A várban. (folytatás) 11

Elindultunk vissza a vár felé. Elől az úrfik vidáman cseverészve, mögöttük mi ketten. Többször egymásra néztük, azt vizslatva, hogy mennyire bírjuk a nyerget. Éreztük mind a ketten megviseltségünket. De azért nem volt olyan borzasztó, hogy ne lehetett volna kibírni. Én már ennél sokkal nagyobb megpróbáltatást is kibírtam.
Amikor belovagoltunk a vár udvarára leugrottak, s odadobták a szárat az elősiető lovász fiúnak. Mi is leszálltunk.
Gazdáink elindultak felfelé a lépcsősoron. Mi is mentünk utánuk. Mindannyian beléptünk gazdám lakosztályába. A nemes úrfiak leültek az asztal mellé. Mi tisztelettudóan megálltunk az ajtóban.
A gróf leküldött a pincébe borért. Még utánam szólt, hogy pálinkát is hozzak. A báró velem küldte az ő szolgáját is. Segítsen felhozni az italt.
Hamar visszaértünk megrakodva üvegekkel. Mindent a helyére tettünk, és vártuk uraink parancsát.
- Vegyétek le mind a ketten magatokról a felsőruhát. Csak egy alsónadrágban legyetek. Úgyis tudjátok, hogy mi következik.
- A báró is, és én is egyforma találatot értünk el. Tehát egyformán fogtok kapni a feneketekre.
- Először az én szolgám hasal ide az ölembe. - szólt a báró.
Gazdám kezébe fogta a lovagló pálcát, és azonnal lecsapott az előtte domborodó testrészre. Józsi megint hangot adott fájdalmának. Láttam gazdámon, hogy
élvezettel csapja meg. Ötöt ütött rá...
Fenekét simogatva kelt fel a fiú. Láttam az arcán, hogy nem tölti el örömmel a kapott verés.
Utána én következtem. Behasaltam gazdám ölébe. Ő azonnal alám nyúlt. Megfogta férfiasságomat, ami már kemény volt. Tudom, erre is számított.
A báró azonnal lecsapott rám. Keményeket ütött. Már előre megfogadtam, hogy nem adok ki hangot. Nem árulom el a fájdalmamat, mint Józsi.
Hamar túl lettem a verésen.
Minket visszaparancsoltak az ajtóhoz. Ők tovább iszogattak, és halkan beszélgettek.


Uram bezáratta velem a külső ajtót.
Odahívtak maguk elé mindkettőnket.
Grófom megparancsolta, hogy húzzam le szép lassan Józsiról az utolsó ruhadarabját.
Megtettem amit parancsolt. Szolgatársam lőcse már nagyon szeretett volna kiszabadulni börtönéből, és amikor kiszabadult rugóként pattant ki. Elismerően nézte a két úrfi.
Majd én következtem. Barátom mögém lépett. Én óvatosan hátra nyúltam, és megsimogattam. Józsi nagyon lassan húzta le rólam az utolsó ruhadarabot. Én is nagyon kemény voltam már.
Ott álltunk teljesen meztelenül uraink előtt. Tetszéssel néztek ránk. Odahívtak maguk közelébe. Megfogtak felváltva mindkettőnket mindenhol.
Kiszórakozták magukat. Látszott nadrágjukon, hogy ők is felizgultak. Odamentek gazdám ágyához, és ránk parancsoltak, hogy vetkőztessük le őket. Nekem a bárót kellett vetkőztetni, Józsinak az én uramat.
Egy intéssel a kamrámba küldtek bennünket. Becsuktuk magunk után az ajtót, és azonnal átöleltük egymást, s lezuhantunk a fekhelyemre.
Nagyon óvatosan játszottunk egymással, mert tudtuk, hogy most nem érhetünk el a csúcsig.
Nem sok időt hagytak nekünk a játszadozásra. Hamar hallottuk uram hívó szavát. Bementünk. Oda kellett térdelnünk az ágy mellé nekik hátat fordítva és egymást kellett simogatnunk, izgatnunk.
Közben uraink egymással szórakoztak a hátunk mögött.
Hamar érkezett az újabb parancs. Meg kellett fordulnunk. Uraink álló fegyverrel ültek az ágy szélén.
A báró szólt énrám.
- Tanítsd meg a szolgámat művészetedre! Maga elé rántotta Józsit, és nekem eléje kellett térdelni és munkálkodni rajta.
Amikor már úgy gondolta gazdája, hogy eleget tanulhatott, maga elé térdeltette. - Mutasd be, mennyire vagy tanulékony.
Nem volt elégedett vele. Felkapta a pálcát, és végigsuhintott vele szolgája hátán. Csíphetett a bot, mert Józsi megint felszisszent.
- A gróf szolgája még egyszer megmutatja, hogy hogyan kell csinálni. Ha most sem tanulod meg, nagyobb büntetés következik.
Elém állította Józsit, és nekem tovább kellett folytatni az oktatást. Igyekeztem úgy csinálni, ahogyan a legjobban tudtam. Éreztem, hogy már nem sok kellene neki ahhoz, hogy elkészüljön teljesen.
Közben gazdám nagy érdeklődéssel figyelt. Nem szólt egy szót sem, csak büszkén nézett rám. De keménysége egy pillanatig sem hagyott alább.
A báró megelégelte szolgája szórakozását, és ismételten maga elé térdeltette.
- Úgy veszem észre, hogy most már jobban megtanultad a leckét. Mondd fel a barátomnak is a tanultakat.
Ezzel odatérdeltette Józsit a gróf elé. Velem pedig folytattatta Józsi megkezdett munkáját.
Elővettem a legjobb tudásomat, és hatalmas kéjt szereztem neki. Mintha egy tűzhányó tört volna ki olyan volt a berteljesedése. Még a utána is hosszú ideig tartotta fejemet az ölében.
Közben gazdámmal is elkészült Józsi. Neki is még jó ideig ott kellett időznie...
Gazdáink kéjesen lihegtek.
- Nem tudom, hogy mi bajod van a szolgád tudásával. Majdnem olyan jól csinálja, mint az enyém.
- A te szolgád tanította meg... Most már tényleg jól csinálja.
Amikor már megelégelték ezt a játékot felkászálódtak az ágyból, és az asztalhoz mentek. Öntöttek maguknak a borból. Mi is ihattunk pár kortyot, aztán kiküldtek bennünket. Ráfordították a kulcsot.
Lefeküdtünk egymás mellé. Átöleltük egymást. Tudtuk, hogy most reggelig nyugalmunk lesz, mert gazdáink egymással lesznek elfoglalva.