Az Iskola. I. rész.

- Megvertek? - kérdezte Éva.
- Hááát... igen.
- Meséld el! - kérlelte a lány. Bal karjával átölelte a fiú nyakát.
- Nem szívesen mesélek róla.
- Nekem sem?
A vöröshajú lány közelebb húzódott a fiúhoz, telt, meztelen mellét hozzányomta az oldalához. Puha, fehér kezével végigsimított a fiú combján. Majd a combhajlatában felejtette a kezét, kis, hegyes, pirosra lakkozott körmeivel a fiú péniszének tövét cirógatva.
- De tényleg, mondd el nekünk! Ígérjük, hogy nem mondjuk el senkinek! - szólalt most meg Dóra, miközben finom ujjaival a fiú heréjét kezdte morzsolgatni.
A lánybentlakás hálószobáiban már elcsendesedett az élet. A takarodó rég megvolt: az éjszakás felügyelőnő végigjárta a hálószobákat és meggyőződött arról, hogy nem történt semmi rendkívüli vagy szabályellenes. Visszavonult a szobájába, de még nem feküdt le. A legváratlanabb időpontokban ellenőrzésre szokott indulni.
Éjszakai őrjáratai néha eredményesek voltak. Nemegyszer kapott el már a lányok szobájába belopakodott fiúkat.
Amiért persze büntetés járt. Testi fenyíték.
A kiképzőbázis fiú növendékei csak enyhe büntetésben részesültek, abból a meggondolásból, hogy amúgy is a tananyag részét képezte a szigorúan őrzött helyekre történő észrevétlen behatolás, az álcázás, beszivárgás.. Szigorúbb büntetést a lányok kockáztattak. Különösen kemény volt a büntetés, ha a becsempészett fiú nem az intézmény növendéke volt. Ilyen esetben akár nyolcvan-száz vesszőcsapást vagy korbácsütést is kapott a renitens növendék, akár két-három részletben is. És a fenyítés nyilvános volt: a többi növendéknek kötelező volt végignézni. a végrehajtását.

A két meztelen lány közrefogta a fiút. A két ágyat összetolták, azon feküdtek. Szinte összefonódtak hárman.
A fiú mélyet lélegzett. A lányok egyre izgatóbban simogatták a szerszámát. Éva keze mint fennebb és fennebb csúszott. Néha finoman összecsípte a bőrt az egyre méretesebbé váló szerszámon.
- Itt bántottak? - kérdezte remegő-gyöngédre változott hangon, miközben gyöngéd mozdulattal végigsimította a fiú péniszét a hegyétől a töve felé.
A fiúnak feltűnt a megváltozott hangszín. Enyhén megborzongott a puha, fehér lánykéz érintésétől. Elmosolyodott.
- Igen. Azazhogy... nem. Nem is tudom... szóval igen. De végülis... nem volt az olyan rossz...
- Fájt? Nagyon?
- Igen. Az elején főként...
- Ó... Megcsókolta a fiút. Keze fennebb csúszott, finoman megszorította a keményedő makkja tövét..
- Mit tettek veled?
- Hát... árammal csinálták.
- Nagyon megkínoztak?
- Mondtam, hogy nem is volt olyan rossz!
- Nem? - kérdezte a lány, ha lehet, még lágyabb hangon. - Most már tényleg meséld el. A többiek azt mondják, a nő a végén elélveztetett. Így volt?
- Igen.
- Hogyan csinálta?
- Hááát... mikor bevittek a fenyítőbe, le kellett vetkőznöm. Három fenyítőtiszt is körülvett. Mind nők. Fel kellett térdelnem egy padra, szétterpesztett lábbal.
- Féltél?
- Igen. És szégyenkeztem. A nézőtér tele volt. Mind lányok.
- Hányan lehettek?
