Az Iskola. Éjszakai ügyelet.

Dóra még remegett az átélt, intenzív orgazmustól. Az ágyon feküdt, nem volt ereje felállni.
A felügyelőnő mellélépett.
- Aha... - gúnyos mosoly jelent meg az arcán. - Reggel jelentkeznek a parancsnok asszonynál, hogy beszámoljanak neki, hogy mit műveltek itt. Ő majd kiszabja a büntetést.

Aztán a fiúhoz lépett.
- Neve, rendfokozata, beosztása?
Azt nem kérdezte, hogy mit keres itt. Látszott rajta.
- X. őrvezető, rajparancsnok!
- Á, X. kadét! Ön volt az, akit nemrég kényszerélveztetéssel fenyítettek ugyanazért, amit ma megint itt elművelt?
- Jelentem, én voltam!
- Azt hiszem, újra lesz része benne! Tetszett talán?
- Lehetek őszinte, őrmester?
- Csakis!
- Fájdalmas volt. Az elején főleg. Az áram csípett, égetett! Szégyelltem is magam annyi nő előtt. De a végén mégis élvezetes volt.
- Élvezetes?
- Igen, őrmester!
- És utólag?
- Pár napig duzzadt volt a makkom és vörös, fájt, csípett, amikor viz...
- Nos, kadét, ragaszkodom hozzá, hogy a mai kihágásáért kiszabott fenyítést, ha az kényszerélveztetés lesz - én hajtsam végre! Önnek lehetősége, sőt joga van kiválasztani a fenyítőtisztjét. Tudta ezt?
- Jelentem, most már tudom. Önt választom fenyítőtisztemnek, őrmester!
- Öltözzön fel, őrvezető! Öt perc múlva jelentkezik a szobámban! Évával együtt. Éva, vegye fel a hálóingét!
- Igenis! - válaszolták szinte egyszerre.
- Ne, a bugyiját ne, arra nem lesz szükség! - szólt Évára a felügyelőnő.
A fiú gyorsan, katonásan öltözött.
- Dóra kisasszonyt még hagyjuk, vele reggel tárgyalok. Tudják, ugye, miért kell jelentkezniük nálam?
- Hááát... nem... - kezdte a fiú:
- De. Igen, azért. Saját hatáskörömben jogom van büntetést kiszabni kisebb fegyelmezetlenségek esetén. Testi fenyítést, ahogy azt már tudhatják. Tehát, öt perc múlva! Végeztem!

Pontosan öt perc elteltével bekopogtak a felügyelőnő szobájába. A fiú egyenruhában, Éva papucsban-hálóingben.
Az óra fél kettőre járt.
A felügyelőnő levetette őrmesteri váll-lapos zubbonyát. Odadobta a fiúnak.
- Akassza fel a fogasra, kadét! Aztán álljon elém!
A fiú a fogasra tette a zubbonyt, majd a nő elé lépett.
- Nyújtsa ki a nyelvét!
A fiú zavartan kinyújtotta.
- Aha... rendben. Vetkőzzön le, kadét! Ne felejtse el visszahúzni a nyelvét!
A nő a szekrényéhez lépett. Egy kisebb lovaglóostort és egy félméteres, kisujjnyi vastagságú gumicső-darabot vett elő.
- Kadét, hozzám! Melyiket választja?
A fiú a lovaglóostorra mutatott. Vékonyabb volt, kevésbé tűnt fájdalmasnak a vele való fenyítés.
- Rendben van. A gumislaggal Éva fog kapni.

