Zsuga 2

A tizedik játék után megszületett a végeredmény.
Viktor nem tudott javítani a helyzetét, ő szedte össze a legtöbb rossz pontot. Vesztes lett, mindannyiunk csicskája.
Zoli a második helyen végzett.
Gábor is össze szedett néhány rossz pontot, de az neki lett a legkevesebb, így ő lesz az én segítségem a többiek fegyelmezésében. Tudtam róla, hogy switch beállítottságú, bizonyára fogja élvezni a helyzetet.
Félretoltuk az asztalt, és kezdődhetett a játék.
Gáborral az előszoba szekrényből behozattam három pórázzal ellátott nyakörvet, és egy bilincset. Ez utóbbi Viktor kezére került. A nyakörveket pedig mindhárom fiúra ráparancsoltam.
Magam elé állítottam sorba mindegyiküket. Elől Gábor, mellette Zoli, és legvégül Viktor.
- Térdre mindhárman. Szép lassan kezdjétek el húzogatni a faraktokon a bőrt! De elélvezni csak akkor szabad ha én erre külön engedélyt adok.
Pár percig hagytam őket játszadozni, majd Gábornak megparancsoltam, hogy vezesse, térdeltesse elém Viktort. Nyomja az ölembe a fejét.
Tudta a dolgát, és engedelmesen elkezdett munkálkodni. Melléje parancsoltam Zolit is, és játszania kellett Viktor ágaskodó farkával. Gábor mögéjük állt, és a nyakukhoz nyomta farkát, s néha félrehúzta, s nyakon csapta a térdelőket vele.
Megelégeltem Viktor játszadozását, ráparancsoltam, hogy most Gábor elé térdeljen. Zoli pedig a sajátjával folytassa a játszadozást.
Egy idő után sorban állást parancsoltam.
- Most következik a játék vesztesének az első büntetése. Gábor! Fektesd fel az asztalra Viktort. Kössed ki végtagjait az asztal lábaihoz. De tegyél alája egy párnát, hogy domborodjon a feneke. Hozzad be a pálcákat, és a korbácsot.
Az első én leszek.
Közben Viktort felkötötték az asztalra. Kidomborodott formás feneke kínálkozva mutatta magát.
Kézbe kapva a pálcát lecsaptam rá egy keményet. Tudtam, hogy bírja a fájdalmat. Fel sem szisszent arra az öt csapásra, amit rá mértem.
Utánam Gábor következett. Intettem neki, hogy folytassa. Ő is megcsapta.
Majd Zolinak kellett az asztal mellé állnia. Félve vette kezébe a pálcát, és nagyon óvatosan ütött, majdnem hogy simogatta.
A kapott tizenöt ütést jól bírta Viktor.
Zolit is felparancsoltam az asztalra Viktor hátára kellett feküdnie. Gábor is és én is rácsaptunk ötöt. Közben láttuk, hogy Zolinak a kemény farka odacsúszik Viktor fenekéhez. Az ütések ritmusát követve mozgott is a fiú.
Gábort magam elé parancsoltam, és szájába nyomta a már nagyon kemény lőcsömet. Közben a korbácsot megtáncoltattam a hátán. Később leparancsoltam a két fiút az asztalról. Mindkettő nagyon kemény volt.
Most Gábort parancsoltam fel az asztalra úgy, hogy a hátán feküdjön. Mellé állítottam Viktort és Zolit hogy játszadozzanak vele. Nyalják, szopják.
Amikor észrevettem, hogy már nagyon közel van a beteljesedéshez, leállítottam a játékot. Szünetet parancsoltam. Viktorral sört hozattam be. Leültünk a székekre.
A fiúk a folytatást várva gyorsan megitták a sörüket.
Zolit és Vikit kiküldtem a konyhára kávét főzni.
Elég sokáig elmaradtak. Szóltam Gábornak, nézze meg, hogy ugyan mit is csinálnak ilyen sokáig.
Gábor kitárta az ajtót, és láttuk, hogy a két fiú egymás derekát átölelve állnak a gáz mellett összesimulva.
- Várjuk a kávét! Nem "pihenni" mentetek.
- Igen. Már hozzuk...

*

Miután megittuk a kávét és a sört, lelankadtunk mindannyian.
- Viktor megkapta az első tizenötöt. Most következik a második sorozat. Korbács következik a hasadra. Fektessétek fel a háttal az asztalra. Felfeküdt. Gábor elkezdte kikötni újra. Közben Zoli nem állta meg, hogy ne simogassa meg párszor a srác újra ágaskodni kezdő alsó testrészét.
Először megint én álltam oda az asztal mellé és lecsaptam a hasára korbáccsal. Minden ütésre újabb keményedéssel reagált.
Zoli szólalt meg: Ha lehet, én nem ütném meg, hanem ameddig Gábor a hasát kezelgeti korbáccsal, addig én eljátszogatnék szintén vele.
Igenlően bólintottam. (Mi van? Csak nem jön össze a két fiú?)
Ketten kezdték el kezelni Viktort. Zoli föléje hajolt, Gábor pedig rácsapott a hasára. Amikor az ötöt teljesítette, ráparancsoltam, hogy a következő ötöt korbáccsal Zoli fenekére csapja. Úgyis domborodott, ahogyan Viktor farkát kezelte.
- Ha már ennyire benne vannak, akkor addig csapd, ameddig Viktor nem élvez el.
Nem sokáig tartott ez a játék. Az utolsó pillanatban Zoli elfordította a fejét, és kezével segítette el.
- Gábor! Most Te fekszel fel az asztalra. Mind a két fiú elszórakozik veled. Élveztessétek el!
Viktor, és Zoli odaállt Gábor mellé, és felváltva, egymással vetélkedve a szájukkal játszadoztak Gáborral. Láttam rajta, hogy már nem sok kell neki. Viktor eltolta Zoli fejét. Hagyta, hogy Gábor az ő szájába ürüljön.
Hogy Zoli se maradjon ki a jóból letérdeltettem elé Viktort, aki nem sokat tétovázott, hamar elhajtotta vele a csúcsig.
Egy újabb pohár ital után én feküdtem fel az asztalra.
Mindhárom fiút az asztal mellé parancsoltam, és én feküdtem fel.
Azonnal tudták, hogy mi a dolguk. Dolgoztak rendesen.
Gábor fejét az én szám közelébe húztam. Tudta, hogy mit szeretnék tőle...
A két másik sub lent munkálkodott addig amíg el nem élveztem. régen esett ilyen jól...
Amikor már mindannyian megelégedetten, kielégülten dőltünk hátra. újabb italt töltöttünk.
A fiúk szedelőzködtek, kikísértem az ajtóig őket.
Megállapodtunk, hogy megismételjük a játékot valamikor.
Viktor meg is hívta a társaságot magához, hiszen nála van hely. Zavartalanul lehetünk ott.