Találkozások

Veronica irigyelte a magas fekete hajú nőt, amiért az felmehetett az őrnagyhoz a 46. emeletre. Mióta 3 napja először meglátta a férfit miközben az végigsétált a hallon nem nagyon tudott másra gondolni. Próbálta magára felhívni annak a figyelmét, de a férfi egyszerűen keresztülnézett rajta. Mintha nem is létezne. Veronica még csak 21 éves volt. Az őrnagyot pedig legalább egy 15 évvel gondolta magánál idősebbnek. És bár a saját korosztálya vonzotta a férfi egyszerűen jelenlétének súlyával taglózta le.
Amit viszont nem tudott az az, hogy a férfi tökéletesen tisztában volt az ő vonzódásával irányába. Ez és hogy bármikor megkaphatja a lányt, az őrnagyot rendkívüli módon szórakoztatta.
Veronica épp befejezett egy telefonhívást és rápillantott a megfigyelők kamerák képére melyek a pultjába voltak süllyesztve. Kint a tetőn továbbra is tombolt a hóvihar. Ám ezzel dacolva egy helikopter próbált leszállni a tetőplatformon. Egy másik monitoron látta, ahogy a fekete hajú nő a lift felé indul.
Hamar végeztek- gondolta. Halványan elmosolyodott. Eközben a helikopter földet ért és egy férfi szállt ki belőle. Öltönyét és nyakkendőjét tépte szél, haját összekócolta. Visszafordult a géphez és egy szőke fiatal lányt segített ki belőle. A lányon is mindössze egy kabát volt mely védte az időjárás ellen.
Saját gépük van- morfondírozott Veronica. De ez persze nem lepte meg különösebben. Égikert lakói közül sokaknak volt magánhelikoptere.
A férfi és a szőke lány sietve a lift felé indult. Megtettek pár métert majd eltűntek a képről. Ez alatt a fekete hajú nő is liftbe szállt.
Halk sípolás. Majd még egy. A liftek leértek a földszintre. Veronica elnézett az irányukba. A fekete hajú nő és a férfi szinte egyszerre léptek ki a 2 egymással szemben lévő liftajtón.
Ahogy egymásra néztek mindketten megtorpantak. A férfi arcán enyhe megdöbbenés látszott, majd egy kis mosoly tűnt fel a szája sarkában.
A nő ezzel szemben lesütötte szemét és megpróbált elmenni a férfi mellett. De időközben a szőke lány is kiszállt a liftből, megkerülve a férfit elállta a fekete hajú nő útját. Veronica figyelte az igencsak színpadi jelenetet.
Ekkor a férfi szólalt meg:
- Jasmine, micsoda váratlan találkozás
- Igen, uram az. – válaszolta a nő.
James Clark tekintetével végigmérte a nő öltözetét. A kabátján egy gomb nem volt bekapcsolva. Így a férfi belátott a kabátja alá. Összehúzta a szemöldökét. Kinyújtotta a kezét, hogy megérintse a nőt, de az elhúzódott.
- A kabátod Jasmine. Nincs összezárva.
A nő észrevette hibáját és megpróbálta begombolni a hiányzó gombot, de a férfi gyorsabb volt nála. Mire észbekapott az már elkezdte kigombolni a többit. Mikor felnézett a férfira az egyenesen a szemébe nézett.
- Így nem mehetsz ki. A sarokig sem jutsz el. Mi történt a többi ruháddal?
- Nincs meg- suttogta a nő.
- Igen azt látom. Hol vannak?- hangzott a kérdésellentmondást nem tűrően.
- Fe.. fent hagytam. Nála.
A férfi átnézett a nő feje felett. A lift felett lévő számra nézett mely az emeletet mutatta.
Tekintette ekkor üvegessé vált. Már nem látta a nőt, csak számot nézte. És a jelenlévők közül csak ő tudta mit lát valójában.
- Cat- szólította meg a mellette álló szőke lányt.
- Igen James? – kérdezte a lány. Hangja magabiztosan csengett, melyre Jasmine felkapta a fejét. Nem emlékeztette a tegnap esti elveszett, ártatlan kislányra. Tartása is más volt. Tekintete egész lénye alakult át egyetlen éjszaka alatt.
- Menj vissza a géphez Jasminnel. És vidd haza. Hozzám.
- Igen, az lesz a legjobb- válaszolta Cat, inkább magának, mint a férfinak.
- Nekem van egy kis elintéznivalóm.
Cat megfogta Jasmine kezét és így szólt:
- Gyere velem. Minden rendben lesz.
A férfi elindult Veronica felé. A recepciós lány megrémült a férfi tekintetétől.
