A végzet ura

Magabiztosan sétált birtokán, mert tudta hogy Ő itt élet és halál ura.
Harcosai legyőztek parancsára bárki, nem számít milyen áron Szolgái lesték minden parancsát. De akik igazán számítottak neki, azok rabszolganői voltak. Egytől egyig válogatott fanatizált nők, akik önkéntesen jelentkeztek erre a sorsra öt évre.
Ezen rabszolgák azonban nem csak úri kedének kitöltésére szolgáltak. Nem... annál sokkal fontosabb szerepet töltöttek be a birodalom fenntartásában.
Különleges kiképzést kaptak, mely során megtanulták hogy a tőle kapott parancsot bármi áron végre kell hajtani. Ez az ár általában valaki élete volt, de lehetőleg sohasem az övék. Ha elfogták őket egy-egy küldetés során, a kiképzésen felfokozott fájdalomtűrő képesség segítségével minden kínzást kiálltak, de nem árulták el Őt. és a fogság általában addig tartott amíg valamelyik őrzőjük egyedül nem maradt velük. Onnan kezdve az őr sorsa megpecsételődött, a rabszolga pedig ismét Ura akaratát teljesíthette.
Nem volt ez könnyű szolgálat. Mindíg ötven rabszolganő látta el, és szolgálatuk lejártával jutalmuk nagy volt.
Úrnővé válhattak, birtokot és szolgákat kaphattak.
Erre azonban ritkán került sor, mert az ötödik év végére a szolgálat szenvedéllyé vált.
Néha megesett hogy egy-egy rabszolga küldetése során életét áldozta, de tudta hogy életéért ura a gyilkosokon véres bosszút áll.
Ilyen esetekben a rabszolganő halálhírével azonnal kerestek helyette másik, megfelelő jelentkezőt. Abból bizony mindíg akadt.

Most a nagyúr éppen egy új rabszolganő avatására tartott. Ritka, élvezetes alkalom, melyet nem szabad elsietni. A mostani önkéntes különösen értékes személynek számított, ugyanis az egyik helytartó lánya volt. Fiatal, kissé telt teremtés, aki valószinűleg nem sejtette hogy a rá váró kiképzés nem lesz könnyű, de azt előre közölték vele hogy avatása után -ha a gyűrű rögzítésre kerül keblére- már nincs visszaút.

A nagyúr odaért a nagyteremhez. Intésér az ajtónállók kinyitották a hatalmas díszes, ezüst-acél berakású tölgyfa ajtókat, majd halk döndüléssel zárták be mögötte.

A terem bejáratától két sorban álltak a rabszolganők, vörös palástban, arany diadémokkal, drága ékszerekkel ékesítve.
Palástjuk elől nyitva, alatta fekete-vörös fűző, mely szabadon hagyta keblüket, mellbimbójukban az arany karikákkal, melyen ezüst csíkok jelezték leszolgált éveiket.
A sor végén az emelvényen állt fekete palástban Lia kisasszony, aki még egy órát viselhette e nevet.
Mellette két rabnő, a segítők.
Uruk érkezésekor fekete palástját megnyitották. Alatta nem viselt ruhát, a hűvös levegőtől mellbimbói hirtelen megkeményedtek. Borotált szemérme kihívóan domborodott.

-Még elmehetsz. Ha a gyűrű bezárul, már az urunké vagy.
mondta a két rabnő egyszerre, monoton hangon.
-Mit választasz, a régi alantas életet, vagy Urunk szolgálatát?

-Szolgálok. rebegte Lia, és kihúzta magát.

Ekkor levették róla a palástot. A mestergerendáról leengedett kötelet csuklópántjaihoz kötözték.
Lábait szétfeszítették, és kikötözték széles terpeszben a padlón lévő karikákhoz.
lia csak most fogta fel hogy teljesen kiszolgáltatott helyzetben an, és ura azt tesz vele amit akar, már nincs beleszólása.
Végigfutott rajta a kéjes árakozással teli borzongás.
Szemérme -melyet még nem érintett férfi- egyszerre bizseregni kezdett, és ebben a pillanatban teljesen megadta magát sorsának.
Eltökélte hogy bármi is jöjjön, ő lesz a rabnők legjobbja. Ura mindíg őt fogja kívánni, és neki adja a legbizalmasabb feladatokat. Így hát várt.

