Anna 1.

Anna szeretett társaságba járni, 23 éves, élettel teli nő volt. Igen, nőként gondolt magára, még úgy is, hogy hétvégi napokon reggelente meséket nézett az ágyból, és úgy is, hogy otthon azért nem zavarta, hogy kinyúlt pólóban és sokszor kócosan tett-vett. De amikor kilépett az utcára, büszke nőként vonult, még úgy is, hogy alkatilag teltebb volt az átlagnál. A kisugárzása azonban mindent vitt, vibrált körülötte a levegő. Nem volt párkapcsolata, de őt ez nem zavarta, úgy érezte, ráér, nem tudta megfogalmazni, milyen férfit keres, de tudta, ha belebotlik, majd ráismer, hogy "ahha, pont ilyet kerestem". Egy dolgot tudott csak, hogy az illető domináns hím legyen. Erősebb, mint ő. Mert Anna...igen, erős nő volt, aki szub. Sok lehetősége nem volt az ismerkedésre, de regisztrált egy bdsm témájú oldalra, és legtöbbször csak csendben figyelt, ki hogyan nyilvánul meg. Persze kapott rengeteg levelet, de a levelek nagy részére nem reagált. Úgy érezte, csupán illendőségből nem pazarolja a betűket olyanokra,akik a legalapvetőbb tiszteletet sem adják meg neki. Elvégre ő nő volt, büszke nő, akinek nem volt sürgős a párkeresés. Pár emberrel azért levelezett, volt köztük szub és domináns beállítottságú is. Anna számára a humor volt az egyik szűrő, hiszen ő az a fajta ember, aki képes volt önmagán is nevetni, így a humoros embereket szerette a legjobban. Az egyik férfi különösen felkeltette a figyelmét, akivel két hete levelezett. Zoltán 35 éves domináns férfi volt, akinek a szavaiból az derült ki, ő sem kapkod el semmit. Anna imádott vele csipkelődni, de azt még jobban imádta, ahogyan a férfi minden alkalommal visszavágott, mindezt humorosan és kedvesen. Lassacskán egyre többet tudtak meg egymásról, Zoltán üzletvezetőként dolgozott, kevés szabadidővel rendelkezett, de azt a keveset is hasznosan töltötte, sosem unatkozott. Anna már nagyon kíváncsi volt a férfira, aki azonban még a képcserét sem hozta szóba. Így próbált türelmes lenni és persze nem szerette volna ezt az első lépést megtenni, de attól még ott bújkált benne a kisördög, vajon mikor kaphat végre egy képet a férfiról? Tudta, hogy magas, körszakállas, barna hajú és kék szemű, de Annának ez kevés volt. Vajon milyen a tekintete? Milyen a szája? Milyenek a vonásai? De a férfi csak nem hozta szóba a képcserét. Anna így várt...és igen, minden nap várta, hogy a férfi írjon neki, és kacagtassa meg, szokásához híven. És a férfi írt neki minden nap, fanyarkás humorába belecsempészett mindig némi pajzánságot és burkolt udvarlást is, amitől Annának fülig ért a szája. Egyre jobban dübörgött benne a kíváncsiság, a vágy...látni akarja a férfit!