A várban. (folytatás) 9

Már jó pár nap telt el, mióta visszaértünk az ifjú bárónál eltöltött kellemes látogatás óta.
Minden a szokott kerékvágásban ment.
Mivel a tanítót az öreg gróf szabadságra engedte, sokkal szabadabban tölthette gazdám a napjait. Minden nap kilovagolt, ahova természetesen nekem is kísérnem kellett.
Láttam gazdámon, hogy egyre szomorúbb, és vágyakozva néz a szomszédos kastély felé vezető útra.
Nem hozta szóba a történteket. tudtam, hogy legszívesebben arra venné az irányt.
Aztán egyik reggeli fürdésekor rákérdeztem, hogy mikor jönnek látogatóba az ifjú grófék?
- Nekem kellene meghívni őt, csak nem merem. Félek, hogy nemleges lenne a válasz, és az nagyon kellemetlen lenne. Azt hihetné, hogy én szaladok utána.
- De hát gazdám! Neked hiányzik... meg nekem is.
- Azt mondod, hogy írjak neki? És szerinted olyan választ kapnék, aminek örülnék?
- Igen. Én láttam mindkettőjük pillantását, amikor eljöttünk. Szerintem ő várja a meghívást.
- Rendben ma beszélek apámmal. Megírom a levelet, és átküldöm egy hajdúval.
Ebédkor - mikor szokás szerint ott álltam mögötte - megemlítette az öreg grófnak, hogy jó lenne, ha az ifjú báró viszonozhatná a látogatást.
Apjának nem volt ellene kifogása.
- Tartsunk jó kapcsolatot a szomszéddal. Hívd meg!
Délután leült az asztalához. Meghívó levelet írt, és lezárta pecsétviasszal, amibe belenyomta grófi pecsétjét.
Hívott egy hajdút. Rábízta a levelet, hogy azonnal vigye át az ifjú bárónak. De csak a saját kezébe adhatja. S ha van válasz azt is várja meg.
Délután szokás szerint kilovagoltunk.
Láttam, hogy nagyon türelmetlenül nézeget a kastély felé vezető útra, amin egy idő múlva megláttuk a hajdút visszafelé ügetni.
Elkérte tőle a levelet, és lovainkat az erdő szélén álló filagória felé irányította. Ott leült, és feltörte a levélen lévő pecséten.
Kíváncsian nézett bele az írásba.
Felderülő arcán láttam, hogy kedvező a válasz. Elmondta, hogy két nap múlva átjön a báró.
- A szolgáját nem említette? - kíváncsiskodtam.
- De igen. Csak annyit írt, hogy meglátogatunk... Valószínűnek tartom, hogy hozza magával.
Felderülő arcomat látva, ő is elmosolyodott. Tréfásan megsuhintott lovaglópálcájával, és elindultunk visszafelé a várba.


Két nap múlva már korán mozgolódást hallottam a szobájából.
Bementem hozzá, és megkérdeztem tőle, hogy mit parancsol.
Mondta, hogy ma korábban kel. Időben el akar készülni.
Felkaptam magamra a rongyaimat, s siettem szólni a cselédeknek, hogy hozzák korábban a fürdővizet. Beszóltam a konyhába is, hogy küldjék fel az fiatal úr reggelijét időben.
Amikor visszaértem gazdám rám parancsolt, hogy a legszebb ruháját készítsem elő. Ma kivételesen én is az új apródruhámat vegyem fel.
Hallottuk, hogy a szomszédos kamrába hordják a vizet a cselédek.
Ilyen gyorsan kiszállni az ágyból még eddig soha nem láttam uramat. Szokás szerint útközben dobálta le magáról a hálóruhát. Amire azt összeszedtem, és eltettem, ő már a dézsában ült.
Segítettem szokás szerint neki a fürdésben. Majd vállára terítettem a törlőkendőt. Végigdörzsöltem az egész testét vele.
Amikor elindult az ágya felé, beugrottam a dézsába. Nagyon gyorsan megtisztálkodtam. Amikor megszárítkozva vissza értem uram szobájába, maga elé parancsolt. Tudtam, hogy ilyenkor újra át kell dörzsölnöm a testét. Odahozatta az illatos kenőcsöt, amivel be kellett kenni mindenhol, és jól át kellett masszíroznom. Persze ettől megint nagyon kemény lett, de most nem igényelte azt, hogy eljátszogassak testével. Persze észre vette, hogy énnekem is láthatóan jólesett a reggeli fürdés, és törülközés. Nem szólt semmit, hanem odaült a tükör elé, és megfésültette a haját. A reggelnek ezt a részét élveztem talán a legjobban. Szerettem uram szép, vállára omló haját fésülni, simogatni.
Magamra kaptam azt a kisnadrágomat, amit napközben is hordani szoktam. Kimentem az ajtóval szemben lévő asztalkához, ahova már oda volt készítve mindkettőn reggelije.
Letettem uram elé az asztalra, és én is kivettem azt az ételt, amit nekem küldtek fel. Uram intett, hogy leülhetek én is az asztalhoz. Szokatlan kegy volt ez tőle, de ma úgy látszik minden máshogyan megy, mint máskor.
Reggeli után uram odahozatta a ruháját. Segítettem neki az öltözésben, majd én is felvettem az új apródruhámat.
Aztán gazdám odaállt az ablakhoz, és merően nézett a kastély felé vezető útra.