Kölcsönfiúk 7

Végignéztük a pontozólapokat, és Kopasz úr összesítését.
Számomra nem volt kétséges, hogy Péter fogja megnyerni a versenyt.
Amikor ránéztem az összesítésre elcsodálkoztam. Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy ekkora fölénnyel hozzák ki szőke szolgámat nyertesnek.
A második Tomi lett. Erre sem számítottam.
A fiúk még semmit nem tudtak az eredményből. Nem is volt szükséges, hogy megtudják, úgyis mindent parancsra kell csinálniuk.
Megparancsoltam két szolgámnak, hogy hozzanak be egy nagy habszivacsot, és tegyék le az asztal elé.
Mi urak úgy ültünk, hogy jól láthassuk a történéseket.
A szolgák megint sorban álltak a fal mellett. Kopasz úr odalépett Péter mellé. Odavezette a szivacs mellé, és ráparancsolt, hogy kezeit, lábait szétvetve feküdjön le a hátára. Nagyon kellemes látvány volt.
Tominak mondtam, hogy ő álljon mögém. Figyelje, hogy kinek kell a poharába italt tölteni.
A másik három szolga srácot a Kopasz úr letérdeltette Péter mellé, és rájuk parancsolt, hogy minden lehető módon, kezük használata nélkül "izgassák" a fekvő fiút.
Kopasz úr egy pálcát vett a kezébe. Megsuhogtatta, mintegy figyelmeztetve a srácokat.
Az már tudtam, hogy Peti nagyon nagy önuralommal rendelkezik. Sokáig fogja bírni.
A három szolga letámaszkodott melléje, és elkezdték a munkájukat. Közben Kopasz úr aprókat csapott hátukra, fenekükre. Ösztönözte őket. És ők nagyon lelkesen dolgozni kezdtek.
Felváltva vették szájukba szolgám keménységét. Amelyik éppen nem jutott hozzá, az a teste többi részével foglalkozott.
Dom-társaim előrehajolva figyelték a laticeren történő dolgokat. Hátra
pillantottam Tomira. Láttam, hogy elkerekedett szemekkel figyel ő is. Odasúgtam a fülébe, hogy ne legyen féltékeny... Jut is, marad is. Örüljön, hogy barátjának ilyen élvezetben van része. Csak szemével intett vissza... Hátra nyúltam, és közelebb húztam magamhoz. Éreztem, hogy nagyon felizgult. Úgy látszik beleéli magát barátja helyzetébe.
Ha lehet még közelebb lépett hozzám, és direkt nyomta hozzám kemény testrészét... és könyörgő pillantásával kérte, hogy folytassam a játékot.
Nem akartam, hogy a többiek észre vegyék játszadozásomat. Csak hagytam, hogy közel álljon hozzám.
Én is figyeltem, hogy mi történik előttünk a szőnyegen. A szolgafiúk serényen tevékenykedtek Péter testén. Az arcát néztem. Láttam, hogy erősen fegyelmezi magát, de azért már nem kell neki sok a beteljesüléshez.
Szóltam a Kopasz úrnak, hogy függessze fel a játékot. Nem akartam, hogy szolgám el lője a "puskaporát" szolgáknál. Meg gondoltam, hogy Tomi örül, hogy nyugalom lesz egy kicsit.
Amikor a vendégszolgák eltávolodtak Péter mellől, ő hálásan nézett rám. Rápillantott a mellettem álló Tomira, aki piros arccal nézett vissza.
Pétert elküldtem, hogy zuhanyozzon. Az sem baj, ha egy kicsit megnyugszik.
Az urak mögé álltak a szolgák, és italt öntöttek. Én Tominak átfogtam a derekát, és magamhoz szorítottam. Láttam, hogy a többi úr is közelebb húzza magához szolgáját.

Amikor Péter megnyugodva visszatért egyedül állt az asztal túloldalán lankadtan. Így is nagyon kellmes látvány volt. Tomi vágyakozó szemmel nézte. Tudtam, hogy szeretné egy kicsit megölelgetni. Tomit is mellé küldtem, és rájuk parancsoltam, hogy öleljék át egymást.
Közben elmondtam a domoknak, hogy ők ketten együtt élnek. De azt is, hogy egyáltalán nem idegenkednek egy kis félrelépéstől.
Ekkor mondta el Kopasz úr, hogy milyen lett a szavazás sorrendje.
Az első két helyen az én szolgáim végeztek. Harmadik Kopasz úr szolgája lett. Negyedik az Alacsony úr subja, utolsóként a Magas úr szolgája végzett.
Tomi nagyon örült a második helyezésének, de barátja is. Peti nem állta meg, hogy meg ne simogassa...

