Kölcsönfiúk 3

Már jócskán benne jártunk a kora estében, amikor a fiúk kopogtak az ajtón. Hívásomra beléptek. Látszott rajtuk, hogy zuhanyozás után vannak, nedves hajjal, megborotválkozva, mosolyogva néztek rám. Láttam, át is öltöztek. Póló, és farmer. Megálltak az ajtóban.
- Miért nem jöttök beljebb?
- Urunk úgy nevelt bennünket, hogy csak belépnünk szabad az ajtón. Ott állva
várjuk a parancsot. Megszólalni is csak akkor szabad az urat, ha erre engedélyt ad, vagy kérdez.
- Úgy látom, uratok rendre tanított benneteket. Tessék, üljetek le! - mutattam a nagy asztal mellett álló székekre.
- Köszönjük uram!
- Nos. Akkor mutatkozzatok rendesen be.
A magasabbik szólalt meg.
- Péter vagyok. Sok mindent nem tudok elmondani magamról, magunkról. Mint már észrevetted uram, én vagyok a szószátyárabb. Barátom Tamás, keveset beszél. Mind a ketten apa nélkül nőttünk fel, és feltehetőleg ezért keressük idősebbek társaságát.
Olyanokét mint eddigi urunkét, és a tiedet is.
Még annyit rólunk, hogy mindkettőnk anyja már mással él, és mi elköltöztünk tőle. Anyagilag mindkettőnket támogatnak otthonról, csak nem nagyon akarnak látni. Így költöztünk be albérletbe eddigi urunkhoz. Őt pótapánknak fogadtuk. Még annyit rólunk, hogy mindketten melegek vagyunk, s egymást szeretjük. Persze nem vetjük meg a kalandokat sem, de kitartunk egymás mellett. Ha valamit még tudni szeretnél rólunk, kérdezz! Válaszolni fogunk rá legjobb tudásunk szerint.
- Gazdátok elmondta, hogy néha szükségetek van keményebb nevelésre, amit ő szokott abszolválni nektek pálcával, korbáccsal.
- Igen. Szoktunk kapni a fenekünkre. Most éppen időszerű lenne. Urunk azt mondta, hogy Te is szeretsz fenekelni, így nem kaptuk meg tőle a rendes heti adagunkat. Üzeni, illetve kéri, hogy most itt kapjuk meg az első adagunkat.
- Mindjárt ezzel szeretnétek kezdeni az ismerkedésünket?
- Igen uram. Már érezzük hiányát. Mondta urunk, nagyon jól felszerelt helyed van arra, hogy a hozzánk hasonló fiúkat móresre tanítsd. Eddig meztelen fenekünkre szoktunk esetenként huszonötöt kapni.
- Rendben, még ma este megkapjátok. Eddigi nevelőtök elárulta nekem, hogy volt feladatotok is.
- Igen uram. Volt, és most is örömmel megtesszük neked.
- Akkor most megmutatom azt a helységet, ahol megkapjátok rendszeresen a heti adagotokat.
Mutattam az utat a lépcsőn keresztül a garázs melletti kis elszeparált szobába.
A fiúk csodálkozva néztek körül, amikor beléptünk. Eddigi gazdájuknál nem volt külön hely arra, hogy lefolytassák az ilyen dolgokat.
Mondtam a srácoknak, hogy nem ők lesznek az egyedüliek, akiket ide lehozok. De nem kell feltétlenül látniuk, tudniuk, hogy ki jön ide le. Vannak rabszolgáim,
akiket rendszeresen magamhoz rendelek egy kis nevelésre. Két lakóm szobájába hátulról, az udvar felől lehet bejárni, és arra kell közlekedniük. Ha van vendégem, akkor az én lakrészemtől elválasztó ajtót mindig zárom.
A fiúk ott álltak az ajtóban kissé megszeppenve. Várták, hogy mi is fog történni.

Leültem a kamrában lévő egyetlen székre, és magam elé parancsoltam őket.
- Szép lassan vetkőzzetek le! De nem egyszerre mind a ketten, hanem először Tamást szeretném látni.
Ő volt az alacsonyabb. Rövidre vágott barna haja, barna szeme, napbarnított
bőre nagyon csinos külsőt kölcsönzött neki.
