Elrabolva 2

Arra ébredtek, hogy megrázzák őket, és hangosan kiabálnak nekik.
- Ébresztő! Eleget aludtatok már.
Hirtelen nem is tudta egyikük sem, hogy hol van, és hogyan került ide. Lassan jutott el a tudatukig, hogy éjjel elrabolták őket. Nagy nehezen keltek fel megbilincselt kezükkel. A fogva tartóik arcát nem láthatták, mert bukósisakjuk sötétített plexije fedte azt.
- Szedjétek össze magatokat, pár perc múlva visszajövünk értetek!
Újra rájuk zárták az ajtót, s ottmaradtak kettesben megbilincselt kézzel.
Egymásra néztek.
- Szia. Laci vagyok. Tegnap este kirángattak a kocsimból, és ide hoztak.
- Szia. Béla vagyok. Engem éjjel séta közben fogtak el. Azóta itt vagyok megbilincselve. De látom, hogy rajtad is bilincs van.
- Akkor egyformán ráfáztunk. Vajon mit akarnak tőlünk?
- Nekem csak annyit mondtak, hogy valaki látni kíván. De hiába gondolkodom rajta, nem tudok rájönni, hogy ki az, aki így magához hozat, hogy lásson.
- Én sem tudok többet. De nagyon félek, hogy ennek nem lesz jó vége...
- Szerintem, tenni úgysem tudunk semmit ellenük. Jobban járunk, ha engedelmeskedünk.
Tovább nem tudtak beszélgetni, mert jöttek vissza értük fogva tartóik. Bekötötték a szemüket fekete kendővel, s nyakörvet tettek rájuk. Annak láncánál fogva kivezették őket az ajtón Egy lépcsőn botorkáltak fel, aztán tovább vezették őket.
Egyszer csak megálltak. Kezük hátrabilincselve maradt, és nem is láthattak a szemüket takaró kendő miatt.
Durva kezek ragadták meg őket. Levették a bilincset, s a pólójukat lerángatták róluk. A kezüket a fejük fölött össze kötötték, és felhúzták olyan magasra, amennyire csak lehetett. Ott álltak magasra emelt kézzel, egy rövidnadrágban.
Mozgolódást hallottak maguk körül, Úgy vélték, hogy legalább tízen veszik körül őket.
- Tehát te vagy Kovács Laci.
- Igen. Én vagyok.... De miért vagyok itt, és hogy jöttök ahhoz, hogy így kifeszítve kérdezgessetek? Meg hogyan jöttök ahhoz, hogy elraboljatok, pincébe zárjatok, és ott valami nyugtatót itassatok velem? - mondta el majd egy szuszra a benne felgyülemlett kérdéseket Laci.
A válasz egy hatalmas pofon volt.
- Itt nem kérdezhetsz. Minden újabb megszólalásodra hasonló válaszokat kaphatsz.
Gondolom nem szeretnéd... A te neved pedig Horváth Béla?
Ő nem mert megszólalni, csak egy igent intett a fejével. Megúszta. Ő nem
kapott pofont.
- Azért hoztunk ide benneteket, mert úgy hallottuk a főnökeitektől, hogy nagyon nagy a szátok, sokat vitatkoztok velük. Minket fogadtak meg, hogy tanítsunk meg benneteket arra, hogy hogyan kell viselkedni egy beosztottnak, hogy a főnökének is megfeleljen. Minden egyes ellenkezés büntetéssel jár. Hangos választ kérek. Megértettétek?
- Igen.
- Igen.
- És az "uram" hol maradt? Minden alkalommal, ha megszólaltok akkor hozzá kell tenni, hogy IGEN URAM! Most még nem jár ezért büntetés, de legközelebb nem leszünk ilyen elnézőek. Mos azért amiket főnökeitekkel szemben szemtelenkedtetek, kaptok a hátatokra, öt-öt ostorcsapást, hogy hatásos legyen a nevelés.
Már suhogott is az ostor. Először Laci hátát érték a csapások, majd Béla is megkapta a magáét.
Úgy érezték, mintha forró késsel vágtak volna végig hátukon.
- Ez csak az első büntetés volt. Majd mindjárt következik a többi is. Remélem a mai nap megtanítja nektek, hogy hol a helyetek. Beosztottak vagytok, és a ti dolgotok az engedelmesség. Most megtanítunk benneteket az engedelmességre. De mivel mi is ki akarjuk élvezni a helyzetet, egy kicsit másképpen, túl is teljesítjük a megbízást. Mi szeretünk játszani is a foglyainkkal... Értettétek?
- Igen uram - hangzott a két fiú válasza.
- Akkor most folytatjuk. Fiúk! Kapjátok le róluk a nadrágot is.
Egy pillanat alatt ott álltak teljesen meztelenül.
Mindegyikük mellé odalépett valaki, és megragadta petyhüdt farkukat. Hangos kuncogást hallottak. Mindegyiküket elkapták, és egy-két ügyes mozdulattal
segítettek a lankadságon.
