Fesztiválozók 4

A két fiú a vasútállomás peronján várta, hogy megérkezzen a pesti gyors.
Pénteken késő délután volt. Várták Tamás barátját, aki mostanra ígérte érkezését. János kint ült a kocsiban.
Fárasztó volt a hét, de nagyon jól tellett.Tamásnak megengedte ura, hogy minden éjjel fesztiválozhasson, és még haza sem kellett mennie "időben". Dél körül csak fürdeni, ebédelni, és egy kis délutáni pihenésre ment haza Jánoshoz. Természetesen nem egyedül, hanem magával vitte Pétert is. Olyan eseménydús délelőtt a többi napokon nem volt, mint az nulladik nap után, de jól összehaverkodtak mind a hárman. Az volt az egészben megnyugtató, hogy mind a hárman tudták a másikról, hogy mire vágyik, mit szeret.
Nem került szóba közöttük az első alkalom, de mind hármukban élesen élt az emlék.
Tamás közben pár szóban elmesélte telefonon barátjának, hogy milyen barátokra tett szert. Félt attól, hogy esetleg harag lesz a dologból, nem következett be.
Így teljes nyugalommal várta Bandit.
Elmondta barátjának telefonon, hogy előre megbeszélték, nem mennek vissza az utolsó nap utáni reggelen, hanem csak hétfőn este. A hétfőt Jánosnál töltik, és végigzongorázzák azt, amit ők eddig csak kettesben szoktak csinálni.
Már előre arra gondolt, hogy milyen érdekes, és élvezetes lesz az, amikor már négyen lesznek együtt és hárman szolgálhatják Jánost.

A vonat csendesen gurult be az állomásra.
Péter azonnal észrevette Bandi fekete fejét, és integetett neki. Mutatta is Tamásnak.
Odasiettek a lépcsőhöz, és amikor Bandi a lépcső tetején megjelent csomagokkal a kezében azonnal kivették a kezéből azokat.
Péterrel meg ölelték egymást, Tamásnak a kezét nyújtotta.
A Tamás kezébe került csomag úgy nézett ki mint egy horgászfelszerelés tokja.
- Mi van? Horgászi is szeretnél? - mutatott a kezében lévő valamire.
. Nem.... csak a játékainkat is elhoztam. Egyébként Endre vagyok, de mindenki csak Bandinak nevez.
- Tamás vagyok, de többnyire csak Tominak szólítanak.
- Menjünk! Kint vár a barátom a kocsiban. Ő fog elvinni minket a fesztiválra. De úgy tudom meg vagyunk hívva egy üdítőzésre hozzánk.
Ki mentek az állomásról, és amikor az autó mellé értek János kiszállt és kezet nyújtott az újonnan érkezőnek.
- János vagyok, a Tamás gazdája.
Bandi csak nyelt egyet, nem szólt. Ennyire még senki nem beszélt nyíltan erről a témáról.
Beültek a kocsiba. Elindultak.
A háznál az automata ajtó azonnal nyílt a távirányító jelére.
Kiszálltak, és mutatta Tamás a lakásba vezető utat.
- Gyertek megiszunk egy üdítőt. Bandi, ha valamit le akarsz rakni, akkor Péter megmutatja neked az én szobámat. Oda leteheted. Én addig főzök egy kávét. Majd gyertek a konyhába!
Miután felfrissültek János újra a kocsiba invitálta őket, és felvitte a társaságot a fesztivál színhelyére.

Nagyon gyorsan múltak el a fesztiválból hátralévő napok. Tamásnak is megengedte gazdája, hogy az éjszakai koncert után ott maradhasson a fiúkkal.
Csak miután kipihenték magukat sétáltak le János házához, akol tisztálkodhattak kulturált körülmények között, és még együtt is ebédeltek.
A közös érdeklődésre számot tartó dologról nem ejtettek szót, de mindegyikük fejében ott kavargott a hétfőre megbeszélt esemény.
Tamás végig a két fiúval maradt örömmel.
- János nagyon rendes, és belátó velem. Hálás vagyok neki, hogy engedte a veletek maradást. -mondta már többedszer barátainak.
Vasárnap az utolsó esemény egy világhírű lemezlovas vendégszereplése volt.
Nagyon jó zenét hallottak. Kellemes hangulatukban az elfogyasztott italok is szerepet játszott.
A többedik ráadás után a színpadi fények lassan elhalványultak. Elindultak a kijárat felé. Visszanéztek a színpad irányába, ahol már csak a technikus csomagolta össze a felszerelést.
A kijárathoz érve látták, hogy szemben ott áll János a kocsijával.
- Én csörgettem meg telefonon akkor, amikor már a vége felé járt a műsor. ő parancsolta meg nekem. Azt akarja, hogy minél előbb lepihenhessünk.
Beültek a kocsiba, és nemsokára már János házának garázsába voltak.
- Most mindenki tisztálkodjon. Péter te már tudod, hogy mit hol találtok. Segíts a barátodnak. Ti ketten Tamás szobájában pihenjetek le. Tamás nálam fog aludni.
Kilenckor ébresztő!

Még nem volt kilenc óra, amikor a két fiú felébredt. Egy kicsit még heverésztek egymás mellet. De amikor már hallották, hogy zörgés van a konyhában, felvetek egy alsónadrágot s kijöttek a szobából. Látták, hogy nyitva van a konyha ajtaja benéztek. Tamás sürgölődött ott.
- János a fürdőben van. Én már átmentem a boltba friss kifliért, zsömléért. Vegyetek fel egy pólót is magatokra. A gazdám nem szereti, ha meztelen felsőtesttel ül valaki az asztalnál. Azonnal reggelizünk. Utána következik az, amit megbeszéltünk.
A fiuk pólót vettek magukra.
Amire visszaértek már János is bejött a fürdőből. Frissen borotválkozva, mosolygósan ült az asztal mellé.
Tamás asztalra tette kosárkában a péksüteményt. Egy tálcán felvágottat, szeletelt sajtot kínált és ő is az asztal mellé ült.
Mindannyian farkaséhesen neki láttak az evésnek.
Amikor végeztek Tamás poharakba töltötte a kávét, s tejet tett fel.
- No fiúk! Szeretnétek, hogy a szolgámmal bemutatót tartsunk nektek? - kérdezte János.
- Igen... de én úgy tudom, hogy nem bemutató lesz, hanem mi is beszállunk szolgaként. Én szívesen adnám magam egy igazi dom kezére. - szólalt meg félve Bandi.
- Én is így gondoltam - mondta Péter.
Tamás csak bólintott, de nem mert megszólalni engedély nélkül.
- Rendben. Akkor úgy lesz, hogy Ti ketten szolgák lesztek. Tamás az én segítségem lesz. Titeket csicskáztathat, de csak az én engedélyemmel. Végig az fog történni, amit én parancsolok. Engem URAM-nak szólítsatok. Ti mind a hárman rabszolgák vagytok. Értitek?
- Igen uram! - hangzott a válasz. Tamás vezesd le a fiúkat a kínzókamrába. Péter az andráskereszthez, Bandi a deresre. Amire én leérek, minden rendben legyen! Te miután mindent előkészítettél a helyeden vársz engem.
A három fiú kisorjázott a konyhából.