Sorakozót vezényeltem, és Péter vezetésével elindítottam a szolgákat az alagsor felé. Az urakkal még maradtunk egy-két pohárka erejéig, és megbeszéltük, hogy melyik szolga mennyit fog kapni.
Úgy állapodtunk meg, hogy az utolsó - Magas úr szolgája - huszonötöt kap. A következő, Alacsony úr fiúja húszat, Kopasz úr tulajdona pedig tizenötöt.
Tomi tízet. És, hogy Péter se maradjon ki belőle, kap ötöt.
A kis kamrába érve láttam, hogy a szolgák sorban állnak. (Ezt is biztosan Péter
intézte így.)
Elsőnek Magas úr szolgájának kellett a deresre feküdnie. Péternek lett a segéd.
Szíjbilincsekkel lerögzítette a deresre. Az ő dolga volt számolni a csapásokat is.
Kérdeztem a domoktól, hogy ki akarja megkezdeni... Azt javasolták, hogy mindegyik úr csapjon rá ötöt. A maradék ötöt pedig majd valamelyik szolga fogja teljesíteni. Mindjárt javasoltam, hogy legyen az Tamás, jutalmul a finom vacsoráért.
Elsőnek Magas úr lépett a deres mellé. figyeltem, hogy mennyire keményen csapja meg szolgáját. Nem vitte túlzásba. Majd sorban mi is rácsaptunk ötöt-ötöt.
Következett Tamás. Tudtam, hogy van benne egy kis szadó hajlam. Kiváncsi voltam, hogy mekkorákat fog az előtte domborodó testrészre csapni. Nem volt kíméletes. Talán Ő ütötte a legerősebbeket.
A megvert szolga fenekét simogatva kelt fel, miután Péter eloldozta.
Alacsony úr szolgája következett. Kérdeztem a domokat, hogy ki akar lemondani a fenekelésről. Alacsony úr lemondott róla. A saját szolgáját otthon akkor fenekli el, amikor csak akarja. Én is lemondtam róla, és magam helyett Tomit küldtem. Láttam rajta, hogy élvezi.
Péter le kötötte a fenekelendő szolgát. A két úr hamar végzett vele. Tomi lépett oda, s keményen rácsapta a tízet. Amikor visszafordult, láttam rajta, hogy nagyon élvezte. Kemény lett.
Következett Kopasz úr szolgája. Péter tette a dolgát. Úgy beszéltük meg, hogy mind a tizenötöt Tamásra bízzuk.
Azonnal oda is állt a kikötött fiú mellé, és minden biztatás nélkül megcsapta. Láttam, hogy élvezi.
Következőnek Tamásnak kellett felfeküdnie. Péter aggódó arccal bilincselte a deresre. Én nem akartam részt venni a feneklésében. A három másik úr viszont igen. Azt javasoltam, hogy üssenek rá hármakat. A maradék egyet pedig Péterre bízzuk.
Elsőnek Péternek kellett kézbe fogni a pálcát. Aggódó arccal lépett oda.
Rám nézett kérdően. De én hajthatatlan voltam, és ráparancsoltam, hogy keményen! Nem is nézett oda, úgy ütötte meg barátját.
Ellépett mellőle, és hátat fordított a továbbiaknak.
a másik három dom nem volt túl kíméletes.
Tamás szokása szerint piros arccal, fenekét simogatva kelt fel. De láthatóan kemény lett.
Utolsónak Péter feküdt fel. Nem kötöttük oda. Tudtam, hogy nem fog hisztizni.
Kérdeztem, hogy ki szeretné kezelni.
Azonnal Magas úr vállalkozott. Ráhagytuk.
Oda lépett mellé, és először végigsimította a testét, majd kiosztott neki öt nem túl keményet.
Péter, amikor felkelt nem is titkolta, hogy belekeményedett a verésbe.
Odaállt elém, és megköszönte, hogy ilyen "kegyes" voltam. Nem tágított mellőlem.
Tamást is odahívtam magam mellé és megsimogattam.

Felmentünk a szobámba.
A domok búcsúzkodni kezdtek. A vendégszolgákat elküldtem Tomival felöltözni, s ha készen vannak, akkor a folyosón várakozzanak. Péter továbbra is mellettem maradt meztelenül. Tudtam, hogy van benne egy jó adag magamutogatás. Kitöltetem vele a búcsúitalt. Koccintottunk.
Láttam, hogy a domok nyálcsorgatva nézik a fiút. Ráparancsoltam, hogy menjen oda az urak közé. Ő egy cseppet sem szégyenlősen odalépett az közéjük. Azok megsimogatták, megfogdosták a meztelen fiút mindenhol. Peti férfiassága megint árbócként viselkedett.
Nemsokára urak megköszönték a vendéglátást. A folyosón álló subjaikat maguk után hívva elindultak a kocsik felé.
Amikor eltávoztak a vendégek, a két fiúval rendet csináltattam. Helyet mutattam nekik, és poharakat hozattam.
Megköszöntem az egész esti tevékenységüket, és koccintottam a még mindig meztelen fiúval.
A két fiú szeme összevillant. Két oldalról mellém léptek, s megfogták a karjaimat. Játékos kényszerítéssel le döntöttek a még mindig ott lévő szivacsmatracra. Hagytam magam.
Megszabadítottak a ruhámtól, és két oldalról átfogtak.
Nem hittem volna, hogy ilyen jó hármasban...