KAISERBRÜNDL

Szombaton két órára hívtam magamhoz Gábort, aki azon kívül, hogy barátom volt, subsága miatt szolgálni is szokott engem. Tudtam, hogy ezen a délutánon nem dolgozik, így rendelkezésemre tud állni.
Mindig előre megmondta, hogy milyen a munkabeosztása. Pontos volt, mint mindig.
Amikor a házam előtt fékezett kocsijával, kinyitottam a távirányítóval a kertkaput.
Tudta, hogy várom. Fel kell jönnie a lakásba.
Már éppen a fürdőbe akart be menni, amikor kiszóltam neki, hogy jöjjön be hozzám.
Csodálkozva lépett be a szobába. Máskor mindig le kellett vetkőznie először, és zuhanyzás után járulhatott csak elém.
- Gábor! Ma nem maradunk itthon, hanem átmegyünk Bécsbe a Kaiser-be.
Láttam arcán az örömöt. Szerettük mind a ketten azt a helyet.
- Megiszunk egy kávét, és indulunk.

Nem messze a határtól felhajtottunk az autópályára. Nyugodtan nézhettem a mellettünk elsuhanó tájat. Gábor biztosan fogta a volánt. Nem féltem mellette sohasem.
Nemsokára elértük Bécs külvárosát.. Lassított. Nem szerettük volna, ha bemérik. Arról nem beszélve, hogy nagyon magas lenne a büntetés összege,tudta, hogy utána az éntőlem kapott büntetés nagyon fájdalmas.
Minden gond nélkül elértük a belvárost. Szerettem, ahogy Gábor vezetett. Sokszor járt már itt munkája révén is.
Amikor megérkeztünk a Kaiser környékére, elkezdődött a parkoló keresés. Szerencsére nem tartott sokáig. Viszonylag közel találtunk helyet a kocsinak. Gyalogosan indultunk el célunk felé. Útközben beszélgetve fordultunk be egy kis
üzlet szomszédságában lévő, sarokban a megbúvó ajtóhoz. Semmi nem jelölte, hogy az ajtó mögött mi van. Aki akarta, úgyis megtalálta.
Az ajtót kinyitva egy halványan megvilágított folyosóra értünk. Tovább mentünk, és egy újabb ajtóhoz értünk, ami mindig zárva volt. Megnyomtuk a csengőt, és hátrább léptünk a kamera látószögébe.
Halk berregés jelezte, hogy bemehetünk. Pulthoz érkeztünk, ami mögött egy fiatal fiú állt. Ő volt a pénztáros. Tőle kaptuk meg a lepedőt, törülközőt és a szekrénykulcsot is.
Átmentünk a fehér terítős asztalok között, ahol lepedőt magukra teritő férfiak beszélgettek, s itták a sörüket.
Elmentünk az öltöző irányába. Megkerestük a szekrényünket, és kukkoló szemek kereszttűzében levetkőztünk. Derekunkra tekertük a lepedőt, vállunkra dobtuk a törülközőt, és első utunk az étterembe vezetett, ahol leborítottunk hamar egy sört. Nagyon jólesett.
Aztán lementünk az alsó szintre, ahol a zuhanyzó, és a medencék vannak.
Lezuhanyoztunk, s bementünk a gőzbe. Találtunk helyet egymás mellett. A sűrű, gomolygó alig átlátható gőzben meztelen, vagy fehérbe öltözött alakok ültek - általában kettesével. Jól megnéztek minket. Nem voltunk gyakori vendégek.
Hamar meguntuk az izzadást, és a medencetérbe mentünk.
Sétálgattunk, majd bementünk az itteni kis bárba, ahol sört mértek.
Itt volt csak igazán nyüzsgés. Kivittük italunkat a külső terembe, ahol a fal mellett boxok voltak. Éppen megüresedett egy asztal, s leültünk. Kettesben beszélgettünk.
A szomszédos asztaloknál is párok ültek. Férfiak, akik nem titkolták érdeklődésüket.
