X tortenete

X tortenete

Aznap hajnalban nagy ho esett. Hogy az esetleges ketelyeket eloszlassam benne, reggel gyors emailt irtam: “4 kerekhajtassal jovok”, es ra 5 percre erkezett X valasza: “Sok kerekhajtassal jovok”. Ez ujra meggyozott arrol, amit az elso talalkozastol kezdve biztosnak ereztem: igen, O is nagyon varja a mai napot.

Hoeseskor a varos bedugul. Hogy ne kessek el, feloraval elobb indultam a talalkozohelyre. Ehhez kepest szinte ures utakon, gyorsan odaertem. Hatha O is igy tett, es kozel van? villant agyamba, es mar nyomtam is a telefon gombjait. “Hol jar, kedves?” „Mar itt vagyok” hangzott a valasz. A mar ismeros, diaklanyosan kihivo mosollyaval ult be a kocsiba, es ahogy az ismerkedesi randevun, most is izgatottan beszelgetni kezdtunk.

Amikor a piros lampahoz kozeledtunk, atnyultam hozza, es egeszen felhajtottam a szoknyajat. Aztan gondosan a mellettunk megallo teherauto fulkeje melle alltam, hogy a sofor jol lassa, amint a kezemmel lassan benyulok a labai koze, es lassan simogatni kezdem. A sofor no volt, eloszor elkepdve nezett lefele, aztan persze le nem vette szemet rolunk. X-nek kis gonoszsaggal megjegyeztem: a sofor nagyon nez minket... O elpirult, fejet elforditotta az ablaktol, es mozdulni sem birt az izgalomtol... aztan mely lelegzetvetellel nyugtazta, amikor vegre ujra elindult az autosor.

A villaban a recepcios holgy targyszeruen adta at a ket kulcsot. “A 100-as kulcs a bdsm studio, a 101-es a maguk buvohelye. Ott tudnak atoltozni.” Valoban, a 101-es hangulatvilagitasos, tukorplafos, vorosre festett szoba, tigrismintas agyteritovel.

X mar napokkal elobb megvette azt a fekete fuzot, ammit most ra kellett adnom. Nem is volt nehez a kapcsokat begombolni. A magassarku csizmajan kivul mindent levettettem vele; aznap reggel borotvalt puncija feher varakozassal nezte az oldaltukorben, ahogy a nyakorvet, majd a csuklo es a bokabilincset felcsatoltam.

A studioban egedelmesen elore hajolt, amint a plafonrol lelogo kalodaba rogzitettem nyakat es csukloit. Mikor a hajaba markoltam, a szemen lattam, hogy mar “subok menyorszagaban” van; atadta magat, es megadoan varja, mi kovetkezik. Korulneztem, aztan kimentem a recepcioshoz. “Nem talaltam kotonokat a studioban, tudna adni parat?” Hozott egy kis kosarral. Vaniliast, eprest es simat valasztottam.

Amikor beleptem, kis sohajjal jelezte, hogy nagyon vart. Targyszeru hangsullyal raszoltam: “A popsijat tolja hatrebb, es emelje fel, hogy pontosan kaphassa a korbacsot“, aztan kis nyogesek kozott engedelmesen szamolni kezdett. Tiz utan ellenoriztem: puncija teljesen atnedvesedve, remegon fogadta az ujjaimat.

Amikor tenyeremen ereztem, hogy bore egeszen kipirult, adtam kis neki egy pihenot. Csak annyit, amig a nadpalcat vettem kezbe. Kicsit oldalra forditottam a kaloda fogsagaban, hogy tobb helyem legyen a lendulethez. Eloszor kettot suhintottam a levegobe, hogy egesz lelkeben remegve erezze, mire szamitson.

Amikor kioldoztam, atizzadt, halas es megkonnyebbult arcal nezett ram. De amikor a poraznal fogva elkeztem felfele vezetni a lepcson, hogy lehulni a tarsalgoba menjunk, hirtelen megremult: “Kerem, ne! Konyorgom!”
“Dehogynem. Egyebkent most nincs ott senki” valaszoltam. A szegyenerzet, ami attol a gondolattol toltotte el, hogy valaki meglatja meztelenul, nyakorvben, bilincsekkel, a domjat elgedelmes kutyakent kovetve, nos, ez pani remulettel toltotte el.
Tenyleg nem volt senki a tarsalgoban. Korulneztem, lassan az apro barszinpadra vezettem, ahol csukloit a diszkorudhoz bilincseltem. A korben allo nagy tukrokben nezhette, amint ott all kiszolgaltatva, es a menekules lehetetlen.

Aztan a leultem a kanapera, egy puffot huztam a labaim ele, es raultettem.
“Kerem, adjon egy finom szopast”. Elorehajolt, finom kis kezeibe vette, es maris elveztem odaadasanak bolinto fejmozdulatait.

A recepcios lepteit ekkor hallotta meg. Diaklany szeme ketsegbeesetten sikoltotta: Mi lesz?! Uramisten, meglatnak !.... A recepcios no belepett terembe, es persze rogton rank nezett. “Kaphatnank egy kavet?” kerdeztem tole, es felalltam. Lattam X szemen, majd elsullyed a szegyenerzettol. A porazon odavezettem a barpulthoz, ahol a recepcios no allt. “Szeretnem bemutatni sub baratnom” mondtam neki, es felelmeltem X arcat. „Szia, X vagyok“ nyogte ki alig hallhato rekedt hangon. „Ne izgulj, mar lattam hasonlokat“ mondta a recepcios, es elmosolyodott. X szemebol ket konnycsepp gordult le.

Mire a kavet harmasban megittuk, kicsit feloldodott. „Nos, mi folytatjuk a studioban. Ja, X kulon koszoni maganak a vaniliasat.” mondtam a recepciosnak. “Egeszsegere !” valaszolta, es elment.

Az a szokasom, hogy a szeanszot 3-5 alkalommal megszakitom 10-20 masodpercre. Ez nagyszeru modszer arra, hogy a sub menetkozben kicsit feloldodjon, es meggyotort testet-leket par szoval megkonnyitve visszajelzest adjon domjanak. “Maga ezt direkt csinalta ! Raadasul jol megforgatta a kest a lelkemben!”
“Persze, kedvesem. Maga viszont konyebben fog a kovetkezo partyn odalepni a tobbi domhoz, es bemutatkozni. Azt akarom, hogy ott egy pezsgospoharral a kezeben mar 2 perc utan kipirult arccal tarsalogjon.” feleltem.

Osszesen 4 ora gyonyoruseg volt. Amikor kileptunk a villabol, mar olvadt a ho.