány kiszolgáltatott helyzetétől, hogy nem is bírta sokáig a kiképzést, hamarosan érezte, hogy el fog sülni a pisztolya, ezért kihúzta barátnőjéből, és megkerülte a lányt.
- Fejezd be szájjal! - kérte-parancsolta.
A lány nem tehetett mást, lehajtotta fejét, bekapta a szerszámot, érezte rajta saját puncijának sikamlós váladékát.
- Ez lesz az új fogkeféd, Orál Bré! - eresztett el egy hülye viccet a srác.
A nő persze nem erre koncentrált, nyalogatta-szopogatta a duzzadt eszközt, mígnem azt érezte, hogy a srác teste megfeszül, a fiú felnyög, hamarosan forró folyadék árasztotta el száját.
- Ah, ez mennyei volt! - dicsérte a srác, leülve az egyik ládára kifújni magát.
Közben eszébe jutott, hogy meg kell örökítenie a látványt, ahogy barátnője szája szélén kicsurog a fehér folyadék, állán rugalmas, elnyúló cseppként összegyűlve. El is készült a fotó.

Ezután a fiú visszatért szolganője lábai közé, és kezével simogatni kezdte a lány bársonyos punciját. Egyik keze néhány ujjával behatolt az üregbe, másik kezével a csiklót simogatta, egészen addig, míg a nő nyögve-sikítva, a köteleket rángatva át nem élt egy hatalmas orgazmust.
Végül a srác leeresztette a kimerült lányt, hagyta kipihegni magát, aztán lassan összeszedelődzködtek, és elhagyták a raktárat.
- Kár, hogy már nem itt dolgozol... - mosolygott hamiskásan barátjára a lány, miután kiértek a telephelyről.
- Szerintem is. - bólintott a srác.

A buszon feltűnt nekik, hogy még a szokásosnál is többen bámulják a fiatal nőt, ami nem csoda, hiszen igencsak gyönyörű, de végül rájöttek, hogy a lány csuklóin és bokáin lévő piros sávok keltették fel az emberek kíváncsiságát.
- Ha ti azt tudnátok, mit műveltünk az imént... - gondolták szinte egyszerre, ezt hosszú ölelkezés és csókváltás követte.