Bérfiú I/1

Hazaérve értesítés várt. Főnökömtől jött diszpozíció. Örültem neki, mert úgyis elég gyengén álltam anyagilag. Még volt jó néhány nap az ösztöndíjig.
Szolgálni kellett mennem egy általam már ismert nagyon jómódú úrhoz. Többször jártam már nála. Egyáltalán nem volt kellemetlen a szolgálat, és még bőven meg is szokott jutalmazni a bérköltségen felül. Persze erről a főnöknek nem tudott.
Amikor diszpót kapok, mindig telefonálnom kell főnökömnek. Vissza kell igazolni, hogy megkaptam az értesítést. Nincsen akadály, tudom teljesíteni.
Ilyenkor főnököm mindig nagyon világosan elmondja, hogy mire szól a megbízás, és mennyi időre bérelnek ki.
Főnököm egy szerviz-szoláglatot üzemeltet. Szolgákat, inasokat kölcsönöz az arra igény tartóknak. Nagyon jól megfizetnek ezért a munkáért, de nem szabad válogatósnak lenni. Mindent meg kell csinálni, mindent el kell vállalni.
Ilyenkor amikor diszpót kapok, azért szoktam szurkolni, hogy ne valami utálatos gazdához kelljen mennem, aki olyan dolgokat vár el tőlem, amitől undorodom.
Amikor elvállaltam ez a munkát, főnököm világosan értésemre adta, hogy válogatás nincsen. Az általa vezetett szerviz-szolgálathoz bejönnek az igények. A
megrendelő elmondja, hogy mire szeretné használni a kiközvetítettet. Aztán a főnök dönt, hogy elvállalja-e a megbízást, vagy sem. Van-e neki rá embere, aki bevállalja a rendelést.
A szolgálathoz való belépéskor ki kellett tölteni egy kérdőívet. Ebben nagyon sok olyan kérdés van, ami az embernek a legbensőbb titka lehet. De az alkalmazásnak feltétele volt a teljes őszinteség. No meg a kérdőív alapján tudta a vezető, hogy kit, hova lehet kiközvetíteni.
Én azt írtam be, hogy csak férfiakhoz megyek. Vállalom a ház körüli munkát, de hajlandó vagyok szolgálni bérlőmet minden szempontból. Persze bizonyos dolgokat nem vállalok. Ezek olyanok, amik az egészségemre károsak lehetnek...
Szombat délután kellett megjelennem egy kertvárosi házban. Nem először jártam már itt. Tudtam, hogy egy hatvanas úriember a megrendelőm. Főnököm elárulta, hogy kifejezettem engem kért, mert az előző alkalmakkor nagyon elégedett volt velem.
Négy órakor megálltam az előkert kapuja előtt. Becsengettem.
Hallottam a távnyitású kapu jelét, hogy beléphetek. Biztosan már figyelte a függöny mögül érkezésemet.
A házba lépve, tudtam, hogy itt az a rend, hogy a folyosón le kell vennem a cipőt, és vendégpapucsot kell felvennem.
Bekopogtam az utcai szobába, és tisztelettel köszöntöttem a házigazdát, aki másnap délig rendelkezik velem.
Örömmel fogadott. Hellyel kínált. Az asztalra már ki volt készítve a pálinkás üveg. Öntött nekem, és ő is ivott egy kis "bátorságitalt". (szüksége is volt rá)
Ismertem már annyira, nagyon félénk természetű.
Tudtam, hogy azt szereti, ha elég lengén kezdek neki a munkának. Ezért azonnal levetkőztem. Csak egy sportnadrág, és egy póló volt rajtam.
Eddig még soha nem parancsolt, mindig csak kért.
Most is olyan semmiségeket kellett csinálnom, amiket Ő egyedül már nem tud megcsinálni. A téli ruhákat kellett a szekrény felső részeibe tenni, és levenni onnan a könnyebbeket.
Amikor felálltam a székre, magamon éreztem a tekintetét. Örömmel nézte nyúlánk testemen feszülő lenge öltözéket. Közben, amikor segített, és feladogatta az eltenni valókat, mindig "véletlenül" a testemhez ért. Természetesen én ezt soha nem vettem észre, nem tettem szóvá.
Hamar végeztünk ezzel a munkával. Kérte, hogy menjek ki a konyhába, és főzzek kávét. Természetesen ott lábatlankodott egyfolytában körülöttem.
Amikor a kávé elkészült, nekem is helyet mutatott az asztal mellett.
Kávézás közben nem fogyott ki a panaszból. Amióta egyedül él, nagyon nagy a csend a házban. TV-n, rádión kívül semmi szórakozása nincsen. Eljár vásárolni a szomszédos kisboltba, de ott sem nagyon beszélgethet senkivel.
Jár hozzá egy bejárónő, aki rendben tartja a lakást. Az első időben takarítás közben sokat beszélt, de Ő megkérte rá, hogy inkább a keze járjon, s ne a szája.
A kertet egy vele egykorú "öregember" tartja rendben. De azzal sem beszélget.
Az jelent neki egy kis változatosságot, ha hívására meglátogatja valaki a szervizszolgálattól. Énvelem nagyon elégedett, és azért kér most már többedszer is engem. Elpirultam a dicsérettől. Tudtam, hogy élvezi, ha zavarba hozhat. És azzal is tisztában voltam, hogy nem csak beszélgetni akar velem.

Kávézás után újra bementünk a szobába, és itallal kínált.
Zavarban volt, amikor kiadta a következő munkát. Készítsek neki vizet fürdéshez.
Természetesen azonnal mentem, és tettem a dolgom.
Visszaérve a szobába, csináltam a munkámat. Odaléptem hozzá, és segítettem neki a vetkőzésben. Csak egy alsónadrág maradt rajta.
Kikísértem a fürdőszobába. Ott levettem róla az alsót is. Én is meztelenre vetkőztem. Ez hozzátartozott a "szertartáshoz".