A várban (folytatás) 7

Odaálltunk uraink elé.
Mind a kettőnket jól megnéztek. Gazdám maga mellé térdeltetett.
A báró kezébe adta a pálcát, Szolgáját az ölébe fektette. Uram odaállt melléjük, s megsuhogtatta a pálcát. Lecsapott az előtte domborodó formás testrészre. Megfigyeltem, hogy énrám sokkal kíméletesebben szokott ütni. (ezek szerint kedvel engem.) Amikor az ötöt kimérte, mindkettőnknek oda kellett állni ismét eléjük. Odasandítva láttam, hogy a másik szolga is kemény lett.
- Forduljatok meg, és hajoljatok le.
A parancs teljesítése után éreztem, hogy végigsimítják többször is a fenekemet.
Hallottam, hogy uraink vitatkoznak, hogy melyikünk fenekén látszik jobban a megdolgozás. Közben újra iszogattak. Mi ott álltunk előttük kitárulkozva.
Gazdám a kezébe öntött egy kis pálinkát, s végigsimította mindkettőnk fenekét. Égetett rendesen, de csendben maradtam. Társam viszont felszisszent, és odakapott.
Uram hangosan felnevetett.
- Ezek szerint ezt a versenyt én nyertem meg.
- Igen elismerem - válaszolta a másik úrfi. A te parancsaid szerint folytatódik a délután.
- Az első az, hogy cseréljük ki a szolgáinkat egy rövid időre. Már is maga elé rántotta a másikat. Ugyanezt tette a báró is velem. Letérdeltetett, s a fejemet a lába közé nyomta. Éreztem, hogy ő is már elég kemény. Bátortalanul oda nyúltam, s kibontottam a nadrágját.
Oldalt sandítva láttam, hogy gazdámmal is ugyan ezt teszi a másik szolga. (Úgy látszik hogy uraink egyforma ízlésűek.) Börtönéből kiszabadulva a báró férfiassága ott keménykedett a szám előtt.
Engedelmesen végeztem a munkámat, mint ahogy az uramat is dolgozta társam. A báró erősen a torkomra nyomta. Uram nem szokott ilyent tenni. De hát ha ő így élvezi...
- Az én szolgám jobban csinálja - szólalt meg a gazdám. - Elég is volt egyenlőre.
Megint uraink elé kellett állnunk. Ránéztem gazdámra. Láttam, hogy ő nem lett olyan kemény, mint máskor. A báróé viszont nagyon ágaskodott.(Ezek szerint én jobban csinálom, de ezt az előbb uram is mondta. Ez megint örömmel töltött el.)
- Fogjatok rá most egymáséra! Hadd lássuk, hogy kézzel hogyan tudjátok csinálni. Eleget tettünk a parancsnak. Kellemes érzés volt társamat érezni. Nem volt neki akkora, mint nekem. Mind a ketten elkezdtük mozgatni a kezünket. Éreztem, hogy nem sokáig bírom már. Az első örömcsepp meg jelent mindkettőnk szerve végén.
Gazdám is észre vette, és megálljt parancsolt. Lövésre kész fegyverrel álltunk uraink előtt. De nem az következett, amire számítottam.
Gazdám oda hívott közvetlenül az asztal mellé, és az két vizespoharat megtöltött pálinkával. Kezünkbe nyomta. Megparancsolta, hogy egy hajtásra öntsük le a torkunkon. Én nem szoktam inni, de meg kellett tenni. Égette a torkomat. Átnézve a váró szolgája is nehezen nyelte le az italt. Közben gazdáink egy kicsit megnyugodtak.
Újra eléjük kellett térdelni, és szórakoztatni őket. Éreztem, hogy egyikük sem akar még elélvezni. Amikor közeledtek a csúcshoz, ellökték a fejünket.Meg akartak nyugodni.
Újból maguk elé állítottak minket. Tovább iszogattak, és közben gusztálgattak mindkettőnket. Gazdám közelebb hívott minket. Megfogta a társamét is és az enyémet is. Eljátszogatott velünk egy rövid ideig. A báró vágyakozó szemmel figyelt. Gazdám odaparancsolt a báróhoz mindkettőnket. Most ő játszogatott velünk. Mindkettőnk már nagyon kemény volt. Féltem, hogy nem bírom sokáig. Abba hagyatta ezt a játékot gazdám.
- Hogy megnyugodjatok megint kaptok a feneketekre ötöt. De most ti adjátok egymásnak. Bokafogás! - szólt rám, s a báró szolgájának intett, hogy üssön. Kemény ötöt csapott rám erősebeket, mint amiket eddig kaptam. Szó nélkül tűrtem.
Helycsere után én vettem kezembe a lovaglópálcát, s megcsaptam. Nem voltam kíméletes vele. Ő hangosan jelezte minden ütés után, hogy nincsen hozzászokva az ilyen erős ütésekhez, vagy pedig nem nevelték meg annyira, mint engem.
Gazdáink újból maguk elé állítottak mindkettőnket. Körbevizsgálták a testünket.
Megsimogatták pálinkás kézzel megint fenekünket. Én összeszorítottam az ajkaimat azért, hogy ne jöjjön ki hang a számon. A másik szolga hangosan jajjdult, amikor a fenekéhez értek.
- Látod? Megint Te nyertél. Mi legyen most?
- Most - mivel kedvellek - te parancsolod a következő játékot.
Összesúgtak. Közben ittak megint. Nekünk is a kezünkbe adtak egy pálinkával megtöltött poharat, és belénk parancsolták.
Most hosszabban suttogtak, közben barátilag át is ölelték egymást.
A báró ráparancsolt szolgájára, hogy terítsen le egy takarót a földre oda eléjük.
Mindkettőnknek le kellett feküdnünk rá egymás mellé.
- Játszadozzatok egymással. Szeretném látni hogy hogyan élvezitek egymás testét.
Közelebb húzták az úrfik székeiket egymáshoz. Átfogták egymás vállát és érdeklődéssel néztek minket. Mi pedig átöleltük egymást, megkerestük egymás száját, s kezünkkel ráfogtunk a másik altestének legkeményebb részére. Nagyon kellemesen éreztem magam. Grófomra néztem. Szeme csillogott, és helyeslően bólintott.Ők is átnyúltak a másik öléhez...
Mi ketten már nem törődtünk semmivel, csak egymással. Sokáig nem tartott, amíg mind a ketten eljutottunk a csúcsig. Még egy kicsit öleltük egymást, s megkeresve levetet rongyaikat, megtöröltük magunkat, és egymást.
Várakozóan néztünk gazdáinkra. Ők maguk elé parancsoltak minket váltott felállásban, és újból a szánkba nyomták kemény testrészüket.
A báró nem sokáig bírta, és lávaként tört ki belőle nedve a számba.
Gazdámra sandítottam. Láttam, hogy a másik szolga még mindig munkálkodik rajta.
Eltoltam, és a helyére térdeltem. Gazdám a fejemre tette a kezét, s hálásan megsimogatott. Így maradtam, ameddig el nem jutott a csúcsra.
- Ti menjetek át a szolgám szobájába, s aludjatok ott. Mi itt maradunk.
Amikor becsuktuk magunk után a szoba ajtaját, hallottuk hogy a kulcs megfordul a zárban.
Mi is bementünk a szolga kuckójába, és egymást átölelve lefeküdtünk.