Vérző valóság szenvedélyek közepette

...2...
Még egy ujj kerül a másik kettő mellé. Miközben figyelmesen szemléli a Nőt.
Kinek háta ívben felemelkedve, kiemelve apró mellén gyönyörű, bíborszín bimbói égnek meredve. Kezével markolja fogságát előidéző bilincsek köteleit, melyek az ágyrácsához kétoldalt vannak erősítve. Igen a férfi volt, ki ezt megelőzően minden végtagot gyakorlott, de aprólékos mozdulattal rabságba vert.
A Nő teste feszít, ernyed, hogy vérrel teli erei duzzadva kiemelkednek finom, fehér bőréből. Minden apró rezdülése, sikolyainak fület simogató erősödése jelzés, hogy mehet tovább.
Elégedett mosoly.
S ujjain érzi egy újabb orgazmus hullám közeledtét. Nem lassít ütemén. Miért is tenné? Hiszen nézni, látni, hogy spricceli nedveit, maga a kéjes gyönyörök egyike. Mert keze munkája által született.

Fokozzuk még, mert bírja! A sóhajokat felváltó egyre erősödő sikolyok. Combjait összezárni próbáló mozdulatok mind ellentétben állnak a belső izmok jelzésével, selymesen folyó, csillogó nedvességgel.
Nem gondolkodva a következő lépésen erős, férfias ökle egyszerre próbálja áttörni az amúgy is táguló gátat.
Fület rengető sikoly, a fájdalom hangja és az erősen lüktető belsőizmok orgazmus hulláma. A Nő elveszve kivetkőzött önmagából.

Kihúzza kezét és csodálkozásának hangot adva közli még mindig csendes hangján.
- Ön vérzik. És finom mozdulattal a Nő hasára keni kezéről az égőpiros vért. Mintha mintát rajzolna meleg tenyerével.
- Talán menstruál?
- Nem lehet! …. Alig halható hangok sora hagyja el a Nő kiszáradt torkát. Nyelni és észhez térni próbál.
- Csak a ciklusom felénél járok, Uram.
Lassan lehúzza a Nő szeméről a maszkot, s talán oda a pillanat a valóságba visszarángató történés okán.
- Nézze meg!... mutatja kezét. És a Nő reakcióját figyeli.

A Nő még mindig az események és kötelei fogságában mégsem a vérrel foglalkozik. Nézi a szemeket, azokat az íriszeket, miket eddig csak képen láthatott. A határozott, parancsoló tekintetett, mitől most is, mint azelőtt mindig végigfut a gerincén egy rezgés hullám. Aztán a fókuszon kissé állítva az egész arc kerül kontroll alá és előcsal egy mosolyt. Hiszen szikár csontossága már a múlt, mosolygós kerekség vette át a helyét.
Ez a röpke szemlélődéssel teli pillanat megnyugtatja a Nőt.
Itt vagyok, jó helyen vagyok.

Lassan eljut tudatáig a valóság.
A férfi törölközőért, nedves kendőért megy és beszél folyamatosan, most már természetes hangerején. Talán, hogy magát vagy a Nőt nyugtassa. Gondoskodón törölni kezdi és egyszerre próbálja fogságából szabadítani a még mindig felhevült, izzadságtól és kéjes nedvektől, vértől pirosra festett testét.
Nincs nyoma ebben a pillanatban sem a szexuális hevültségnek, sem a hisztérikus kétségbeesésnek. Gondoskodnak ketten, együttesen.

Fürdőbe vezeti, hogy tisztálkodni tudjon, majd visszatér, hogy eltüntesse az előbbi történés nyomait. Fel sem merül a Nőben, hogy esetleg mennie kell. Testére, érzéseire koncentrál.
Agya lassan dolgozza fel a történteket, ízleli az átélt eseményeket. A férfi íze, hangja. Az a finom, puha, illatos bőr melyet nyelve alatt korábban a fotel előtt térdelve érzett. S ahogy fenekéhez ér jut eszébe először, hogy láthatja a nem rég szerzett ütések nyomát.
Büszkeség tölti el.
S csak mikor combjára tekint tér vissza a valóságba, csendesen csordogáló vér csík mutatkozik. Gravitációnak engedve hullámokat rajzolva tart lefelé.
De még mindig nyugodt.

