Airbus XX.

Peter meglehetősen nagy lendületet vett a korbácsütéshez – ez a mozdulatán látszott.
Bennem - meg kell mondjam – megállt az ütő. Ismertem a szerszámot és tudtam, mennyire kegyetlen. Ha Peter a mozdulatából következő lendülettel lesújt az én Édesemre, a legkevesebb, ami történhet, hogy felszakad a bőre.
Komolyan megrémültem. Végül is játéknak szántuk a dolgot – az semmiképp sem fért bele, hogy kedvesem a kirándulás további részét egy intenzív osztályon, illetve plasztikai sebészeten töltse.
Ám a mozdulat gyors volt, mire közbeléptem volna, a kilencfarkú macska gonosz sivítással lesújtott Vanda ingerlően domborodó popsijára.
Lelki szemeimmel már látni véltem a véresen szétszakadó húst – ám csodák csodája, semmi ilyesmi nem történt, a korbács hagyott ugyan nyomot, kicsit lilásabbat is, mint az eddigiek – de semmi sérülés nyoma nem látszott.
Csak ezután voltam képes kiengedni a levegőt a tüdőmből.

Vanda persze felsikoltott és – ahogy vártam is – megpróbált ellépni a kínzója elől, ám ekkor értettem meg az oszlop tetejére szerelt, kovácsoltvasból készült szerszám jelentőségét. A karika alatt, amelyhez Peter kedvesem kalodáját kötötte, egy vízszintes gyűrű-szerűség volt található. Ennek résein a kötél könnyedén becsúszott, amint kedvesem menekülni próbált, ám ki már nem jött. Így aztán a kötél egyre rövidült, rövidült, végül pedig, mire Vanda vagy négy menekülő kört megtett az oszlop körül, annyira megfeszült, hogy Peter teljes ereje megfeszítésével sem feszíthette volna meg jobban – addig viszont gyönyörteljes látványban volt részünk. Kedvesem teljesen meztelenül, kiszolgáltatva, karjai, nyaka a kalodában, így próbált elmenekülni Peter korbácsának kínzó csapásai elől. Végül, mint mondtam, a kötél teljesen megfeszült, az én édesem pedig pihegve „foglyul esett” és meztelen teste ettől fogva teljesen ki volt szolgáltatva hóhéra kénye-kedvének.

Peter ekkor kezdett bele igazán Vanda módszeres megkorbácsolásába. Eddig inkább csak terelgette kedvesemet az oszlop körül, hogy végre csapdába ejtse saját magát, féloldalasan lógva az oszlop tetejéhez csomózott kötelékein. Most viszont az édes tökéletesen mozdulatlanul, kiszolgáltatottan állt, vállával az oszlopnak feszülve, így a bal oldalát kivéve minden porcikája ki volt tárva, fel volt kínálva Peter korbácsütéseinek.
Azazhogy mégsem minden, mert barátunk nem találta elég szélesnek a terpeszt, amiben kedvesem álldogált, így hamarjában boka bilincset tett rá és terpesztő rudat a lába közé. Ezzel tökéletesen előkészítette Vandát a várható büntetésre.

- Tapasztalatom szerint a gonosz mindig a hölgyek azon alkatrészeibe fészkeli be magát, amelyek a mi érdeklődésünkre leginkább számot tarthatnak – mondta Peter teljesen társalgási hangnemben.
- Diabolosz például igencsak gyakran bújik meg a hölgyek popsijában. Ha igazam van, a megszállt rész hamarosan igen élénk táncba kezd majd, amint a gonosz megpróbálja elkerülni ütéseinket. – súgta, majd fennhangon hozzátette
- Nézzük, ezúttal ott bújt-e meg?! – ezzel elővett egy bőr borítású lovagló pálcát és egy igencsak csípőset suhintott Vanda bal félgömbjére.

Kedvesem felsikoltott és egyetlen mozgási lehetőségét kihasználva keservesen riszálni kezdte a fenekét a fájdalomtól.
- Ugye, mit mondtam?! Triumfált Peter és alig fél centire az előzőtől két újabb csinos hurkát helyezett el a csábítóan gömbölyödő testrészen.
- Könyörgök, Uram, üsse a másik felét is! – könyörgött Vanda
- Sajnos, nem tehetem, amíg fennhangon ki nem veti magából – válaszolt Peter, miközben a pálca „szorgalmasan” csattogott.
- Mit kell mondanom, könyörgök?!
- Ejnye, hát nem hallotta az előbb?! – újabb fájdalmas suhintás – Ezt memória frissítőnek kapta!
- Diabolosz! Távozz tőlem! – Vanda szinte sikoltotta a mondatot
- Már majdnem jó, Vanda, Kedves – Peter a biztonság kedvéért még kimért két újabb csíkot, mielőtt folytatta volna – de a helyes kifejezés így hangzik:
- Diabolosz! Távozz belőlem!
- Diabolosztávozzbelőleeeem!!! – sikkantotta a drágám és Peter azon nyomban félbe is hagyta a fenyítést.