Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Találkozások

Törölt felhasználó
2010. 01. 07. 15:06 | Megjelent: 1017x
Veronica irigyelte a magas fekete hajú nőt, amiért az felmehetett az őrnagyhoz a 46. emeletre. Mióta 3 napja először meglátta a férfit miközben az végigsétált a hallon nem nagyon tudott másra gondolni. Próbálta magára felhívni annak a figyelmét, de a férfi egyszerűen keresztülnézett rajta. Mintha nem is létezne. Veronica még csak 21 éves volt. Az őrnagyot pedig legalább egy 15 évvel gondolta magánál idősebbnek. És bár a saját korosztálya vonzotta a férfi egyszerűen jelenlétének súlyával taglózta le.
Amit viszont nem tudott az az, hogy a férfi tökéletesen tisztában volt az ő vonzódásával irányába. Ez és hogy bármikor megkaphatja a lányt, az őrnagyot rendkívüli módon szórakoztatta.
Veronica épp befejezett egy telefonhívást és rápillantott a megfigyelők kamerák képére melyek a pultjába voltak süllyesztve. Kint a tetőn továbbra is tombolt a hóvihar. Ám ezzel dacolva egy helikopter próbált leszállni a tetőplatformon. Egy másik monitoron látta, ahogy a fekete hajú nő a lift felé indul.
Hamar végeztek- gondolta. Halványan elmosolyodott. Eközben a helikopter földet ért és egy férfi szállt ki belőle. Öltönyét és nyakkendőjét tépte szél, haját összekócolta. Visszafordult a géphez és egy szőke fiatal lányt segített ki belőle. A lányon is mindössze egy kabát volt mely védte az időjárás ellen.
Saját gépük van- morfondírozott Veronica. De ez persze nem lepte meg különösebben. Égikert lakói közül sokaknak volt magánhelikoptere.
A férfi és a szőke lány sietve a lift felé indult. Megtettek pár métert majd eltűntek a képről. Ez alatt a fekete hajú nő is liftbe szállt.
Halk sípolás. Majd még egy. A liftek leértek a földszintre. Veronica elnézett az irányukba. A fekete hajú nő és a férfi szinte egyszerre léptek ki a 2 egymással szemben lévő liftajtón.
Ahogy egymásra néztek mindketten megtorpantak. A férfi arcán enyhe megdöbbenés látszott, majd egy kis mosoly tűnt fel a szája sarkában.
A nő ezzel szemben lesütötte szemét és megpróbált elmenni a férfi mellett. De időközben a szőke lány is kiszállt a liftből, megkerülve a férfit elállta a fekete hajú nő útját. Veronica figyelte az igencsak színpadi jelenetet.
Ekkor a férfi szólalt meg:
- Jasmine, micsoda váratlan találkozás
- Igen, uram az. – válaszolta a nő.
James Clark tekintetével végigmérte a nő öltözetét. A kabátján egy gomb nem volt bekapcsolva. Így a férfi belátott a kabátja alá. Összehúzta a szemöldökét. Kinyújtotta a kezét, hogy megérintse a nőt, de az elhúzódott.
- A kabátod Jasmine. Nincs összezárva.
A nő észrevette hibáját és megpróbálta begombolni a hiányzó gombot, de a férfi gyorsabb volt nála. Mire észbekapott az már elkezdte kigombolni a többit. Mikor felnézett a férfira az egyenesen a szemébe nézett.
- Így nem mehetsz ki. A sarokig sem jutsz el. Mi történt a többi ruháddal?
- Nincs meg- suttogta a nő.
- Igen azt látom. Hol vannak?- hangzott a kérdésellentmondást nem tűrően.
- Fe.. fent hagytam. Nála.
A férfi átnézett a nő feje felett. A lift felett lévő számra nézett mely az emeletet mutatta.
Tekintette ekkor üvegessé vált. Már nem látta a nőt, csak számot nézte. És a jelenlévők közül csak ő tudta mit lát valójában.
- Cat- szólította meg a mellette álló szőke lányt.
- Igen James? – kérdezte a lány. Hangja magabiztosan csengett, melyre Jasmine felkapta a fejét. Nem emlékeztette a tegnap esti elveszett, ártatlan kislányra. Tartása is más volt. Tekintete egész lénye alakult át egyetlen éjszaka alatt.
- Menj vissza a géphez Jasminnel. És vidd haza. Hozzám.
- Igen, az lesz a legjobb- válaszolta Cat, inkább magának, mint a férfinak.
- Nekem van egy kis elintéznivalóm.
Cat megfogta Jasmine kezét és így szólt:
- Gyere velem. Minden rendben lesz.