A nagyúr odasétált új jelöltjéhez, és ráérősen megszemlélte.
Ifjú, érintetlen test. Nem túl feltűnően de alaposan kidolgozott izmok, melyeken látszott hogy a fegyverforgatás nem idegen e nemes kisasszony számára. A figyelmetlen szemlélőnek ez könnyen az életébe kerülhetett.
Kellemesen telt alakja, kissé domború hasa, telt keble, kerek feneke, és feszes, telt combja volt a lánynak. A nagyúr érezte hogy ez a test még sok kéjt okozhat használója számára. Végigsimította a lány arcát, megnyugtatólag.
Keze elvándorolt finom vonalú nyakán, vállán, egészen kebléhez. Kellemes, közepesen feszes érzést keltett.
Mellbimbói szinte kővé dermedtek az izgalom és az esti levegő hűvössége hatására.
Jó volt érezni borzongását.
Ezután mellkasát, majd hasát tanulmányozta át. Megfelelő küllem, megfelelő izmok -állapította meg-.
Kezét a lány szemérmére helyezte. Meleg, száraz érzés.
Középső ujját finoman benyomta a nagyajkak közé. A kisajkak puha ellenállásán túl már érezte az izgalom nedvét.
Pár pillanatig eljátszott a lány csiklójával, éppen addig amíg mégjobban benedvesedett, és a kéj feljebb csapott a lány ölében.
Ekkor kezét a formás, kerek fenekekre helyezte.
Megérezte hogy első puhaságuk alatt kemény izmok feszülnek.
Megkerülte a lányt, és kezével felderítő útra indult a hátsó bejárat irányába.
Kemény ellenállásba ütközött.
Ujjait megnedvesítette a hüvelyből lassn szivárgó kéjnedvekkel, majd egy kissé erőteljesebb mozdulattal középső ujját a lány fenekébe nyomta.
Az eredmény a meglepetés halk sikoltása volt.
Fájdalmat nem okozott, de meglepetést igen. Ehhez pedig a rabnőnek gyorsan hozzá kell szoknia, bármely körülmények között.

Ujját kihúzta, majd a lány combjait vette vizsgálat alá.
Itt sem csalódott. Lia kisasszony felkészült a beavatásra és a kiképzésre.

-Most bizonyíthatod hogy alkalmas vagy-e a szolgálatra. Suttogta a lány fülébe.
Kezdődhet a szertartás! adta ki az utasítást.

A szertartásmester rabnő ekkor kinyitotta a hátul lévő szekrényt -benne ezerféle kínzóeszköz, korbács-.

Első eszköz egy pálca volt.
Lia összeszorította fogát -előzőleg felkészítették a szertartás menetére-.

A nagyúr felemelte a pálcát, majd tíz csapást sújtott a köldök és szeméremcsont közötti felületre. Nem túl erőset, hiszen az barbár dolog lett volna egy ilyen fiatal teremtéssel szemben.
Az eredmény tíz szép, piros csík volt.
Ezután a fenék következett. Tíz csapás, és a lány éppen csk felszisszent a végén.
Némi hatásszünet után a bal mell bimbója alatti felület, majd a jobb mell következett.
-Nos, nem gondoltad meg magad, ifjú hölgy? Ez csak a kezdet. Mondta az úr.

-Nem uram. Szolgálni akarlak. Mondta a lány.

-Legyen.

Most a mellek felső felülete következett, majd külön figyelmet fordított az úr a mellbimbókra is.
Ekkor már hangosan felszisszent a lány, izmai megfeszültek.