- James Clark vagyok. Regisztráljon be, mint látogatót a 46. emeletre. Meghatározatlan időre.
- Megkérdezhetem látogatása célját? – kérdezte Veronica hivatalos hangnemben, ami nagy erőfeszítést igényelt neki.
- Nem. – válaszolta a férfi. Ezzel visszament a liftekhez. A 2 nő ekkor lépett be liftbe. Ő is beszállt a szemköztibe. Így szembetalálta magát Catherinnel. Szemük összetalálkozott. Egy pillanatig nézték egymást. Majd James oda sem nézve ráütött a konzolon a gombra és az ajtó becsukódott. A csukódó ajtó résén még látta a lány mosolyát.

A gép dacolt az időjárással. A pilótának minden tudására szüksége volt, hogy irányítani tudja ebben, helyzetben. A látótávolság a nullához volt közeli.
Catherine és Jasmine egymással szemben ültek a gép hátuljában. Jasmine fejét lehajtva, karjait szorosan magához szorítva tartotta.
Catherine csendben figyelte egy darabig a másikat. Egy hirtelen széllökés kibillentette őket egyensúlyukból. Ekkor így szólt:
- Szörnyű lehetett – hangja azonban inkább kíváncsi volt, mint eggyüttérző.
Jasmine nem válaszolt. Csak nézett maga elé a gép padlójára.
Észre sem vette, ahogy a fiatal lány átül mellé az ülésre. Egészen addig, míg meg nem érezte annak kezét a hajában. Játszott a tincseivel. Lassan az ujjaira csavarta az egyiket. Jasmine nem szólt semmit. A lány ekkor felnevetett. Hangja betöltötte a kis fülkét. Felszabadult volt és elégedett. És amilyen hirtelen jött úgy abba is maradt.
- Miért hagyod, hogy ezt csináljam veled?- kérdezte komolyan.
- Mert nincs más választásom. – suttogta neki vissza Jasmine.
- Óh - mondta Cat. A nő válasza most meglepte. Letekerte ujjáról a hajtincseket.
- Sajnállak. – hangjában megint nem lehetett együttérzést felfedezni.
- Veled mi történt? – kérdezte Jasmine.
- Velem?
- Megváltoztál. – mondta még mindig alig hallhatóan Jasmine.
- Neeeem – válaszolta Cat, nevetségesen hosszan elnyújtva a szót. – Én nem. Csak a körülmények és a viszonyítási pontod. Én ugyanaz vagyok, aki mindig is voltam.
- Nem voltál ilyen… erős.
- Te pedig nem voltál ilyen szánalmas.
- Nem vagyok szánalmas- csattant fel Jasmine, szemeiben újra könnyek gyűltek össze. – Nem vagyok, nem vagyok. – Az utolsó szót újra suttogva mondta.
Catherine oldalra fordította a fejét, mint az áldozatát figyelő ragadozó.
- Tudod, James különleges ember. – kezdte. Különleges dolgokat képes kihozni a másikból. De nem tud választani. Nem tud jól választani. Pedig tudja, hogy amit, és akit keres az nem az ő általa meghatározott értékekben rejlik. A lényegtelen dolgok el tudják vakítani. De most már itt vagyok neki én és én tudok választani. Jól dönteni. A jó időben. Ez egy adottság.
- Mi köze van ennek hozzám?- kérdezte Jasmine.
- Talán semmi. Talán minden. Ez egy üzenet, amit a megfelelő füleknek kell majd hallani és megérteni.
Újra elmosolyodott és végignézett a nő testén.
- Akarlak most azonnal. Add át nekem minden félelmed és fájdalmad. Mindent, ami rossz. Ami hátráltat. Nekem nem árthatnak.
- Nem!!!! Kérlek ne így. Ne így.
- De igen. Ha ezt James megtudja nagyon dühös lesz. Már alig várom.
Jasmine megpróbálta arrébb lökni a lányt, de az gyorsabb volt. Szájon csókolta. Az először ellenkezett majd visszacsókolta a lányt. Cat abbahagyta, elhúzta a fejét a másiktól. Mosolygott, nyelvével végignyalta a szája szélét.
- Édes vagy. És most csak az enyém.
Jasmine nem válaszolt, ehelyett elkezdte magára húzni a lányt.
Az újra hangosan felnevetett:
- Nagyon, nagyon dühös lesz rám.
A gépen kívül a hóesés újabb fokozatot váltott. Az érintetlen helyeken mennyisége meghaladta egy ember magasságát. Voltak, azonban akik pontosan erre vártak már nagyon régóta.