Amikor még ....

Szerettem Veled kirándulni. Mindig valami új,izgalmas dologban volt részem. Ugye Te is emlékszel? Meleg volt. Értem jöttél, mint mindig,most is tűkön ülve vártalak. Istenem, de be tudtam indulni már akkor is,ha csak Rád gondoltam. A kedvenc fekete miniszoknyám volt rajtam. Beszálltam a kocsidba és elindultunk. Bugyi,harisnya már le is került rólam, szeretted ha könnyen elérheted,ami a Tiéd. Beszélgetünk, néha megsimogatsz, jól érzem magam. Egyszer csak félre állsz... (Mit akar? Itt dugjunk az út szélén??) Komoly arcal azt parancsolod,hogy szálljak ki és feküdjek a csomagtartóba. Sosem kértél tőlem ilyet... Irtózom a bezártságtól. Legfőképpen pedig attól,hogy akkor nem vagy mellettem. Persze,hogy daccoltam... Még párszor elismételted,de hajthatatlan voltam. Franc tudja, eddig sosem mondtam Neked ellent,de ezt akkor sem... Szó nélkül tovább indultál. Láttam az arcodon, hogy mérges vagy.. Haragszom magamra. És félek is Tőled... Fagyos hangulatban mentünk tovább az uticélod felé, persze megint valami munka☺ kellemest a hasznossal. Megérkezünk, én kint várlak a kocsiban. Kicsit talán már jobb a kedved, beszélgetünk is, és egy meglepetés helyre viszel. Már látom☺ egy régi, félig romos vár. Hm.. Izgi. Kiszállok, megigazítom a ruhám,addig Te kiveszed a már jól ismert fekete táskát. A mai napig sem tudom, mi minden van benne, nem ettük végig az ,,étlapot"☺ elindulunk. Nagyon szép hely. Romantikus és félelmetesen izgató.. Minden felé csatangolunk, igyekszünk elkerülni a kirándulókat. Az egyik szárny nincs még felújítva.. Beszökünk, Te persze rögtön az alkalmas helyet keresed. Rohadtul kívánlak...mint mindig. Meg is van☺ valami kampók állnak ki a falból. Hm... Már vigyorog. Én nem... Ezt a vigyort már ismerem. Kurvára fel vagyok izgulva... Pakol. Bilincs,kötél.. Utálom a bilincset. Hideg és tör... A kötelet és a bőröket szeretem,ahogy finoman belevág a húsomba és nem enged.. Nézem az arcod. Már nem mosolyog,komoly. Leveteted a felsőm,a szoknya marad. Baszki... És ha jön valaki???? Parázok kicsit, de végül is mindegy. Úgy sem tudok tenni semmit. Az tuti,hogy sok idő nem lesz semmire☺ A két kezemen már kattan a bilincs és egy kötéllel odaerősíted a kampóhoz. Magasan van a falon, majdnem lábujjhegyen állok. Baszottul kényelmetlen... A lábam terpeszben, a szoknya feltolva a derekamra. A kényelmetlen póz ellenére is nedves vagyok. Hallom amint matatsz a táskádban, előveszel valamit. Várom a jól ismert korbácsot, nagyon élvezem ha azzal ütsz. Máshogy fáj. Olyan bizsergetően, puncinedvesítően.. Szeretek attól elélvezni. Főleg ha szophatlak közben. Ez nem korbács basszus! Hanem az az utálatos ostor. Fogalmam sincs, miért szereted annyira. Illetve tudom. Meg akarsz büntetni, azt akarod, hogy sírjak. Szóval még mindig mérges vagy rám:-( érzem,ahogy csattan a hátamon,a seggemen, a combomon.. Visítanék, de itt nem lehet. Rángatom a kikötott kezem, próbálok kitérni az ütések elől. Persze nem sikerül. Már nem bírom. Könnyes szemmel könyörgök, hogy hagy abba. Rádnézek, látom az elhomályosult szemed, tudom, hogy felizgatott a verés. Már bennem is vagy, erőteljesen baszod a puncim. Imádom! Ezért megérte minden szenvedés, tudom, hogy örömet okoztam Neked! Szép csendben én is elélvezek, hogy ne vedd észre. Ezt már jól betanultam:-) eloldozol, és pakolsz... Próbálok kicsit emberi külsőt összehozni magamnak, ami elég nehéz így lucskosan,porosan. Most már jó a kedved:-) örülök:-) boldoggá akarlak tenni mindig. Elindulunk vissza a kocsihoz, most már én is kielégülten, jókedvűen :-) a búcsúra nem is akarok gondolni. Megint eltűnsz napokra,hetekre és nekem nem marad,csak a vágyakozás. Amit már rohadtul unok :-D :-D Mi lett volna ha beszállok a csomagtartódba? Azt hiszem, már sosem derül ki. No de majd kitalálom és leírom. . VÉGE