A pálca ekkor megpihent, és átvette helyét a rövid korbács.
Húsz erősebb csapás a hátra, majd a fenékre. ez nem okozott nagyobb kínt, így szemből a szeméremdomb következett.
A korbács szíjai többször utat találtak a szeméremajkakon belüli érzékeny testrészre, így a lány már hangosbb jajszavakat is ejtett. Ez azonban urát nem feszélyezte.
A nagyúr ekkor már érezte gerjedelmét, és meglátta a hüvelyből bőségesen szivárgó izgalmi nedveket.
ujjait a lány szemérmére helyezte, és csiklóját határozottan izgatni kezdte.
Pár perc után a kéj hullámai elöntötték Lia testét, és vágya fokozódott. Kívánta hogy ura hatoljon ölébe, egyszerű, ösztönös szuka-érzés kerítette hatalmába, melynek már nem tudott ellenállni.
Tekintete könyörgött a behatolásért.

A nagyúr ekkor elővette harckész falloszát. Két rabnő eloldozta Lia lábait, megelemte csípőjét.
A nagyúr ekkor finoman dörzsölgetni kezdte falloszával a kéj barlangjának bejáratát, várva a nedvek bőségesebb folyamára. Lia teste nem váratta sokáig, teljesen benedvesedett.
A nagyúr ekkor határozott mozdulattal behatolt a kéj barlangjába. A lány fájdalommal vegyes élvezete hangos sikolyban fakadt ki. Ura határozott mozdulatokkal hatolt ölébe, lökései a kéj sorozatos hullámait hozták elő Lia testéből, majd mindent elsöprő kéj homályosította el tudatát. Valahol mélyen érezte ura magvát hüvelyében, és a kéj egy új teremtményt hozott létre az ártatlan kislányból.

-Mostantól neved Laura. Mondta ura. És most megkapod szolgálatod jelét.

A két rabnő leengedte Laura lábait, majd újra a karikákhoz kötözték.
Az első sorból két rabnő -egyiknél fogók, másiknál két tű- lépett közelebb.
A fogókat Laura mellbimbóira szorították.

-Vállalod a szolgálatot? Kérdezte a nagyúr.

-Igen uram. Mondta Laura ijedt, izgatott hangon.

Ekkor az egyik rabnő erőteljes mozdulattal átszúrta a 3mm. átmérőjű tűt a bal mellbimbóján.
A sikoly, mely ekkor előtört Laura torkából, már nem a kéj sikolya volt. De testében valami kéjes is megjelent a fájdalmo mellett. Nem volt még biztos benne, de valahol érezte.
A tű ott feszült bimbójában.
Ekkor átdöfték jobb bimbóját is.
A sikoly nem maradt el, de mintha ezúttal konkrétabb érzés lett volna a kéjérzet, valahol a fájdalom mögött.
Most kihúzták az egyik tűt. Égető érzés volt, és fájt mikor behelyezték a sebbe az arany karikát.
A második már nem érte felkészületlenül. Sikoltani nem akart, csak izmai feszültek meg erőteljesen.
Az arany karikák végére ekkor felhelyezte a nagyúr az ezüst golyókat, majd egy rabnő fogóval megszorította azokat.

-nos, mától öt évig a rabszolgám vagy Laura.
Kiképzésed a holnapi nappal kezdődik, és egy évig tart.
Ez a fájdalom elviselésének éve lesz. Megismered tested korlátait, és mások testének gyenge pontjait.
Nekem ugyan rabszolgám leszel, de mások életének és halálának ura.
Szolgálatod lejártával Úrnő leszel, és jutalmad elnyered.
Ha bárki sérelmet okoz neked rajtam és a jelenlévő rabnőkön kívül, úgy életével fizet érte.
Most menj pihenj, és vegyél részt az esti mulatságon.

A rabnők eloldozták kezeit és lábait, fekete palástja helyett megkapta fehér, ezöst berakású fűzőjét, és a hozzá járó fehér-ezüst palástot.
Rabszolga lett a rabszolgák között, de úrnő a halandók között.

A neheze azonban még előtte volt.


Plagis nagyúr