- Őrvezető! Vetkőztessen le!
A fiú meglepődött, aztán zavartan a nőhöz lépett. Tétován a nő derékszíjához nyúlt.
- Mire vár? Teljesítse a parancsot!
A fiú remegő kézzel oldotta ki a csatot. Lehúzta a nő szoknyáját a térdéig. Ott elakadt. A szoknya a padlóhoz ért volna...
- Kérhetem, hogy... üljön le az ágyra?
A nő szó nélkül az ágyára ült. Felemelte a lábát, hogy a fiú könnyebben levehesse a szoknyáját.
A fekete harisnya még jobban kiemelte a nő combjának fehérségét.
Láttára a férfiassága duzzadni kezdett.
Aztán lehúzta a nő cipőjét, miközben végigsimított tenyerével a nő harisnyás talpán.
Mikor a másik cipőjén volt a sor, a hüvelykujja körmét végighúzta a puha talpacskán.
A nő észrevette a provokációt, kicsit el is húzta a lábát, mert csiklandozta a fiú érintése.
Aztán, a zavarát leplezve nyersen rászólt:
- Tudná gyorsabban is csinálni, kadét! Mindjárt itt a reggel!
- Igenis!
Felnyúlt a nő combja mellett és kezdte legombolyítani a harisnyáját az egyik lábáról.
Az őrmester, mintha csak véletlenül történne, a másik talpával hozzáért a fiú már kőkemény péniszéhez.
Aztán kinyújtotta a lábát, hogy a fiú lehúzhassa a harisnyáját.
A nő combja hosszú volt és selymes, áttetsző bőrű. A fiú nem mert hozzáérni. Csak amikor a nő térde alá ért a harisnya lehúzásával, akkor már muszáj volt. Ki kellett egyenesítenie a nő behajlított lábszárát.
Megborzongott a gyönyörűségtől, ahogy a nő gömbölyű térdéhez, sima, fehér lábszárához ért.
Hirtelen mozdulattal rántotta le a harisnyát a formás lábfejekről.
Nem tudta visszafogni magát: tenyerébe fogta a nő talpát és hosszan megcsókolta a nő puha, fehér lábát, közvetlenül a pirosra lakkozott körmű lábujjacskák tövénél.

A nő Éva kezébe nyomta a lovaglóostort, majd egyenblúzát kigombolva, széttárt combokkal hanyatt feküdt az ágyon. A fiú lemeztelenítette a nő vállait. A telt, hegyes mellek szinte kiugrottak, ahogy a blúz fogságából kiszabadultak.
- Előveheti a nyelvét, kadét! Sőt, használhatja is! - és félreérthetetlen mozdulattal megmutatta, hogy hol kell használnia.
Majd karjait a feje alá tette, olyan "Meztelen Maja" stílusban.
- Éva! Közben csapjon jó nagyokat ennek az őrvezetőnek a fenekébe!
A fiú behajolt a selymes combok közé. Beszívta a nő izgató, finom punciillatát.
- Mire vár?

A fiú egyre mohóbban nyalta a felügyelőnő punciját. Játszott a nyelvével az illatos puncin, néha beszívta a csiklóját, majd az ajkacskákat kényeztette a nyelvével, időnként pedig behatolt az egyre inkább szétnyíló punciba is.
A felügyelőnő lélegzete szaggatottá vált, időnként jólesően fel- felnyögött. Ütemesen csattant a fiú fenekén a lovaglópálca is, ami még jobban felizgatta mindkettőjüket. Éva csak óvatosan használta a pálcát, de még így is megesett, hogy a pálca betévedt a fiú széttárt combjai közé és végén levő bőrleffentyű néha eltalálta a heréjét, de a péniszét is.
Ilyenkor fel-felmordult, egyszer hátra is fordult és dühös tekintettel nézett Évára.
- Ne... hagyja... abbaaaa... kadééét! - hallotta szinte azonnal a nő hangját.
A fiú egyre inkább felizgult. Merész gondolata támadt.
- Használhatom az ujjaimat is, őrmester? - kérdezte.
- Azt... használ... ahhhh.... amit csak akar... közle... közlegény!
- Őrvezető - mondta az őrvezető és mélyen benyomta először egy, majd két, aztán három ujját is az őrmester puncijába. Bal kezével összecsípte a csiklóját és addig szívta, míg a nő feljajdulva nyögdécselni nem kezdett.
Aztán hátrafordult Évához.
- Ide azt az ostort!
Odavágott az ostorral a nő lába közé, a szívástól megduzzadt, vörös, nedves puncijára.
Az őrmester sikoltott.
- Neeee...! Neee... eehh...
A fiú ijedten megállt. leeresztette az ostort.
A nő felült fektéból, félkönyékre emelkedett és fátyolos tekintettel, kitágult szemmel nézett a fiúra. Kontyba fogott haja kibomlott, összezilálódott.
- Nee... ne hagyja abba!

Lihegve, remegve élvezett a nő, közben halkan fel-felsikoltott, valahányszor a lovaglóostor eltalálta a punciját.
Éva a látványtól döbbenten állt az ágy mellett. Kigombolt hálóinge lecsúszott a válláról.