Lupus 3.

Bezárt. Úgy, hogy nem tudtam meddig tart, nem tudtam mi céllal,és legfőképpen miként viselem majd.A legalsó szinten voltunk, nagy alabástrom ajtó zárta el a külvilágtól a helységet .A kőből épített fal rusztikussága odavonzotta a szemet, a helység egyik felében vasráccsal elzárható rész..vele szemben egy nagy öblös karosszék, elnyűhetetlen liliomos huzattal, előtte kis zsámoly, mellette asztalka.
Én bent a ketrecben....nevezzük így.
Nem hagyott rajtam semmit...a fotelban ülve nézte végig amíg megszabadulok az utolsó ruhadarabomtól is, egyesével utasításra levetetve őket,majd a nyakörvemnél,bilincsimnél, békylóimnál fogva odarögzített a rácsokhoz.
Hosszasan szemlélt..megvárta, míg a lábaim már enyhe remegésbe mennek át , míg a szememben megjelenik a kín, és gyötrődés.....míg az ajkaim kiszáradva kiáltanak némán segítségért.
Ittam a szavait a rácson át, amiket felém formált..néha direkt nem adott ki hangot, arra motiválva, hogy ne vegyem le róla a tekintetemet..maradt a szájrólolvasás.
Ekkor hirtelen felállt, megoldotta a nadrágját, és a rácshoz jött.
- Az enyém vagy!-mondta kimérten, szinte túl nyájasan, és belemarkolt a mellbimbóimba.Élvezte, ahogy a fájdalomtól eltorzul az arcom, és akaratlan kis sikolyok örnek ki belőle.
A csuklóimról leoldotta a bilincseket, és ráakasztotta a pórázt a nyakörvem karikájára.
-Kedvemre való látvány vagy igazán!- és meghúzta a pórázt..nekifeszültem a jéghideg rácsnak, és felszisszentem a forró testemet szinte pengeként vagdoső vasrudak érzékelésétől.
Letérdeltetett..úgy rácson keresztül, a pórázomat hazsnálta iránytásként. Egy gyenge pillanatábanmohón beszvtam a húskötegét, ami ott ácsorgott előttem, annak dacára, hogy a vasrudak már nyomothagyva durván a bőrömbe nyomódtak az imoulzivitásom eredményeként.
Szolgálni, és kiszolgálni a gyönyörét, köldökzsinórként fogva tartani az ajkaim között duzzadó férfiasságát.
Az arcomon a kétségbeesett vágy a testi kontaktusért,keveredni látszott az elméje okozta szenvedélyes tébollyal, amit Önnön magával okozott csupán.Akkor ott Övé lett az egyik felem, amit ha magamra hagyott, is magában hordozott tovább.
A nyelvem hegyével óvatosan hátratoltam a bőrt öleltem körbe addig, míg elértem. tompa nyomást gyakoroltam rá, és legszivesebben a garatomra engedtem volna, hogy a golyóival az államat csapdossa.
Az arcomon már két vöröslő cskként díszelgett a rácslenyomata, de képtelen voltam elszabadulni, hisz ajándék volt a közeledése.
A nyálam közben a duzzadó melleimre csepegve jelezte a belőlem fakadó kinzó vágyat,és a torkomat véletlenszerű kéjes hörgés hagyta el.

Ekkor hirtelen fájdalmas üvöltést hallatva kivonta magát belőlem és így szólt:
-Szeretnék kiürülni a puha, érzéki ajkaid szorításában, úgy még mint soha, teljesen, csordultig, lélegzettelenre......
Szédülni akarok, valami áttetsző ködöt magamköré, amit te permetezel az érzékeimre! DE NEM MOST! Nem vagy kész várnod kell még rám......
-Két ösztön feszül bennem egymásnak....hogy a testedet érve azonnal szétmarcangoljalak, avagy lassan, de könyörtelenül kivéreztesselek, addig nem engedve az állkapcsom szorításából, amíg nem érzem az ütőereidben a vér lüktetését! Érted ezt? Meg kell tanulnom bánnom Veled, megtalálni a kontrollt ami átsegít ezen, bevésni a lelkembe a hozzád tartozó kódokat.Addig nem nyúlok hozzád.

A szavait a lelkemnek írta, az elmémnek szánta.....enyhe kétségbeeséssel törölgettem az arcomat, és próbáltam visszaállni normális lélegzetvételre. Imádtam Őt.