- Nem tudom, sokan, talán egy egész osztálynyi. Huszonöten, harmincan? Akinek nem volt programja vagy órája és nem volt eltávozáson, azokat mind berendelték, hogy végignézze.Nagyrészt felsősök voltak. De volt néhány elsőéves is. Egyikük el is ájult a látványtól.
- Teljesen meztelenre vetkőztettek?
- Igen.
- S azután mi történt?
- Kikötöztek. Úgy, szétfeszített lábbal. A szememet is bekötötték az elején.. Ezt azért sajnáltam - a fiú elmosolyodott. - Mindhárom nő szép volt és alig volt ruha rajtuk. Külsősök lehettek, mert itt nem láttam egyiket sem még.
- Hogy voltak öltözve? - kérdezte Dóra. Közelebb fészkelődött a fiúhoz, meztelen talpacskájával végigsimogatta a combját.
- Egyenruhában voltak. Miniszoknya, rövid ujjú blúz, csizma. Tányérsapka persze. Gumibot mindegyiknél. De az egyikük már az elején levetette a blúzát. Később a csizmáját is lehúzta és a szoknyáját is ledobta. De a derékszíj a gumibottal végig rajta maradt.
- Ő vert meg?
- Nem, egy másik, a szőke. Volt egy nagyon szép szőke csaj...
- Mivel ütöttek?
- Először pálcával, aztán meg szíjjal. Egy széles, lapos szíjjal, amibe lyukak voltak vágva. Kétujjnyi széles volt a szíj. A lyukakba fémkarikák voltak bedolgozva. Olyan volt, mint egy nadrágszíj, de rövidebb volt és a lyukak nagyobbak.
- Ide is ütöttek? - kérdezte Éva, puha ujjaival körbezárva a makkot.
- Nem, nem ütötték ott. Mondtam már, hogy ott árammal...
- Jaaajjjjj.... hogyan? - Éva ráhajolt, nyelvével megérintette a fiú makkját.
- Miután bekötötték a szememet, annyit éreztem, hogy egyikük a markába veszi... A hangja után a fekete hajú lehetett. Az, amelyik levetkőzött.
- S azután?
Éva fogai finoman végigkarcolták a fiú makkját.
Az eltolta a lány fejét.
- Most egy kicsit ne... mondjam már el előbb. De a kezedet hagyd rajta!
Magához húzta Dóra formás lábfejét és a tenyerébe fogta a finom, lágy talpacskát. Bal kezével rámarkolt a lány puncikájára.
- A markába fogta, majd valami hideget éreztem a hegyén. Valamit belenyomott. Valami hideget és hegyeset - legalábbis úgy éreztem. Egy kicsit fájt, de inkább feszített. De izgató volt, éreztem, hogy kezd felállni...
- Azután?
- Azután kaptam vagy három-négy csapást a szőkétől. Lehet, hogy többet.
Még látszik a nyoma?
Oldalt fordult.
Dóra végigtapogatta a fiú fenekét.
- Igen, még látszik. Mivel folytatták?
- Még ott matatott egy darabig... Meg-meghúzta, forgatta, meg is hajlítgatta. Olyankor fájt, mert benne volt az az izé...
Később, mikor levette a kötést a szememről, akkor láttam, hogy mit csinált. Meg is mondta. "Fiú, kaptál egy csőelektródát a farkadba! Ezt a napot megemlegeted!".
- Egy miiiít?
- Csőelektródát. Egy vékony fémcsövecske, amit bevezetett a... nos, a szerszámom végébe beledugta... és dróttal rögzítette, hogy be ne csússzon esetleg. Szó szerint hozzádrótozta a makkomhoz, olyanformán, mint ahogy a pezsgősdugót rögzítik. A végén, amikor kihúzta, akkor láttam, hogy olyan négy-öt centi hosszú fényes fémcsövecske.
- Miért csőelektróda?
- Mert cső. Olyan vastag, mint az a vastagabb fajta golyóstollbetét.
- De miért kell cső legyen?
