Kalandok a világban változás előszele

Éva és Bea vagy Bea és Éva nehéz megmondani az biztos, hogy ők ketten átlépték a barátság szigorúan vett határait. Éva még mindig nem találta meg azt a felszabadult érzést, de kitartóan kereste. Bea meg amint a másik elvárta egyre-csak újabb és újabb válogatott ötletekkel próbálta meg a társának – igen a társát – igényeit kielégíteni…
Tudták nagyon jó mindketten, hogy valami hiányzik. Nem nem… nem a szeretet/a megbecsülés/a bizalom vagy a vágy egymás iránt nem ezek mind megvoltak. Vágytak egymásra, izgatottan készültek az estékre az ellopott délutánokra, de mégis Éva csak a kötődés fontosságát jóságát tanulta meg ez idő alatt.
Bea amit sub-ként megtanítottak neki már rég átadta Évának sőőőőt sokkalta többet, mert ugye valakit megalázni, megverni, fájdalmat okozni az egy dolog, de mindezt úgy tenni, hogy szinte mindig azon a bizonyos határon járni és látni hogy a határ ami tegnap még megvolt leomlik, vagy egészen máshol található… Figyelni másikra és közben érezni hogy a másik is minden apró rezdülését figyeli. Nemhogy Évának Beának is új és felfedezni-valót adott. Nem tudták és őszintén nem is érdekelte őket, hogy tipikus DOM/SUB párosok-e csak az, hogy mi van most vagy mi lesz legközelebb.
Minden tökéletesnek tűnt és mégis a történet nem egészen volt kerek. Egyik lány sem a lányt látta a vágyainak tárgyának hanem magát amit csináltak, igaz ez jelenleg kitöltötte az életüket, de ott volt a de…
Ezt a törékeny idillt a munka területéről tették a múlttá. Bea megismerkedett valakivel. Igen egy férfival. A fiú más volt már első pillanatban megérezte a lány, pedig a srác csak a számítógépét jött rendbetenni.
A fiú elült és a világ megváltozott körülötte, Bea szinte érezte ahogy minden figyelme a gépre őszpontosul a srácnak, de nem ugyanaz mint aki dolgozik rajta és kizárja a külvilágot… Nem a srác figyelme egyértelműen a monitoron csüngött de egyértelműen érződött, hogy mégis jelen van a szobába.

Este Bea zavarba volt és ezt Éva meg is érezte, egyszerűen nem volt jelen. A vár esti szeánszuk egy nagy beszélgetésbe csapott át. Meztelen volt Éva, de nem sokáig mert ahogy belemelegedtek a beszélgetésbe bugyi..majd köntös is felkerült rá.
Bea ahogy elmesélte a történetet az érzéseket Éva tudta már, hogy ez a tudás kell neki. Bea a beszélgetés végén már szinte szerelmet is vallott a számítástechnikusnak… Éva biztatta, hogy lépjen, belül meg remélte hogy ő is megismerheti a gyereket, igaz ő az érzésért nem hogy megszerezze magának.

Természetesen Bea gépe mind rendszeresebben és mind gyanúsabban romlott el. A srác – Zsolt – volt mikor órákat bütykölt a gépen, hogy életet leheljen bele, közben meg Bea kifejezetten jó hacker -nek tanult ki, mivel minden turpisságot mely a gépen történt az elsőt kivéve ő idézte elő. :D
Bea természetének megfelelően minden egyes alkalommal bár Zsolt kollégái már telefoncsörgéskor mondták hogy „EZ AZ BEA lesz… na ma milyen feladványt talált ki neked” de Zsolt egyszer sem tudta pedig nagyon akarta elkapni Beát.
Kialakult közöttük az a tipikus játék ahol véresen komolyan játszanak egymással, viszont egyikük sem lépett egy fikarcnyit sem előrébb csak ÉVA.