Nem mertek tiltakozni, mert féltek attól, hogy megint következnek a pofonok.
Várták, hogy mi is fog a továbbiakban történni.
Meredező lőccsel ott álltak fogvatartóik előtt... A kuncogás nem maradt abba. Többen odaléptek hozzájuk, és megrángatták, megsimogatták hancúrjukat. Nagyon kemények lettek.
Az előbbi hangot hallották megint:
- A játéknak vége! Jön a következő büntetés. Most pálcával fogtok kapni, de olyanokat, hogy meg maradjon emléknek a feneketeken.
Leengedték a felkötött kezeiket, és elvezették őket.
Először Lacit lökték egy kemény priccsre. Kikötötték hasra fektetve kikötötték, s azonnal kapta is a fenekére az öt kemény botütést. Ez nagyon fájdalmas volt. Nem is titkolta, hogy fáj neki. Hangosan jajgatott miután felrángatták a priccsről. Szigorúan meghagyták neki, hogy tegye hátra a kezét, és úgy álljon.
Most Béla került sorra. Ő is megkapta az öt kemény botütést. Ő sem bírta ki szó nélkül.
Leoldozták, és vele is hátra tetették a kezét.
Elvezették őket valahova a helységen belül. Letérdeltették mindkettőjüket. Egy puha matracra lökték őket.
Szigorúan megparancsolták, hogy a szemükről nem vehetik le a kendőt.
Letérdeltették őket, és újra hátra kötötték a kezüket.
Azt érezték, hogy két oldalról megszorítják az az arcukat, és a kényszeredetten szétnyíló szájukba belenyomnak valamit. Hamar rájöttek, hogy egy nem túl kemény hímvessző került a szájukba, amit erősen mozgattak.
Az első után következett a második, harmadik. Két oldalról megfogták a fejüket, és mind jobban nyomták nekik. Volt, amikor már a torkukat csiklandozták a kemény falloszok.
Béla megpróbálta elfordítani a fejét, de azonnal pofon volt a válasz rá.
- Fiúk! Választhattok a két fogoly közül. Melyikkel akartok szórakozni... Fektessétek le őket az úszómatracokra, és úgy folytassátok a játszadozást. Azt csináljátok velük, amit akartok.
Lacit is, és Bélát is mindkét oldaláról elkapták, lefektették őket. Fürge kezek tapogatták a testüket. Már nagyon kemények voltak. Már csak pillanatok választották el őket a beteljesedéstől. Amikor ezt a mellettük fekvő fiúk észrevették abbahagyták a játszadozást, és hideg vízzel leöntötték őket. Egyszerre megnyugodtak az ágyékuknál is. Azonnal újra jött a kemény játszadozás folytatása.
Ezt ötször megismételték. Amikor közeledtek az élvezéshez, megkapták mindig a hideg vizet a testükre. Már fájt nekik, és nagyon szerették volna, ha eljutnak a végéig. De kínzóik nem engedték nekik. Felkeltek mellőlük, és megfordították Bélát úgy, hogy az ő szája előtt legyen Laci keménysége.
- Most szopjátok egymást, de teljesen végig! Hogy ne unatkozzatok, folyamatosan kapjátok a korbácsokat a hátatokra, feneketekre. És már is kemény kemény ütések záporoztak rájuk.
Nem sokáig kellett egymással foglalkozniuk, amikor mind a ketten beteljesedtek. A mellettük álló fiúk nem engedték, hogy elfordítsák a fejüket, így kénytelenek voltak egymás száját telespriccelni. Amint elkészültek, azonnal egy vastag fóliát ragasztottak a szájukra, és egymás mellé állították őket. Kénytelenek voltak lenyelni azt, ami a szájukban volt.
- Most elengedünk benneteket, de jól jegyezzétek meg ezt a mai napot. Ha megint megkérnek bennünket, újra elkapunk mindkettőtöket, s keményebbek leszünk veletek.
De most búcsúzásul még kaptok párat. Durván odalökdösték őket a priccshez, és egymás mellé fektették őket.
Két oldalról kapták az ütéseket. Már nagyon érzékeny volt a hátuk, fenekük. De bírniuk kellett, csak halkan nyögdécseltek.
Amikor végre felállhattak a priccsről, a levetett ruháik mellé állították őket, és rájuk parancsoltak, hogy öltözzenek. Nehezen sikerült eleget tenni a parancsnak.
Bekötött szemmel felvezették őket a lépcsőn, és belökték mindkettőjüket egy autó hátsó ülésére.
Azonnal indították a kocsit és negyed óra autózás után - szigorúan meghagyva, hogy öt percig nem vehetik le a szemüket fedő kendőt - otthagyták őket. Ajtó csukódás hangja után feldübörgött két motor.
Azonnal levették a szemüket takaró kendőt, de már nem látták a motorokat. Egy kihalt erdei úton voltak.
Zavartan pillantottak egymásra.
Laci látta, hogy a saját kocsijával hozták őket el. Odaült a kormányhoz, és indított.