Visszatérve, kissé vizesen egymás mellé fekszenek. Szorosan ölelve, keveredve illatuk, hangjuk, ízlelik egymást. Ismerkednek.

Tán néhány röpke nyugodt pillanatot enged a férfi, mert érzik, hogy testük újra lázasan életre kell. Az első mély csók, ahogy egymást kényeztetik nyelvükkel. Utasítás nélkül indul a Nő tenni, mit legjobban szeret, a bőrt és annak gazdáját kényeztetni minden felületen. Megteheti végre, miről gondolatban annyit fantáziált.

Nincs utasítás, parancs, s talán ez okozhatna döbbenetet. De kizökkenteni egyiküket sem lehet. Talán az elmúlt események kapcsán mindketten vágynak erre a csendes szeretkezésre.
A férfi fekszik és testét kínálva élvezi a Nő cselekedeteit. Ahogy forró ajka, hol mellbimbóján élvezkedik, szívva, harapva. Hol oldalán vándorol lágyékáig, körmeinek karmolásával kísérve. Ahogy szájába veszi félkemény farkát és nagyot szívva rajta táncolni kezd nyelve makkja körül. Hirtelen mozdulattól teljesen ráborulva eltünteti teljes hosszában. Megfogva a Nő fejét, nem engedi egy darabon felemelkedni, aztán mégis felrántja, hogy egy lendülettel újra magára húzza. Torkát belülről simogatva teljesen megmerevedik. S hagyja, hogy újra lágy simogatás kényeztesse véreres farkát. Nem parancsol, élvezkedik.

Élvezi ahogy a Nő nyelve hímtagjáról lefele haladva golyóit veszi célba. Játszik szőrtelen zacskóján. Szájában eltűnik az első golyó, aztán idővel követi a második, míg a Nő meg nem állva luktető farkát keményen markolva masszírozza. Szavak nélküli hangot ad. Kifejezve elégedettségét, mellyel tovább növeli a Nőben annak tüzességét. Gyilkos, amilyen sebességgel és intenzitással teszi, amit tesz. Elégedett.

Zacskója feszül, golyói már kínzóan megtelve nem férnek a zárt burokba, de tovább fokozva az érzést a Nő nyelve egyre lejjebb vándorol a hímtagot el nem eresztve. Cikázik és forrón égeti ánuszát, lefetyeli körbe, egy szomjazó mohóságával. S hogy jobb hozzáférés legyen négykézlábra áll az ágyon. Utasítás nélkül tudja a Nő, mi a dolga.
Csillogó szeme, zilált kinézete egy éhező oroszlánra hasonlít, ki előtt elhúzták a véres húst és most követeli. Hát megadja neki.
Fejét a férfi izmos farpofái közé mélyeszti és vadul kényezteti égővörös ánuszát. Kezével izgatva kőkemény szerszámát. S a férfi hangjának erősödése, izmainak feszülése jelzi, hogy már nem bírja tovább. Megfordulva a Nő szájába teszi robbanni készülő farkát és néhány lökés kíséretében elengedi annak forró tartalmát.

Levegőért kapkodva nézi művét és elégedett. Csillogó szempárban olvashatja „öröm volt szolgálni Önt, URAM!”

S ahogy a pillanat eltelik, néznek lejjebb a Női testen, ami vértől vörösen fürdőzik a nedvekben. Egyszerre csodálatos és döbbenetes.
Ez nem normális, de még mindig furcsán nyugodt a Nő. S mindketten tudják egymás szeméből kiolvasva, hogy még itt nincs vége…