Benned élek

Mit akarsz bennem látni?
Mivé váljak érted?
Félek … bármit teszek az már nem én leszek.
Mert benne vagy már minden mozdulatomban,
minden szavamban, minden szívdobbanásomban...
és én benned.
Én fogadlak… magamba,
te pedig szenvedsz tőlem…
minden idegszáladdal menekülsz előlem.
Segítenék… lépnék távolabb, de nem én tettem magam beléd.
Nem én rohantam feléd…
Neked kellett, te vetted el és szívtad magadba
hiába ütköztél égig érő falakba, te mögé láttál
és jártál körbe és körbe, míg utat találtál.
Már belém költöztél... beléd költöztem és nem engedsz.
Küzdesz, mardosol s közben oldhatatlan csomókkal kötsz magadhoz.
Jaj-kiáltásom, vergődésem csak szorosabbra húzza a kötelet.
S egyszer majd eléred, hogy elfelejtem a szöveget,
s némán, könnyek nélkül örülök neked taszításoddal együtt.