Az a hang!

Már hetek óta beszélünk mailen is és telefonon..A hangja..hmmm..olyan borzongató..
Várom,hogy megszólaljon, nap mint nap..hogy újra halhassam,hogy becsukhassam a szemem,
és elképzelhessem..Olyan dolgot kér tőlem, amit eddig sosem tettem, amire eddig mindig nemet mondtam volna,
de az a hang..
Nem,nem tudok ellenállni és már nem is akarok.Arra kér találkozzunk, de én nem láthatom őt.
Ő viszont engem igen, küldenem is kellett pár képet.Én hiába könyörögtem, csak a szeméről..egy apró részletet.
De makacs, kitartó..következetes..igazi "dom" tulajdonságok, amire nekem szükségem van.
Megbeszéljük a randevú idejét helyét...közben meg meg jegyzem neki,hogy lehetnél egy tömeggyilkos is,
és eláshatnál az erdőben Uram.De ő csak nevet, ilyen kívánatos testet nem etetne meg a kukacokkal.
Nevetünk,és én hiszek neki..nem is volt vele kapcsolatban semmi kételyem soha.Nem is volt kérdés..ő eldöntötte,
így lesz és kész.És én hagyom magam..ám legyen..hiába,
az a hang....
Esténként csak behunyom a szemem ,és elképzelem,milyen lesz...Életem legizgalmasabb,
legőrültebb találkozására készülök. Elképzelem az illatát, a szemét, s a száját... biztosan izgató szájból szól
ez a hang...
Végre eljött a nagy nap. Egész éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam. Lassan készülődök, még nagyon korán van.
Irány a fürdő, még van időm elmerülni a kádban..lazítani, és rá gondolni.
Gondosan kiválogatott fehérnemű, smink, öltözködés...akarom,hogy tessek neki,
hogy az első pillanatban ,mikor rám néz..akarjon s vágyjon nagyon...
Odaérek a szálloda elé..megszólal a telefonom..és beleszól az a hang..Ha volt is némi kétségem, elszállt..
elvesztem ..az övé leszek..
Nem érdekelnek a kétségeim, nem érdekel az sem, ha csak egy fokkal szebb,vagy jobb mint az ördög,
mert az a hang...
-211-es szoba.-szól a telefonba..és még megyek a megadott úti cél felé, beszél hozzám. Ez megnyugtat,
és Ő tudja ezt..Megyek most már tele izgalommal, és vággyal,hogy érezhessem,hogy végre az Övé lehessek.
Vágytam napokig, hetekig, milliószor elképzelt találkozás...Indulok életem legizgalmasabb, legszenvedélyesebb,
és legizgatóbb randijára.Kopogással jelzem, megérkeztem. Lassan kinyílik az ajtó,
és én behunyt szemmel belépek a szobába.Ez volt az utasítás,és én nem lesek, miért tenném?
Ez így sokkal izgalmasabb. Kendőt köt a szememre..és megcsókol..hmm...az a száj, amiből annyi időn át szólt hozzám
az a hang...
Aztán néma csend...én várok,ott álok a szoba közepén..testem remeg az átélt izgalmaktól,pedig tudom,
ez csak a kezdet volt. Nagyon a kezdet...
-Vetkőzz-hallom az utasítást, én pedig engedelmesen egyenként szabadulok meg minden ruhadarabomtól,
és vele együtt az összes gátlásomtól is egyszerre.Állok a szoba közepén, meztelen, csak a légkör vibrálásából érzem,
hogy ott van, hogy figyel.Érzem,hogy pásztáz a tekintetével.
Lépteket hallok, körüljár. Ez a kissé megalázó,mégis számomra oly izgató érzés, felébreszti a vágyam.
Már egy hete nem segíthettem magamon, nem volt szabad,hogy a kéjem és a kínom még nagyobb lehessen.
Érzem,hogy nedvesedem. Letagadni sem tudnám,hogy ez a helyzet,
amibe önként és dalolva sétáltam, nagyon iskedvemre való. Remeg a lábam, alig bírok talpon maradni,
a vágy,hogy végre hozzám érjen, szinte elviselhetetlen.A percek óráknak tűnnek.
Mikor végre megérzem a kezét az arcomon, felszakad torkomból az a kéjes sóhaj, ami jelzi...még...még..még.
Keze lassan siklik ágyékom felé. Közben meg meg áll. Ismerni akarja minden porcikám.
Mikor végre odaér, a vágyva vágyott ponthoz, érzem nem kell sok. Itt állva, remegő lábakkal és testtel tudom,
hogy elég lenne egy perc és elér az első orgazmusom. Tudja ő is. Elenged, és én tudom,most kezdődik az
igazi édes gyötrelmes kéjes kín.Kizárok mindent, nincs más csak a vágyaim és Ő! Átadom magam neki,
én nem létezem, nincs akaratom, csakis Ő az Úr, akinek a vágyai szentek előttem! S érzem, tudom megbízhatom benne...
átadhatom magam neki, mert vigyáz rám és tudja mi kell nekem! Vakon, átadom magam a kezébe...
s engedem, hogy megérintsen...magával ragadjon, felrepítsen és orgazmusokba fojtsa még meglévő kétségeim!
Akartam a találkozást, egyre inkább...a lábai elé akartam vetni magad, mert megéreztem,
hogy jó az Ő kis ribancának lenni...s én szeretem a finom, jó dolgokat...
S végre megszólal az a hang:
-Enyém leszel!