Első

Interneten ismerkedtünk meg. Tapasztalt, domináns nő, aki nem egy popsit pirosított, díszített már ki élete során. A beszélgetésekből, barátság alakult ki, észre sem vettem és már az első szeánszt terveztük.

Emlékszem, egy hideg novemberi nap volt, sms-t kaptam: "Holnap késő este érkezem. Emlékeztető büntetésed: 50-50 kézzel, majd 50 fakanállal. Elfogadod?" Reméltem, hogy hamarosan találkozunk, de mégis váratlanul ért az üzenet. Sokat beszéltünk már korábban a játékszabályokról, tisztában voltam vele, hogy mit kell tennem. Ha elfogadom a büntetést, akkor rövid, de tisztelettudó üzenetben kell válaszolnom és az alárendelt szerepet, magázódást a fenyítés végéig meg is kell tartanom. Tudtam, hogy tiltakozásnak vagy felesleges könyörgésnek helye nincs, hiszen az további súlyosbításokat vonhat maga után. Gyorsan válaszoltam: "Köszönöm! Elfogadom és kérem a büntetést."

Nagyon lassan telt az idő, a feszültség és az izgalom egyre fokozódott bennem. Másnap délután lesétáltam a közeli virágboltba és vettem egy csokor vörös rózsát. Hazaérve, megborotválkoztam, lefürödtem, boxer helyett egy hagyományos alsót húztam, ing, kopott farmer, zokni és beültem a TV elé. Már sötétedett mikor sms-t kaptam: "30 perc és érkezem. Két szabályt kell betartanod: nem nézhetsz rám és nem szólalhatsz meg! Térdelj le valamelyik sarokba és úgy várj!" Tetszik, hogy nem kiszámítható. A virágot így nem tudom átadni, de sebaj! Gyorsan vázába tettem és egy kis kártyára a következő üzenetet írtam: "Köszönöm :)". Gyújtottam pár gyertyát a hangulat kedvéért és letérdeltem a bejárattal szemben. Nem tudom hány perc telhetett el, de kis idő után hallottam hogy nyílik az ajtó, határozott női lépések, finom parfüm illat. Egyből hozzám lépett. Nem szóltam, tekintetem a padlóra szegeztem. Lehajolt hozzám, kigombolta a farmert és lehúzta a térdemig. Végig simított a fenekemen, egy kicsit meg is paskolta. Akaratlanul is megláttam, hogy lakk tűsarkúban és fekete combfixben jött. Telt, de kecses női lábai nagyon izgatóak voltak. Kéjes vágyat éreztem, hogy megérintsem, de türelemre intettem magam. Nem néztem fel, de hallottam ahogy körbejárta a lakást majd kényelembe helyezi magát. Hosszú percek teltek el csendben, amit szigorú hangja tört meg. Utasított, hogy fordítsam meg az egyik széket, térdeljek rá és hajoljak előre úgy, hogy mindkét kezemmel támaszkodjak az asztalon. Félig letolt nadrággal odacsoszogtam hozzá és elhelyezkedtem a kért pozícióba.
- Jó lesz így, de az alsódat is húzd le térdig! - jött a határozott parancs.
Megtettem. A meztelenség, kiszolgáltatottság egyszerre járt izgalommal ugyanakkor szégyenérzettel is. Minden idegszálammal figyeltem, hogy mi fog történni, de újabb percek teltek el eseménytelenül.
- Itt az idő! - állt fel egyszercsak és lépett oda hozzám.
- Emlékeztető büntetést kapsz, 50-50 tenyérrel, 50 fakanállal. Jól tetted, hogy nem szólaltál meg és mozdulatlan maradtál. Ez továbbra is maradjon így - mondta, miközben kezével végigsimította a fenekem, lassan, érzékien.
- Nem könnyítem meg a helyzeted, nem kötözlek ki, de a tenyered nem mozdulhat el az asztalról! Minden ütést magadba számolsz! 50 után megköszönöd! Ha rosszul számolsz vagy nem tartod be az utasításaimat, az további büntetést von maga után.. ez jelentheti akár azt is, hogy újra kezdem az egészet! Megértetted? - bólintással jeleztem, hogy igen. Folytatta a simogatást, majd hirtelen váltott és kimérte az első ütést. Ezt követte további ötven, nem túl erős, de folyamatos sorozat elosztva mindkét oldalamon. Nem voltak nagy ütések, de mire elértünk az ötvenhez rendesen égett a hátsóm.
- Köszönöm, asszonyom! - mondtam gyorsan, hogy kis szünethez jussak.
Kis simogatás, masszírozás és már jött is a következő ötven, ami jóval erősebb volt az előzőeknél. Apró szünetekkel, simogatással, hol gyorsan, hol lassan, kiszámíthatatlanul játszott velem. Kezével hol adott, hol elvett, hol büntetett, hol jutalmazott. Teljesen elvesztettem a kontrollt. Figyeltem a számolásra és arra, hogy mozdulatlan maradjak, de egyre nehezebben ment. A fájdalom egyre égetőbb és elviselhetetlenebb lett, vágyam pedig fokozatosan nőtt.
- Köszönöm, asszonyom! - nyögtem a szavakat.
- Hmmm. Szépen kipirosodott! - dicsérte meg művét.
- A farkad majd szét durran, annyira élvezi! Jó lesz ha lenyugtatod, ma nem lesz élvezés! - súgta a fülembe, miközben kezével teljesen hátrahúzta a bőrt és úgy megszorította, hogy majdnem felkiáltottam a hirtelen jött fájdalomtól. Ettől kicsit csökkent a merevedésem, de továbbra is égtem a vágytól (na meg a fájdalomtól). Kis szünet következett, majd az utolsó menet fakanállal. Ez volt a legrosszabb. Közepes ütésekkel kezdte, majd fokozatosan növelte az erősséget. A végére már azt hittem csillagokat látok, nyögtem, remegtem, azt hittem szét repedek.
- Köszönöm a büntetést, asszonyom! - ziháltam fáradtan, kimerülten.
- Egész jól bírtad! Ez az első alkalom volt, mára ennyi elég lesz! Most térdelj be abba a sarokba! Egyenes hát, kezeid maga mellett! Akkor kelj csak fel, ha elaludt az utolsó gyertya is! A továbbiakat megbeszéljük e-mailben. A virágot köszönöm, tarts meg jó szokásod.
- Jöttömre öt nap múlva számíts, alkonyatkor, kelet felől - mondta kacagva és már ki is lépett az ajtón..