hadd legyek

hadd legyek kisdiákod kit megfenyít a pálcád
szúnyog mit ujjaid közt szétmorzsolsz hogyha rád szállt
rongy mibe csizmád törlöd ne legyen rajta koszfolt
kutyád akit keményen oldalba rúgsz ha rossz volt
levegő hova fújod a cigarettád füstjét
bűnös kit bárhogy bántasz zokogva kér hogy üsd még
tűzkő mi csak ha ráütsz akkor pattint ki szikrát
a fürdőszobapadló min végigmész mezítláb

mert éjsötét a lelkem csak úgy válik naposra
ha hófehér kis lábad a torkomat tapossa
ha édes hangon így szólsz: lábhoz kutyus helyedre
ha rátapasztom ajkam érzéki lábfejedre
ha megalázó szitkok vad áradata hull rám
ha fejem hátra rántod hajamnál fogva durván
ha kéj villan szemedben miközben visszakézből
ütöd meg azt az arcot mi rád esengve néz föl
akkor állnak helyükre bennem csupán a dolgok
akkor vagyok e földön egy pillanatra boldog