Voltak fiatal fiúk, akik kihívóan sétálgattak az asztalok között. Mellénk is odalépett egyikük,akin látszott, hogy nem idén barnult. Tört németséggel szólt hozzánk. Magyarul válaszoltuk, hogy kettesben szeretnénk maradni. Ő is magyarul kért elnézést, s ment a másik asztalokhoz szerencsét próbálni.
A terem közepén lévő színpadon éppen kezdődött a műsor. Érdeklődéssel néztük a jó testű fiúk táncát.
Amikor a műsornak vége lett, felálltunk az asztaltól, és a pihenő helység felé mentünk egy két oldalt kabinos folyosón. A kabinok ajtajában fiúk álltak, nem titkolt szándékkal. Közöttük volt a minket megszólító barna bőrű, magyarul beszélő fiú is. Csak ránk nézett fekete szemével, és mosolygott.
Beérve a pihenőbe, találtunk egymás mellett fekvőhelyet a műbőrrel bevont heverőkön. Ledőltünk, és el is szundítottunk.
Simogatásra ébredtem. Felnéztem. Meglepődve láttam, hogy nem Gábor keze kalandozik rajtam, hanem egy fiatal fiú van mellettem. Körülnéztem, és akkor láttam, hogy Gábor jön be az illemhely irányából.
Rám nézett kérdőn. Nem tudta, hogy mit csináljon. Intettem neki, feküdjön le mellénk. Szendvicsbe fogtuk a betolakodó srácot. Ő "vette a lapot", és Gábort is elkezdte simogatni.
Bécsi németséggel mondta, látta: Együtt vagyunk, de nagyon egyedül érzi magát mert partnere nem ért rá eljönni ma a Kaiserbe.
Válaszoltunk neki olyan németséggel, amivel tudtunk. Azonnal észre vette, hogy nem Ausztriába valók vagyunk.
Tovább folytatódott a "játék". Közben néhány szót váltottunk Gáborral magyarul. A közöttünk fekvő srác azonnal felismerte a nyelvet, és kérdezte, hogy nem zavar-e.
Gábor jobban beszélt németül, én inkább csak megértem, amit mondanak. Barátom válaszolt az én beleegyezésemmel hogy maradjon nyugodtan.
Bemutatkoztunk egymásnak. Ő Krisztián nevet mondott.
Én jobbára heverésztem csak. Inkább Gábor beszélgetett a fiúval.
Arról volt szó, hogy vendégünk együtt él egy idősebb úrral. És pirulva mondta el, hogy az a gazdája.
Gábornak felvillant a szeme. Mondta, hogy minálunk is hasonló a helyzet, csak mi nem élünk együtt. Mindketten szeretjük a függetlenséget. Inkább barátok vagyunk, és csak alkalmanként van köztünk dom-sub viszony.
Nagyon kellemesen múlt az idő. Később újra leültünk egy asztal mellé. Krisztián hívott meg bennünket egy italra.
Közben elnézést kért, és elment telefonálni.
Visszajőve restelkedve, piruló arccal mondta, hogy az urával beszélt. Elmondta, hogy találkozott egy hasonló párra, mint amilyenek ők.
Ura ráparancsolt, (így mondta: ráparancsolt) hívjon meg minket.
Gábor rákérdezett, hogy biztosan jó lesz-e ez... Ő ragaszkodott a látogatáshoz.
Mi ketten pár szóban megbeszéltük, hogy elmegyünk hozzájuk. Mondta, hogy valahol a bécsi erdő környékén lakik az ura, és szívesen lát minket este.
Miután Gábor megmondta neki az igenlő választ, újra felhívta urát.
Azzal jött vissza, hogy este tíz órára megyünk hármasban. Mondta, hogy körülbelül egy órát vesz igénybe az út, kilenc órakor kell indulnunk.
Addig még volt időnk, és azt ki is használtuk, de most már hármasban.
.