- Hogy az ondó tudjon távozni a csövön át.
- És ebbe áramot vezettek? - kérdezte Dóra.
- Igen. Olyan egy-másfél centiméternyi kiállt belőle. Rácsíptetett egy krokodilcsipeszt. Azon keresztül... egy kábelen...
- Jaj... belül? - Éva megint hozzáért az ajkával a fiú már feszesen vöröslő péniszének a hegyéhez. Finoman megszívta.
A fiú megborzongott a gyönyörtől, de folytatta.
- Igen. Annyit láttam, hogy egy transzformátorszerűséghez csatlakozik a kábel. És a szíj is, amivel aztán a szőke... tehát, ahogy kaptam egy csapást, az zárta az áramkört és...
A két lány lélegzetvisszafojtva figyelt.
- ...és már az első áramütéstől felállt. Bizsergető ütést éreztem rajta, benne... Kicsit fájt is, de inkább csípett... ott belül. És hirtelen állt fel, mint ahogy a gombnyomásra kipattan a bicska éle...
- S aztán?
- Aztán csak minden második-harmadik csapásnál kapcsolták be az áramot, mert a csaj látta, hogy hamar el fogok élvezni így. Meg akart jól kínozni előtte.
- Mit csinált még?
- A kezébe fogta és elém térdelt úgy, hogy a szája egy arasznyira volt tőle... a melle szinte teljesen meztelen...
- Őt nem rázta meg?
- Biztosan érezte ő is, de nem voltak olyan erősek az áramütések.
- Hány csapást kaptál?
- Nem számoltam, de talán húszat. Szegény lány jóval többet kapott és én végig kellett nézzem.
- Jaj... az, akihez belógtál? - Dóra megborzongott. - Mit tettek vele?
- Megkorbácsolták. - mondta a fiú. Ujját finoman benyomta a borzongó lány puncijába. - Először csak sírt, aztán visított szegényke. A mellére is kapott néhányat, a fenekén több helyen felhasadt a bőr is. A talpát is... azzal kezdték. Aztán a punciját... az volt a főbüntetés, ilyen esetben, ha fiúval kapjál el, mindig kap a puncijára. Látjátok, mit kockáztattok?
Dóra lélegzete szaggatottá vált. Arra gondolt, hogy bár elkapnák... de ne most még... majd, azután, miután...
A fiú kezére tette a kezét és jobban hozzányomta a puncijához.
- Itt simogasd... - suttogta.
- És veled hogy volt tovább? - kérdezte Éva.
- A harmadik vagy negyedik áramütésnél már olyan keményen állt, hogy a főkínzómesternő szünetet rendelt el. Pár percig békén hagytak. Aztán újrakezdték.

Éva felemelkedett fektéből. Fülelt. Mintha valami zajt hallott volna.
- Psszt! Lehet, hogy felkelt...
- A nő?
- Igen. Legyünk csendben! Lehet, hogy hallgatózik...
Vártak egy keveset, de hogy nem történt semmi, a fiú suttogva folytatta:
- Aztán minden harmadik csapásra áramütést kaptam. Nem, nem akartam elélvezni, annyi lány szeme láttára. De nem tudtam visszatartani, semmiképpen nem tudtam... egyszerűen csak jött. Még egy áramütés és kész voltam... És az a gonosz kis kurva a markába fogta... szembetérdelt velem, úgy, hogy én egyenesen a mellére...
Éva halkan kuncogott.
Dóra finom lihegése erősödött. A fiú ujja mélyen benne volt. A hallottak is felizgatták. Teste finoman meg-megrándult.

A folyosóról halk zörej szűrődött be, majd hirtelen fény gyúlt. Az ajtó tejüveg ablakára egy kontyos női fej árnya vetült.
Dóra halkan felsikoltott. Élvezett.
Az ajtó hirtelen kivágódott.
A felügyelőnő állt a küszöbön.
- Mi történik itt?