Elrabolva 3

Bekötött szemmel felvezették őket a lépcsőn, és belökték mindkettőjüket egy autó hátsó ülésére.
Azonnal indították a kocsit és negyed óra autózás után - szigorúan meghagyva, hogy öt percig nem vehetik le a szemüket fedő kendőt - otthagyták őket. Ajtó csukódás hangja után feldübörgött két motor.
Azonnal levették a szemüket takaró kendőt, de a motorok már messze járhattak. Egy kihalt erdei úton voltak.
Zavartan pillantottak egymásra.
Laci látta, hogy a saját kocsijával hozták őket el. Odaült a kormányhoz, és indított.
Megfordult az autóval, és helyet mutatott maga mellett Bélának.
- Ha már egyforma volt a sorsunk, gyere elviszlek. Bár nem tudom, hogy hol is lehetünk, de majd rájövünk.
Rövid zötyögés után kiértek az országútra. Szétnéztek, és Laci már felismerte a helyet, ahol voltak. A távolban látszott a város.
- Én a városnak ezen a részén lakom. Te?
- Én sem lakom messze. Én is ebben a városrészben élek.
- Mondd az utat, elviszlek haza.
Közben beszélgettek. Egy kicsit röstelkedve hozták szóba az elmúlt órákban történteket.
- Azért kíváncsi volnék arra, hogy kik voltak az elrablóink.
- Jobb, hogy nem is tudjuk. Képzeld el, mindig azt kellene figyelni az utcán, hogy nem jönnek-e szembe velünk. Nem kell lesütött szemmel menni. Úgysem ismernénk fel senkit azok közül, akik meztelenül megszégyenítettek minket.
- Mindettől függetlenül érdekelne, hogy melyik főnököm rendelte meg az elrablásomat.
- Ezt én is szívesen megtudnám. Mindentől függetlenül volt olyan része a dolognak, amit élveztem.
- Az is lehetséges, hogy közöttük volt valamelyik munkatársunk is.
- Ez sem kizárt. Hamarosan megérkezünk a lakásomhoz.
- Cseréljünk telefonszámot. Nem árt, ha el tudjuk érni egymást. Szeretnék veled valamikor találkozni, és átbeszélni a történteket.
- Énnekem is lenne kedvem hozzá - pirult el ismételten Béla.


Az első napon, amikor Laci bement munkahelyére vizsgálódó szemekkel nézett kollégáira. Semmit nem vett észre, ami arra utalt volna, hogy tudnak a vele történtekről. Főnöke is ugyan úgy viszonyult hozzá, mint eddig.
Felhívta az irodából Bélát akkor, amikor senki nem volt ott. Ó sem tapasztalt semmi változást környezete viselkedésében. Mindettől függetlenül bármi lehetséges - állapodtak meg.
Megállapodtak, hogy két nap múlva újra hívják egymást.
A szerdai beszélgetéskor sem tudtak semmi változásról beszámolni. Kezdték elhinni, hogy ezzel vége az ügynek.
Megállapodtak, hogy szombaton délután öt órakor találkoznak Lacinál, és átbeszélik még egyszer a történteket.
Pénteken délben Béla kapott egy telefont... A hívó nem mutatkozott be. Ellentmondást nem tűrő hangon beszélt. Emlékeztette arra, hogy mi is történt vele a mólt hét végén. Tudta azt is hogy másnap délután, találkozik Lacival. Úgy készüljön, hogy csak vasárnap délfelé fog hazaérni.
Béla kérdezte, hogy hívója hogyan jön ahhoz, hogy így beszéljen vele és utasítgassa. A válasz letaglózó volt. Közölte, hogy van nála néhány fénykép róluk. Többek között olyanok is, ahol egymást szopják Lacival. És azon a fényképen egyáltalán nem látszik, hogy ellenükre lett volna. Viszont az arcuk teljesen felismerhető.
Béla elpirulva válaszolta, hogy megértette.
Azonnal Lacit akarta tárcsázni, de foglalt volt a száma.
Várt egy keveset, és amikor a telefon után nyúlt volna, megcsörrent.
Laci volt a hívó.
Őt is megfenyegették, s ugyanarra utasították..
A két fiú úgy látta, hogy nincsen lehetőségük ellenkezésre, engedelmeskedniük kell.
Szombaton öt órakor Béla becsengetett Lacihoz, aki zavart arccal nyitott ajtót.
Bementek a szobába. Leültek beszélgetni. Szégyenlősen hozták szóba azt, amivel megfenyegették őket. Találgattak, de nem jutottak semmire.
Fél hatkor megcsörrent Laci telefonja. Kihangosította. Így Béla is hallhatta a beszélgetést.
A már mindkettőjük által ismert hang megparancsolta, hogy fél hétre legyenek ott az erdőben Laci kocsijával, ahol a múltkor hagyták őket.
Laci visszakérdezett. Mi történik akkor, ha nemet mondanak.
A hívó csak annyit válaszolt, hogy akkor fél hét után öt perccel már a világhálón fogják viszontlátni magukat.
Azt is megparancsolta nekik, hogy az erdőben kössék be a szemüket, és várjanak mindketten a hátsó ülésen.
Nem tehettek mást, teljesítették a parancsot, s beültek a kocsiba. Az erdei út felé vették irányt. Fél hét előtt pár perccel érkeztek oda. Mindent tettek a parancs szerint. Halkan beszélgettek. Találgatták, hogy mi is fog történni velük.
Tíz perc múlva motorok álltak meg a mellettük. Durva kezek rántották ki őket a kocsiból. Hátrabilincselték a kezüket, s visszalökték a hátsó ülésre őket. Valaki beült a volán mellé.
Senki nem szólt hozzájuk. A kocsi elindult velük. Hallották, hogy a két motor kíséri őket.
Az autó egy negyed óra múlva megállt, és kiszállásra szólították fel őket. Nyakörvet tettek a rájuk, és annak láncánál fogva vezették el őket.
Aztán meg kellett állniuk. Lerángatták felső testükről a pólót, és valamihez hozzákötötték mindkettőjüket.