A fiú elpirult, és zavarát palástolva, lassan levette először a pólót magáról. Majd a farmer övét csatolta ki. Egyáltalán nem elsietve de földre hullott a farmer. Ott állt előttem egy sportnadrágban. Rám nézett, és bólintásomra megszabadult attól is. Szép teste volt. Nem túlzottan kidolgozott, de nem láttam rajta egy deka felesleget sem. Kezeit az ágyéka elé tette, így takarva ágaskodni kezdő férfiasságát.
- Most Péter következik!
Elém állt. Kihívóan nézett rám. Mintha azt mondta volna: Engem nézz meg! Úgy vettem észre, hogy van egy kis vetélkedés közöttük...
Péter a magasabb. Napbarnított bőre, hosszú vállig érő szőke haja, kék szeme első ránézésre lányos külsőt adott neki. De kidolgozott teste abszolút férfiassá tette. Láttam, hogy már eléggé fel van izgulva attól amit barátjától látott eddig.
Elkezdett lassan vetkőzni. Ő is a pólót dobta le először, majd a farmer következett. Amikor már fehér sportnadrágban állt előttem, láttam, hogy nagyon kemény. Majd szétveti nadrágját ágaskodó férfiassága. Letolta a sportnadrágot is magáról, s ott állt nagyon megkeménykedve előttem. Sokkal jobban el volt "eresztve", mint barátja... Ő nem takargatta magát előttem, hanem kihívóan lépett oda Tamás közelébe.
Gyönyörű látvány volt a két fiú így egymás mellett meztelenül. Számomra még kellemesebb látvánnyá tette őket az a tény, hogy mindkettő kemény volt rendesen.
Tamás még mindig nagyon zavarban volt. Péteren nem láttam a szégyenlősségnek a legkisebb jelét sem.
Miután kigyönyörködtem magamat a látványban, a fiúk a deres felé pillantottak.
- Ti döntsétek el, hogy elsőnek melyiketek fekszik fel?
Péter indult el a deres felé.
- Énnálam úgy megy a dolog, hogy le is kötöm azt, akit fenekelek. Gazdátok is így tette veletek?
- Igen uram - szólalt meg Péter.
- Akkor Te feküdj fel, és Tamás rád teszi a bőrbilincseket. Ugye huszonöt jár neked most?
- Igen uram.
Odaálltam a deres mellé. Amíg Tamás rögzítette barátját, megsuhogtattam a pálcát.
Bemértem az előttem domborodó formás feneket. Nagyon szép látvány volt. Megsimítottam, és észleltem, hogy azért nem éntőlem fogja az elsőket kapni.
Egy hang nélkül bírta végig a huszonötöt.
Amikor barátja parancsomra elengedte, nagyon "keményen" állt elém. Kézcsókkal megköszönte a nevelést.
Most Tamás következett. Kénytelen volt elvenni kezét az ágyéka elől amikor a deresre feküdt. Ha lehet - még jobban zavarba jött.
Péter kikötötte, és hátrább lépett. Várta, hogy odalépjek a deres mellé. Kezembe fogtam a pálcát, és lecsaptam az előttem fekvő fiúra. Ő nem bírta hang nélkül. Már az első ütésre felszisszent, s később már hanggal is jelezte a csapásokat.
Pedig a vége felé nem is ütöttem olyan erősen, mint az elején.
Amikor megkapta a huszonötödiket, Péter eloldozta. Ő is álló árboccal kelt fel. Elém térdelt, és kézcsókkal köszönte meg.
Nem mondom, hogy engem közömbösen hagyott volna a srácok nevelése. Én is rendesen kemény voltam.
Vissza ültem a székemre. A fiúk kérdően néztek rám.
Megkérdeztem, hogy ilyenkor mi szokott történni eddigi gazdájuknál.
Nem szóltak egy szót sem, csak két oldalról belém karoltak, s így elindultunk a lépcsőn felfelé.
Vissza mentünk a szobámba, és a fotelhoz kísértek, de nem engedtek leülni.
Csak az ablakon beszűrődő halvány fény világította meg a szobát.
Letérdeltek elém, és kibontották az övemet, s megfosztottak nadrágomtól.
Óvatos kezek fogták meg már nagyon kemény lőcsömet, és gyengéden leültettek fotelembe. Eljátszogattak velem, nagyon élveztem. Majd éreztem, hogy már nem csak a kezüket használják. Nagyon jó érzés volt.
Közeledett a beteljesedés pillanata. Óvatosan eltoltam az ölembe hajoló fejeket, s kitört belőlem az eddig visszafojtott élvezet.