A férfi elindult Veronica felé. A recepciós lány megrémült a férfi tekintetétől.
- James Clark vagyok. Regisztráljon be, mint látogatót a 46. emeletre. Meghatározatlan időre.
- Megkérdezhetem látogatása célját? – kérdezte Veronica hivatalos hangnemben, ami nagy erőfeszítést igényelt neki.
- Nem. – válaszolta a férfi. Ezzel visszament a liftekhez. A 2 nő ekkor lépett be liftbe. Ő is beszállt a szemköztibe. Így szembetalálta magát Catherinnel. Szemük összetalálkozott. Egy pillanatig nézték egymást. Majd James oda sem nézve ráütött a konzolon a gombra és az ajtó becsukódott. A csukódó ajtó résén még látta a lány mosolyát.

A gép dacolt az időjárással. A pilótának minden tudására szüksége volt, hogy irányítani tudja ebben, helyzetben. A látótávolság a nullához volt közeli.
Catherine és Jasmine egymással szemben ültek a gép hátuljában. Jasmine fejét lehajtva, karjait szorosan magához szorítva tartotta.
Catherine csendben figyelte egy darabig a másikat. Egy hirtelen széllökés kibillentette őket egyensúlyukból. Ekkor így szólt:
- Szörnyű lehetett – hangja azonban inkább kíváncsi volt, mint eggyüttérző.
Jasmine nem válaszolt. Csak nézett maga elé a gép padlójára.
Észre sem vette, ahogy a fiatal lány átül mellé az ülésre. Egészen addig, míg meg nem érezte annak kezét a hajában. Játszott a tincseivel. Lassan az ujjaira csavarta az egyiket. Jasmine nem szólt semmit. A lány ekkor felnevetett. Hangja betöltötte a kis fülkét. Felszabadult volt és elégedett. És amilyen hirtelen jött úgy abba is maradt.
- Miért hagyod, hogy ezt csináljam veled?- kérdezte komolyan.
- Mert nincs más választásom. – suttogta neki vissza Jasmine.
- Óh - mondta Cat. A nő válasza most meglepte. Letekerte ujjáról a hajtincseket.
- Sajnállak. – hangjában megint nem lehetett együttérzést felfedezni.
- Veled mi történt? – kérdezte Jasmine.
- Velem?
- Megváltoztál. – mondta még mindig alig hallhatóan Jasmine.
- Neeeem – válaszolta Cat, nevetségesen hosszan elnyújtva a szót. – Én nem. Csak a körülmények és a viszonyítási pontod. Én ugyanaz vagyok, aki mindig is voltam.
- Nem voltál ilyen… erős.
- Te pedig nem voltál ilyen szánalmas.
- Nem vagyok szánalmas- csattant fel Jasmine, szemeiben újra könnyek gyűltek össze. – Nem vagyok, nem vagyok. – Az utolsó szót újra suttogva mondta.
Catherine oldalra fordította a fejét, mint az áldozatát figyelő ragadozó.
- Tudod, James különleges ember. – kezdte. Különleges dolgokat képes kihozni a másikból. De nem tud választani. Nem tud jól választani. Pedig tudja, hogy amit, és akit keres az nem az ő általa meghatározott értékekben rejlik. A lényegtelen dolgok el tudják vakítani. De most már itt vagyok neki én és én tudok választani. Jól dönteni. A jó időben. Ez egy adottság.
- Mi köze van ennek hozzám?- kérdezte Jasmine.
- Talán semmi. Talán minden. Ez egy üzenet, amit a megfelelő füleknek kell majd hallani és megérteni.
Újra elmosolyodott és végignézett a nő testén.
- Akarlak most azonnal. Add át nekem minden félelmed és fájdalmad. Mindent, ami rossz. Ami hátráltat. Nekem nem árthatnak.
- Nem!!!! Kérlek ne így. Ne így.
- De igen. Ha ezt James megtudja nagyon dühös lesz. Már alig várom.
Jasmine megpróbálta arrébb lökni a lányt, de az gyorsabb volt. Szájon csókolta. Az először ellenkezett majd visszacsókolta a lányt. Cat abbahagyta, elhúzta a fejét a másiktól. Mosolygott, nyelvével végignyalta a szája szélét.
- Édes vagy. És most csak az enyém.
Jasmine nem válaszolt, ehelyett elkezdte magára húzni a lányt.
Az újra hangosan felnevetett:
- Nagyon, nagyon dühös lesz rám.
A gépen kívül a hóesés újabb fokozatot váltott. Az érintetlen helyeken mennyisége meghaladta egy ember magasságát. Voltak, azonban akik pontosan erre vártak már nagyon régóta.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.